Kalózkodás a megélhetésért

Az utóbbi negyven év tapasztalata megmutatta, hogy korántsem járt még le a vérszomjas tengeri kalózok kora. Csupán a módszerek változtak: eltűntek a dagadó vitorlájú briggeken hajózó, ágyúfüstbe burkolózó, halálfejes zászlót lobogtató büszke martalócok. A huszonegyedik századi kalózok felszerelésének elengedhetetlen kellékévé vált a gépfegyver, a viszonylag modern navigációs berendezések és a fürge motorcsónak. A cél sem a régi: a legtöbben megélhetési kalózkodást folytatnak, nem véletlen, hogy a legtöbb támadás a viszonylag szegény államok partjainál történik. A Fülöp-szigetek között hajózni extrémsportnak számít, hiszen szinte biztosra vehető, hogy a nyílt tengeren előbb-utóbb feltűnik egy kisméretű, lobogó és felségjel nélküli hajó. Lehet, hogy csíkos kendőkbe burkolózó matrózai egyszerű halászok; ám ez csak akkor derül ki, ha a gránáteső elmarad.

Tavaly a korábbiaknál kevesebb kalóztámadás volt a világ tengerein, de a támadások több halálos áldozattal jártak. A Kuala Lumpur-i Nemzetközi Hajózási Iroda Kalózellenes Központja nemrég közölte, hogy nyilvántartásuk szerint tavaly 335 kalóztámadást hajtottak végre, az előző évi 469 után, de a halálos áldozatok száma 21-re emelkedett a 2000-es 15-ről. Megduplázódott, tizenhatra nőtt a tavaly regisztrált hajóeltérítési esetek száma is, amikor a legénység vette át a hatalmat a hajó felett, annak eredeti útirányát megváltoztatva. A szóban forgó iroda aggasztónak minősítette a fegyverek egyre növekvő arányú használatát a támadásokban: tavaly 73 ilyen esetet jegyeztek fel, 22-vel többet, mint 2000-ben. A kalóztámadások szempontjából legveszélyesebbnek minősülő vizek, mint korábban is, az indonéz szigetvilágot körülvevő tengerek, ahol tavaly 91 ismertté vált kalóztámadás történt. Az indonéz vizeket az indiai és a bangladesi partok követik veszélyesség szempontjából, és tavaly különböző afrikai országok partjai közelében is gyakoribbá váltak a kalóztámadások. (origo, i-t, szge)