Kiegészítő anyagok a baromfi takarmányában

Az aminosavak közül a baromfitartásban főleg a methionin és lizin kiegészítés fontos, mivel limitáló aminosavakként a többi aminosav beépülését is befolyásolják. (A limitáló aminosavak határt szabnak a fehérje beépülés mértékének, ha belőlük nem áll elég rendelkezésre, leáll a bioszintézis). Ezenkívül májműködést támogató hatásuk is van.

Főleg fiatal korban kell odafigyelni hiányukra. Az intenzív növekedés és tollfejlődés időszakában kiegészítésükkel megelőz-hető a kannibalizmus. A test tollal való fedettsége pedig az állat hőszabályozása és a betegségekkel szembeni ellenálló képessége miatt is fontos. Relatív hiányuk jelentkezhet még, magas energiatartalmú tápokkal etetett intenzív termelésű tojóállományokban. A tojástermelés csúcsán, illetve a vége felé, valamint ketreces tartásnál a zsíranyagcsere zavarainak megelőzésére is felhasználhatók (zsíros májelfajulás).

Nagyon jó eredményeket lehet elérni a probiotikumok és a szerves savak nutritív célra való felhasználásával. Az előbbiek vagy fermentációval dúsított normál baromfi bélflórát, vagy élő tejsavbaktériumok különböző keverékét tartalmazzák. Ugyanazt a célt szolgálják a különféle szerves savak kombinációi is (ecetsav, tejsav, citromsav, hangyasav). Stabilizálják a baromfi bélcsatorna normál esetben is savas pH-ját, ezáltal nem engedik elszaporodni a kórokozó baktériumokat (Salmonella, E. coli). Antibiotikumos kezelés, egyéb stresszhelyzet után helyreállítják a normál bélflórát és bélműködést. Használatukkal javul az emésztés és a takarmányhasznosulás is.

A hozamfokozók olyan törzskönyvezett antibiotikumok, amelyek az állatok vékonybelében visszaszorítják a mikrobiális anyagcserét, a kórokozó baktériumok elszaporodását, és segítik a normál bélflórát, továbbá egyesek lassítják a bélben a tápanyag-továbbítást, és ez által tovább javítják a felszívódás hatásfokát. A baromfitápokban engedélyezett hozamfokozók a következők: Avilamycin, Avoparicin, Flavofoszfolipol, Virginiamycin, Cink-bacitracin.

A karnitin tartalmú készítmények hatására gyorsul az állati sejtekben az energia felszabadulása, javul az energiaforrások hasznosulása.

Növényi kivonatokat tartalmazó takarmányadalékok étvágyjavító hatásúak, az epetermelés növelésével segítik a zsírok és zsíroldékony vitaminok felszívódását, gátolják az élesztőgombák elszaporodását.

Eddig olyan anyagokról volt szó, amelyek a szervezetet támogatják, hogy jobb hatásfokkal működjön és károsodás nélkül magasabb szinten termeljen. Az adalékanyagoknak egy másik csoportja viszont a takarmány alkotórészek felhasználhatóságát javítja.

Az antioxidánsok az oxidációra érzékeny összetevők (pl.: telítetlen zsírsavak, vitaminok) védelmét biztosítják, és a káros peroxidok képződését csökkentik.

Bizonyos baktérium és gombatörzsek felhasználásával előállíthatók olyan enzimkészítmények, amelyek által jelentősen javul a takarmányban lévő szénhidrátok és fehérjék emészthetősége is.

A toxin-kötő takarmány-kiegészítők a penészgombák által termelt kis molekulájú káros és mérgező anyagokat kötik meg. Használatukkal kiküszöbölhető a toxinok szaporodást és immunrendszert károsító hatása.

Léteznek patogén baktériumok megkötésére szolgáló, takarmányhoz keverhető anyagok is, amelyek ezekkel együtt kiürülnek a bélcsatornából.

A felsorolt kiegészítők nagy választékából is kitűnik, hogy milyen sokrétű hatású, és milyen nagymennyiségű hatóanyag áll rendelkezésünkre. Felhasználásuk során figyelembe kell vennünk, hogy élettani és gazdaságossági szempontból egyaránt fe-lesleges a szükségesnél több szer egyidejű használata, vagy egyféle anyag túlzott mértékű bevitele is.

A felhasználás legfontosabb szempontjai:

– a takarmányösszetevők beltartalmi értékeinek pontos ismerete,

– a kiegészítők illeszkedjenek a takarmányozási receptúrákhoz,

– az adagolás pontos, az alaptakarmányba keverés egyenletes legyen,

– valósuljon meg a biztonságos és könnyű alkalmazhatóság,

Fontos tudnunk, hogy az élelmezés-egészségügyi várakozási idővel rendelkező takarmánykiegészítők (pl. antibiotikumok) alkalmazását csak a kezelő állatorvos megrendelése alapján, kellő körültekintéssel és megfelelő óvatossággal végezhetjük.

A takarmányok keveréséről, az alkalmazott összetevők arányáról pedig nyilvántartást kell vezetni, melynek a gyógyszeres takarmányok esetében az állatorvosi rendelvényt is tartalmaznia kell. (Dr. Hódosi Sz. alapján)