Játszd újra! Vagy mégse?

Remake kisokos Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy mit is jelentenek ezek a fogalmak. A remake lényegében egy film újrája, amelyben a régi és az új alkotás dramaturgiája, cselekménye nagyban megegyezik. Bár azt hozzá kell tennünk, hogy egy remake attól lesz igazán jó, ha van saját hangja, ha mondanivalóban tud pluszt hozzáadni a feldolgozott alkotáshoz. A szolgai remake tökéletes példája az 1998-as Gus Van Sant-féle Psycho-feldolgozás, ami új szereplőkkel ugyan, de szinte kockáról kockára másolja az eredeti Hitchcock-művet. Ennek meg is lett a következménye, mind a kritikusok, mind a nézők gyűlölték a filmet.  A reboot lényege, a remake-el ellentétben pont az, hogy az alapoktól gondolja újra a feldolgozandó művet. A rebootolt filmben teljesen új a cselekmény, a szereplők és karakterek, lényegében egy teljesen új filmről lehetne beszélni, ha nem volna már az adott történetnek vagy szereplőknek előéletük. Az ilyen filmekre a legjobb példák a mostanság annyira menő képregény-feldolgozások. Amelyeknél egy-egy karaktert már sokadszorra rebootolnak, és mesélik el az eredettörténetüket, legyen az akár Batman, Pókember vagy a leghíresebb földönkívüli, Superman.  A spin-off ezzel szemben az, amikor az alapfilm mellékszereplője lép elő főszereplővé egy filmben. Vagy az adott világban mutatnak be egy teljesen más történetet, más szereplőkkel. A hét mesterlövész is remake Azt hihetnénk, hogy csak az elmúlt években indult be a remake-ipar, de ez korántsem igaz. Már Hollywood aranykorában is akadt szép számmal feldolgozás, ráadásul ezekből nagyon sok klasszikussá vált. Íme néhány példa: a leghíresebb talán a Yul Brynner, Steve McQueen, Eli Wallach és Charles Bronson nevével fémjelzett A hét mesterlövész című western, amely az 1954-es Akira Kuraszava A hét szamuráj című filmjének újrája. Az 1959-es, 11 Oscar-díjat nyert Ben Hur Lew Wallace regényének harmadik adaptációja. Az elsőt még 1907-ben készítették, és mindössze 15 perces volt, és az alkotók nem sokat költöttek a híres szekérversenyre: egyszerűen elmentek a New York-i Manhattan Beach-re, ahol a tűzoltók egy nyilvános program keretében lovas szekereikkel éppen versenyt rendeztek, és azt filmezték le. Az 1925-ös verzióra már jobban ráfeküdtek az alkotók. Az átlagosnál jóval nagyobb büdzséből készült a film. A 20-as években már az 1 millió dolláros költségvetés is drágának számított, ennek a filmnek a büdzséje pedig meghaladta a négymillió dollárt. A szekérversenyes jelenetet például 42 kamerával vették fel.  John Carpenter klasszikusa, amely végleg akcióhőst csinált Kurt Russelből, az 1982-ben rendezett A dolog is egy remake. Az eredetit még 1951-ben készítették, és az alakváltó szörny helyett egy Frankenstein-klón terrorizálta a kutatókat, ami félig növény volt. Az 1992-ben készült Egy asszony illata című film szintén feldolgozás. Az eredetit még 1974-ben forgatták A nő illata címmel.  Sorozatok a nagyvásznon A fent említett példákból is látható, hogy nem új keletű a remake-láz. Az elmúlt években azonban az ilyen-olyan feldolgozások, rebootok, spin-offok és folytatások elárasztják a nagyvásznat. Sajnos a mennyiség erősen a minőség rovására megy. A feldolgozások nemhogy nem haladják meg az elődök minőségét, de már akkor örülhetünk, ha ezek a filmek elérik az átlagos középszert, és nem fulladnak a teljes érdektelenségbe. Az utóbbi években remake-t forgattak A hét mesterlövészből, a Ben Hurból és A dologból is, ám egyik sem ért fel a nagy elődhöz. A Ben Hur legújabb feldolgozását több nemzetközi kritikus is egyszerűen katasztrófafilmként aposztrofálta.  Az idei nyár folyamán (júniustól augusztusig) összesen 58 filmet mutattak be a magyar mozikban, ebből 14 valamilyen remake, reboot vagy folytatás volt, ami azt jelenti, hogy minden egyes hétre jutott legalább egy ilyen film. Ami, ha jobban belegondolunk, egyáltalán nem meglepő, hiszen kis túlzással, amelyik film visszahozza legalább a költségvetését, abból a készítők már tervezgetik is a második, harmadik, negyedik, sokadik részt. Maradjunk a nyári bemutatóknál, amikor is a nagyvászonra érkezett a Verdák 3, a Transformers 5, a Gru 3, a Majmok bolygója remake harmadik és egyben befejező(?) része, az Annabelle 2 és A mogyoró meló 2. De megemlíthetnénk az idei évben moziba kerülő folytatások közül a Kaptár hatodik, a Halálos iramban nyolcadik, A Karib-tenger kalózai ötödik, a Fűrész franchise nyolcadik részét, amely Jigsaw címen fut majd és a Star Wars nyolcadik epizódját is. És ez csak a jéghegy csúcsa, azok a sorozatok, amelyek már túlléptek a trilógián. Univerzumok háborúja A folytatások másik vállfaja a manapság nagyon menő univerzumépítés, amelyben a Marvel jár az élen a képregényhősök vászonra adaptálásával. A Marvel 2008-ban a Vasemberrel indította útjára az univerzumát. Eddig három fázisban mutatták be a filmjeiket, az utolsó mozi, a Bosszúállók: Végtelen háború 2-rész 2019 májusában érkezik, és ezzel együtt 22 filmre duzzad az univerzum. Ezzel valószínűleg nem ér véget a Marvel-áradat. Hogy miért? 12 milliárd okuk van rá. Az eddigi filmek ugyanis durván 12,5 milliárd dollár bevételt hoztak a stúdiónak. A Marvellel a DC stúdió próbálja felvenni a versenyt, amely szintén a saját képregényeit próbálja mozis univerzummá gyúrni. Több-kevesebb sikerrel. Inkább kevesebbel. A DC 2013-as Acélemberrel kezdte az építkezést, azóta még négy filmet sikerült az univerzumukba ágyazni, ebből kritikailag és anyagilag is a legutóbbi Wonder Woman volt a legsikeresebb. Ők eddig 3 milliárd dolláros bevételnél tartanak. 2020-ig még 9 DC-film érkezik a mozikba. Ha univerzumépítésről van szó, akkor meg kell említenünk a negatív példát is, a Universal-féle Sötét univerzumot, amely már az első filmjével óriásit bukott. A Universal fogta az 1999-es, Brendan Fraser-féle Múmia-trilógiát, és rebootolta azt. Főszereplőnek megtette Tom Cruise-t, akivel idáig nem lehetett bukni. Nos, a Universalnek ez is sikerült, méghozzá nem is kicsit. A 125 milliós büdzséből készült film alig 80-at hozott a konyhára.  Pedig a Universal ötlete jónak tűnt, az olyan klasszikus szörnyeket akarták egy univerzumba gyúrni mint Dr. Jekyll és Mr. Hyde, a láthatatlan ember, Frankenstein és Drakula. Ráadásul Tom Cruise mellett Javier Bardemet, Johnny Deppet és Russell Crowe-t is sikerült megnyerni a projekthez. De a méretes bukta után kétséges, hogy folytatják-e a szörnyvadászatot. Jön a Netflix és társai! A remake-láz mellett tehát itt van a sorozat-, reboot- és univerzumépítési-láz is, egy valami hiányzik egyre jobban: az eredeti forgatókönyvláz. Mert előbb vagy utóbb, de az igényes mozinézők megunják majd, hogy kisebb-nagyobb változásokkal ugyan, de rendre ugyanazt kell nézniük. És ekkor jöhet el a Netflix és többi streaming szolgáltó ideje. Ők ugyanis egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a minőségi, eredeti forgatókönyvek megfilmesítésére.  A Netflix egyértelműen azt akarja, hogy amikor egy rendező vagy színész a következő projektjét fontolgatja, akkor ne csak a hagyományos stúdiókban gondolkodjon, hanem a streaming szolgáltatókra is opcióként tekintsen. A sok ilyen-olyan feldolgozással és folytatással a stúdiók pedig egyértelműen a streaming szolgáltatók kezére játszanak. Így nem is olyan meglepő, hogy korunk egyik legnagyobb rendezőzsenije, Martin Scorsese a The Irish­man című maffiaeposzának jogait a Netflix birtokolja. A film főszereplői Robert De Niro, Al Pacino és Joe Pesci. 2019 elején, a saját felületén mutatja be a Netflix.