Koratavaszi károsítók ellen

Az őszi kalászosok egyik legfontosabb korai kártevője a gabonafutrinka lárvája, a csócsároló, amely ősszel és tavasszal egyaránt károsít a fiatal gabonákban. A hóolvadást követően amint a napi középhőmérséklet eléri, vagy meghaladja a +4oC-ot haladéktalanul kezdjük meg a búza és árpatáblák szemlézését. A táblák több pontján állapítsuk meg a károsított (csócsárolt) növények számát. Ha a fertőzöttség átlagosan 2-5 db károsított növény/m2 az állomány fejlettségének függvényében döntsünk a védekezésről.

Az őszi és tavaszi kalászosokban egyaránt károsító másik kártevő a vetésfehérítő bogarak és lárváik. A kifejlett bogarak betelepedése általában áprilisban kezdődik. A kártevő eloszlása általában foltszerű, ezért fontos, hogy több helyen végezzünk felvételezéseket. Ha a betelepedés időszakában a táblák szegélyzónájában a fertőzöttség eléri a 8 db imágó/m2 értéket és kedvezőek a környezeti feltételek, fel kell készülni a védekezésre. A megfigyelés legfontosabb ideje általában a lárvakelés. Ha az állományokban a károsított levélfelület aránya eléri a 15-20%-ot mindenképpen védekezni kell ellenük.

A gabonafélék fontos kártevői a különböző gabonapoloska fajok, amelyek ritkán, de jelentős károkat okozhatnak. Táplálkozásuk során megszúrják a fejlődő hajtásokat és a tejesedő szemeket, így csökken a termés mennyisége és romlik a minősége. Megfigyelésük a szárba-indulás és a tejesérés időszakában a legfontosabb. Táblánként min. 10–15 helyen felvételezzünk, és ha tavasszal 4–6 db/m2, tejeséréskor pedig 2–3 poloska vagy 3–4 fejlett lárva /m2 az egyedszámuk védekezni szükséges ellenük.

Kora tavasszal a hóolvadás után, amint a napi átlaghőmérséklet 9 oC fölé emelkedik, a repce-fénybogár megjelenésére számíthatunk. Az erdei avarban telelő károsító, előjövetele után illat és színingerei alapján tájékozódik. Ezért a kártevő megjelenését Moericke - féle sárga tálak kihelyezésével, vagy hálózással követhetjük nyomon. A repcetáblákat zöld bimbós korban lepi el, és ha párás, meleg a tavasz nagy számban jelenik meg. A porzó és bibeszálak megsértésével okoz kártételt először az imágó, majd a virágzatban kikelő lárva. A virágzás kezdete után már csak az alkonyati órákban méhkímélő technológiával védekezhetünk. A száraz meleg tavaszon, márciusban jön elő telelőhelyéről a repceszár-ormányos. A fő kártevő alakja a lárva. A tojásokból kikelő lárva a levélnyélből a szárba rágja be magát és kártételével a szárszilárdságot csökkenti. A szárak megtörnek, a betakarításkori veszteség nő. Egy szárban akár 10–30 lárva is előfordulhat. A bábozódás után az új bogárnemzedék június elején jön elő és a becőket hámozgathatja. Tavaszi előrejelzésük az előző károsítóhoz hasonlóan sárga tálakkal és hálózással történhet. A védekezést összehangolhatjuk a repcefénybogár elleni védelemmel. A repceszár-ormányoshoz nagyon hasonló kártevő a repcebecő-ormányos. Kora tavasszal jelenik meg és érési táplálkozást folytat a virágbimbókban. A fő kártételt viszont az okozza, amikor a becőbe rakott tojásaiból kikelnek a lárvák és a magvakkal táplálkoznak. Meleg, párás időben számíthatunk tömeges elszaporodásukra. Ilyenkor virágzás előtt és a virágzás után is védekeznünk kell. Repcevirágzás elején jelenik meg először a repcebecő-gubacsszúnyog, amely a becőbe rakja tojásait. A kikelő nyüvek itt károsítanak, miközben termésveszteséget okoznak. A csapadékos években elszaporodó károsító elleni védekezés a repcebecő-ormányos elleni védekezéssel azonos. A repcegyökér-gubacsormányos tavaszi törzse tavasszal a repce gyökérnyakához rakja tojásait, aminek a csapadékos idő kedvez. A kikelő lárvák a gyökérnyak bőrszövetébe rágják be magukat és gubacsképzésre serkentik a növényt. (agroinfo)