Jaj a dohányosoknak!

A dohány és a dohányzás térhódítása egy idő után olyan méreteket öltött, hogy számos országban rendeletekkel próbálták meg a folyamatot visszafordítani vagy legalább megzabolázni. Miután a papok között is egyre nőtt a szenvedélyes dohányosok száma, akik még mise közben is rápöfékeltek, VIII. Orbán pápa 1624-ben módosította az egyházi fenyíték alá eső bűnöket tartalmazó, In coena Domini kezdetű bullájának szövegét, és belevette a dohányzás tilalmát a római Szent Péter- székesegyházban. Akik megszegték ezt, azokat kiközösítés fenyegette. Később X. Ince pápa az összes templomra kiterjesztette a tilalmat, ennek ellenére 1692-ben a portugáliai San Jago-rend öt szerzetesét tetten érték, amint mise közben a sekrestyében dohányoztak. A büntetés elrettentő volt: a szerencsétleneket elevenen befalazták.

De a világi hatalom is fellépett a dohányzók és a dohányzás ellen. I. Erzsébet angol királynő az 1590-es években rendeletben tiltotta el alattvalóit a tubákolástól. Utóda, I. Jakab általában tiltotta a dohányzást (Misocapnos címmel könyvet is írt a dohányzás ellen), s adót vetett ki a dohányra, abban a hiszemben, hogy ezzel örökre leszoktatja az embereket a füstölés élvezetéről. A várt hatás azonban elmaradt, sőt az államkincstár nem remélt bevételhez jutott. Ettől kezdve számít a dohánykereskedelem az egyik legjobban jövedelmező bevételi forrásának.

Az orosz uralkodók a radikálisabb megoldást kedvelték. Romanov Mihály cár 1634-ben kiadott ukázában elrendelte, hogy azt a muzsikot, akit pipázáson kapnak kancsukával verjék meg. Ha másodszor is tetten érték, a pipa szárával keresztül fúrták az orrát, s ha még ebből sem okult, akkor következett a bűnös cselekedetben közreműködő testrész – többnyire az orr – megcsonkítása. Sokan inkább vállalták, hogy lemetszik az orruk hegyét, de a szenvedélyükről nem mondtak le. Később Alekszij cár már a szibériai száműzetést és a halálbüntetés lehetőségét is kilátásba helyezte. Csak Nagy Péternek jutott az eszébe az Angliában már 100 éve alkalmazott módszer: megadóztatta a dohánykereskedelmet.

Az oszmán birodalomban úgy akartak gátat vetni a dohányzás terjedésének, hogy lefejezték, felakasztották vagy felnégyelték a „tetteseket”. Mindenkin túltett azonban Nagy Abbas perzsa sah (1582 és 1627 között uralkodott), aki egy országába érkezett dohánykereskedőt tűzhalálra ítélt. A szerencsétlent becsomagolták az eladásra szánt dohánylevelekbe és mint egy nagy szivart meggyújtották.

Magyarországon, pontosabban Erdélyben először Apaffy Mihály fejedelem adott ki dohányzást tiltó rendeletet 1662-ben. A következő években az erdélyi országgyűlések több alkalommal és egyre nagyobb szigorral léptek fel a dohánybehozatal ellen, de még a kilátásba helyezett igen magas pénzbírság vagy jószágvesztés sem bizonyult elrettentőnek.