Jól fizet az embercsempészet

Hogy mindennapi-e a menekültek csempészése a határszakaszon, csak sejteni lehet, de hogy nem egyedi esetről van szó, az is biztos. A rítust sokan ismerik, az emberek tudják, kik és hol csempészik át a menekülteket, de hallgatnak. De nemcsak azért, mert félnek. Valószínűleg nem véletlenül menekül el az ember hazájából, házából, és vállalja azokat a megpróbáltatásokat, amikkel egy ilyen út jár. Nem egyszer hallottunk olyan híreket, hogy több menekült holttestét találták meg egy hajón, egy kamion rakterében, a folyóban, vagy máshol. Aki vállalkozik egy ilyen kalandra, annak alapos oka lehet az életét is kockáztatni.

Szakértők szerint az embercsempészet sokkal kifizetődőbb üzlet, mint a drog- vagy fegyvercsempészet. Titkosszolgálati információk szerint az üzletet úgynevezett solncevi maffia irányítja, mely az egyik leghírhedtebb orosz bűnszövetkezet. A szervezet a nemzetközi konszernekhez hasonlóan működik, a jól szervezett rendszerbe folyamatosan érkeznek a befizetések és a végrehajtott feladatok után fizetnek. Az irányítás második szintje állítólag Ukrajnában, Kijevben működik. A menekültek akár 3-5 ezer dollárt is fizetnek a teljes útért, attól függően, melyik országból származnak, milyenek az anyagi körülményeik és hová akarnak eljutni. A nyilvántartás számítógépen fut, ha a menekült megérkezik a célországba, törlik a listáról, és kifizetik az érte járó összeget az alárendelt végrehajtó szervezetnek.

Szlovákia, noha vannak itt menekülttáborok, tranzitországnak számít, tehát a menekültek nem tekintik végcéljuknak (bár az uniós csatlakozás után valószínűleg ez a trend megfordul). A szlovák belügyminisztérium adatai szerint 1993-tól mintegy 85 ezer menekültet fogtak el az ország területén. Ha jóindulatúak vagyunk a rendőrséggel szemben, vagyis feltételezzük, hogy valamennyi menekült egyharmadát sikerült elfogniuk, akkor nyilvánvaló, hogy a csempészeknek mintegy 170 ezer embert sikerült átvinniük Szlovákián. Ha csak 1000 dollárt is kaptak minden ember után, akkor is legalább 170 millió dollár érkezett a számlájukra, ami az aktuális árfolyam szerint mintegy 60 milliárd korona. Ez természetesen a legszerényebb becsült érték, hiszen egy ember után bizonyára nagyobb összeg jár, és a menekültek száma is nagyobb volt 170 ezernél. A menekülteket a zöld határon és az országon átvezető csempészek egy-egy menekült után néhány száz dollárt kapnak, ők azonban csak egyszerű „munkások”, végrehajtók, a csempészlánc utolsó láncszemei. Letartóztatás esetén nagyon könnyen helyettesíthetők. Ezen nem változtat a büntetőtörvénykönyv legújabb módosítása sem, a büntetési tételek növekedésének nincs túl nagy hatása a csempészetre.

Az embercsempészetnek megvan a maga szociális vetülete is, mely felett legtöbbször elsiklunk, nem vesszük észre. „Mi büntetésből születünk ide. Ha nem akarunk szociális segélyből élni, csak két lehetőségünk van: vagy rendőrnek állunk, vagy csempészek leszünk” – állítja egy fiatal férfi a keleti határ egyik munkanélküliséggel sújtott részén. „Ha rendőr akarsz lenni, le kell fizetned valakit. Itt azonban csak a maffiának van pénze, tehát kölcsön kérsz, mivel azonban a rendőrfizetésből nem tudod visszafizetni, máris a markukban vagy. Ha csempész akarsz lenni, elég beülni a helyi kocsmába, és pár korona befektetéssel – fizetsz néhány kört – megkapod a munkát. Az ajánlat jön magától” – magyarázza a beszervezés módját.

A haszon nagy része az úgynevezett fehérgallérosokhoz, az üzlet irányítóihoz kerül. Ők biztosítják a védettséget, karjuk elér a legmagasabb helyekig. A tiszta hasznot legalizálják, majd újra befektetik. Ilyen forgalom mellett nem gond „megvenni” bármelyik ország rendőreit, melyeken a menekültek áthaladnak. „Az ukrajnai titkosszolgálat legalább egy tagjáról biztonsággal állíthatom, hogy benne volt az embercsempészetben” – állítja a titkosszolgálati forrás. – Szlovákiába Michailo Bokoch névre kiállított útlevéllel és fekete, cseh rendszámú Octaviával járt. Ő hozta a pénzt, amellyel a szlovák embercsempészeket fizette ki a maffia.” (ná-ob, -rn-)