Két felfedezetlen holdja lehet az Uránusznak

Rob Chanca és Matt Hedman, az egyetem munkatársai fedezték fel a mintázatokat, miközben a Uránusz körgyűrűiről 1986-ban készült felvételeket vizsgálták. Megfigyelték, hogy az alfagyűrű, a bolygó legfényesebb gyűrűjének peremén periodikusan változik a gyűrű anyagának mennyisége. Hasonló, még ígéretesebb mintát fedeztek fel a szomszédos béta gyűrű azonos részén.

Chancia és Hedman a bolygók gyűrűinek tapasztalt ismerői: ők tanulmányozzák a Szaturnusz körül keringő Cassini űrhajó adatait is, amelyek új információkat szolgáltatnak a gyűrűkről. Ennek segítségével a tudósok új megközelítésben vizsgálhatják a Voyager 2 által gyűjtött Uránusz-adatokat is. 

A kutatók becslései szerint a feltételezett holdak 4-14 kilométer átmérőjűek lehetnek, tehát olyan kicsik, mint a Szaturnusz néhány azonosított holdja, de kisebbek, mint bármely ismert Uránusz-hold. Az Uránusz kísérői különösen nehezen észlelhetőek, mivel felszínüket sötét anyag borítja. 

"Még nem láttuk a holdakat, de vélhetően nagyon kicsik, ezért nagyon könnyen elszalaszthattuk őket. A Voyager képei pedig nem voltak elég aprólékosak ahhoz, hogy könnyen láthatóak legyenek" - mondta Herman.

A szakértő szerint felfedezéseik segíthetnek az Uránusz-gyűrűk tulajdonságainak megismerésében. Ezek ugyanis különösen keskenyek a Szaturnuszéihoz képest. A holdacskák - ha léteznek -, egyfajta "pásztorholdak", amelyek segíthetnek egyben tartani a gyűrűt. A bolygó 27 már ismert holdja közül kettő, az Ophelia és a Cordella az Uránusz ipszilon gyűrűjének pásztora. 

A bolygó gyűrűrendszerének 1977-es felfedezése óta foglalkoztatja a kutatókat annak kérdése, hogy hogyan maradnak ilyen keskenyek az Uránusz gyűrűi. 

"Nagyon örülnék, ha ezekről a feltételezett holdakról kiderülne, hogy valóban léteznek, és közelebb hoznának minket a megoldáshoz" - mondta Chancia.

Annak bizonyítása, hogy a holdacskák valóban léteznek, már más, teleszkópokkal és űrhajókkal dolgozó szakemberek munkája lesz - fejtette ki Hedman és Chancia.