Kipucolta Augiász istállóját

Szárnyal a mezőgazdaságJán Krošlák felvételeA rossz nyelvek azt tartják: az MKP azért kapta, kaphatta meg 2002 őszén az agrártárcát, mert koalíciós partnerei közül senki sem bízott abban, hogy a magyaroknak sikerül rendet teremteniük e felettébb problematikus ágazatban. A „buktát” sokan feltételezték, miután Bugár Béláék Simon Zsolt személyében egy, a nagypolitikában addig teljesen ismeretlen és tapasztalatlan személyt jelöltek a miniszteri posztra. A 32 éves magángazdát azonban keményebb fából faragták, bár módszerei, megnyilatkozásai – főleg a kezdeti időszakban – nem voltak mindig diplomatikusak.

Sikeres nagytakarítás

Simon előbb a minisztérium háza táján kezdett nagytakarításba. Mindennap hajnalban, a portásokkal egy időben érkezett hivatalába, s rendszerint utolsóként távozott. Személyesen ellenőrizte a hivatalnokokat, betartják-e a munkaidőt. Rövid időn belül mindenki tapasztalhatta, hogy érkezésével a vasfegyelem korszaka köszöntött be.

Bár 2002 őszén már nem tudott változtatni a dotációs rendszeren, az egyik első intézkedésével átláthatóvá tette a támogatások odaítélését – a tárca honlapján nyilvánosságra hozta, hogy mely agrárvállalkozás miért mennyi pénzt kapott. A következő években az EU-csatlakozásig pedig azzal tette igazságosabbá és ellenőrizhetőbbé a szűkös pénzkeret elosztását, hogy nem a pénzosztó bizottság tagjainak szubjektív elbírálása alapján történt a támogatások odaítélése, hanem minden kérvényező részesült a támogatásból, ha a feltételeket teljesítette. Megnehezítette a bizottság tagjainak kívülről történő esetleges befolyásolását azzal is, hogy a pénzosztó testületek összetételét közvetlenül a tanácskozás előtt határozta meg. Emiatt vagy ennek köszönhetően viszonylag pozitívan alakult a tárca három és fél éves mérlege a korrupciós ügyek vonatkozásában.

Nehéz menetek a pénzügyminiszterrel

Simon Zsoltnak hamar rá kellett eszmélnie arra, hogy 2002 őszén már nem sok esélye maradt a Brüsszel által megállapított nemzeti termelési kvóták változtatására, javítására, hiszen a csatlakozási tárgyalások hivatalba lépése idején (sajnos) már lezárultak. Ennek ellenére például a Dél-Szlovákiában nagy mennyiségben termesztett kukorica alapanyagú izocukor és a tejkvóta esetében mégis jelentős, pozitívan értékelhető előrelépést sikerült kieszközölnie. A miniszternek azonban azt is tudatosítania kellett, hogy minden „elúszhat”, ha az EU-csatlakozás napjáig nem sikerül kiépíteni, akkreditálni és üzembe helyezni mindazokat az intézményeket, tehát az agrárkifizető ügynökséget és a regisztereket, amelyek nélkül az EU-ban egyetlen eurócentet sem folyósítanak a mezőgazdasági termelők-nek. A Simon-csapatnak mindössze 18 hónapja volt arra, amit más uniós országokban 4-12 évig építettek, mégis sikerrel vették ezt az akadályt is. Ennek köszönhetően a szlovákiai gazdák már 2004-ben és 2005-ben is időben megkapták a támogatásokat. Pozitívan értékelendő az is, hogy küzdött a kormányban azért, hogy a szlovákiai agrártermelők a lehető legnagyobb támogatásban részesüljenek, ezzel is megközelítve az EU-s gazdákat. Elismerés illeti a tárcavezetést az uniós élelmiszer-biztonsági előírások átvételéért, az élelmiszergyártásban történő rugalmas bevezetéséért. Más lapra tartozik, hogy a szlovákiai élelmiszerforgalmazók máig sokszor durván megszegik az előírásokat.

A miniszter a problémát felismerve rendszeresítette és szigorította a szakhatósági ellenőrzéseket, s mert a büntetéseknek csak kevés foganatja volt, új fogyasztóvédelmi törvényt tett le az asztalra, amely magasabb bírságokat és a boltok esetleges bezárását is lehetővé tette volna a háromszor egymás után durván vétők esetében. A törvény-előkészítési folyamat sajnos elhúzódott, a politikai ellenfelek arra a meglátásra jutottak, hogy a jogszabály elfogadásával Simon malmára hajtanák a vizet a választások előtt.

Szakított a megszokott gyakorlattal

Simon rendszeresen látogatott a termelők közé, krétával a táblára rajzolva magyarázta, hogy mit is eredményez majd az EU-csatlakozás az egyes őstermelőkre nézve. Tárgyalási stílusát az agrárközvélemény, főleg a kezdet kezdetén nehezen fogadta el, kijelentéseit, beszólásait nehezen emésztette, lenézőnek tartotta. A miniszter annak idején több alkalommal nyilatkozta lapunknak azt, hogy nem sértegetni akart, csupán gondolkodásra próbálta ösztönözni a termelőket. Mára lényegesen finomodott stílusa. Nem róható fel neki az sem, hogy elzárkózott volna a tárgyalásoktól egy-egy problémakörben (terményértékesítési problémák, fakitermelési gondok stb.). Beletelt viszont néhány hétbe, amíg az agrárönkormányzat, a termelői szövetségek, érdekcsoportok stb. ráeszméltek: Simon csak akkor hajlandó tárgyalni velük, ha a megbeszélésen az összes érdekelt fél képviselteti magát. A miniszternek sikerült szakítania az ajándékelfogadási hagyományokkal is. Bár Simon szenvedélyes vadász, kínosan ügyelt arra is, hogy minisztersége alatt ne fogadjon el meghívásokat érdekcsoportok vagy más vadásztársaságok vadászataira. Nem sikerült viszont időben eladnia korábbi vállalkozásait, amit politikai ellenfelei időről időre felemlegetnek, legutóbb az önkormányzati választások előtt indítottak emiatt hadjáratot személye és pártja ellen. Az intervenciós gabonafelvásárlás folyamatossá tétele terén is merültek fel hiányosságok, ezeket a tárca igaz megkésve, de próbálja orvosolni. Gyakorlott agrártermelők szerint az ágazati operációs programok merítése terén jobban figyelembe kellene venni az adott régió adottságait, lehetőségeit.

PLUSZOK ÉS MĺNUSZOK

+ Az agrárium felkészítése az EU-csatlakozásra

+ Az agrárkifizető ügynökségek felállítása

+ A dotációs rendszer átláthatóvá tétele

+ A Tokaji borvidékkel kapcsolatos magyar–szlovák megállapodás tető alá hozása

+ Megpróbálta helyreállítani a hús- és tejpiacon felborult egyensúlyt

– Nem tudta időben eladni cégét

– Korrupt hivatalnokok a tárcához tartozó intézményekben

– Problémák az intervenciós felvásárlás körül

– Az ágazati operációs programok nem régióspecifikusak

Az Új Szó osztályzata: 2