Cudar a kedvem, hiába a vénasszonyok nyara, a napfényes vasárnap reggel. Morgolódom, hogy kellett nekem Omega-koncertre mennem, és kellett megnéznem az Arthur király című csatafilmet.
Koncert után, eső előtt
Rosszkedvem hétvégéjének másik „királya” az Arthur, akiért, illetve a nevéhez kötődő mondakörért kamaszkorom óta rajongok Merlinestől, Ginervástól, és láttam már olyan jó kis varázslatos filmet a témában, mely minden mágia ellenére is majdnem élethűnek hatott. Ez a Fuqua által rendezett Arthur viszont lehetett volna akár Conan, a barbár is, vagy valamelyik Rambo, páncélököl helyett pajzzsal... De ez is csak engem bosszant, aki a műbunyót szereti, az kedvére élvezkedhet a moziban.
Hoppá! Mintha csöngettek volna, amíg én itt az Omegára és az Arthur-filmre emlékezve éppen kifele kászálódom a vasárnap reggelből. Igen, a vizesember járt itt, ami soha nem jelent jót. (Saját belső „álmoskönyvem” szerint, ha vízzel álmodom, valaki megbetegszik a családból. S ha más nem is, de ez harmincvalahány éve mindig bejön.) A vizesember, szegény, persze nem tehet róla, csak csönget, leolvassa a vízórát, és kéri a pénzt. A családomban mindenki ismeri a vizesember-fóbiámat, ezúttal a férjem nyitott ajtót. Gyanúsan hamar jött vissza, azt mondta, üljek le (ültem), és hogy ugye tudom, ő sohasem iszik (tudtam). Merthogy, amit most mond... Felteszem, a lényeget úgyis mindenki ismeri, akinek van háza, eresze, közművesített csatornája. Hogy ezentúl az esőért is adót kell fizetnünk! Már csak a levegőadó hiányzik! Azaz dehogyis hiányzik, van nekünk olyanunk is, csak rendesen közpénzeknek szokták nevezni. De hogy esőadó! Merlin szakállára mondom, ez még Arthur királynak se jutott volna eszébe! Ezzel simán leköröztük az összes ókori civilizációt, a sötét középkort, a feudalizmust, sőt valamennyi legújabb izmust is. (Ennyire talán még a jobbágyok sem függtek a földesuruktól, mint a mai köz népe az államtól, a különféle jogokat gyakorló intézményektől.) Kíváncsi vagyok, hogyan számítják ki majd az esőadót. S hogy ezután várja vagy átkozza-e majd a jónép az esőt. Az ezüst esőt, amiről olyan szívhez szólóan énekelt az Omega...
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.