Itt és most, mindenkinek a maga keresztje

Az asszony a szél heves zúgására ébredt. Amúgy sem valami jól aludt, az állandó napi gondok nagyon nyomasztották. Pillantása az éjjeliszekrényen álló kis naptárra esett. Március 19-e van, József napja, de bizony úgy látszik, ez sem hozza meg a meleget. Az idén amúgy is túl hosszú volt a tél. Nehezen tavaszodik. Tekintete ismét az éjjeliszekrényre tévedt. Régi fényképek hevertek rajta. Lassan feltápászkodott, leült a fényképpel együtt az ágy szélére. Sóhajtott, ő volt a fényképen.

Persze, a kép nagyon régi. Hatalmas orgonabokor előtt áll. Megfordította a fényképet, hoszszan sóhajtott...

A hátulján a neve: Árki Valéria, és a dátum: 1974... Éppen 30 éve, azaz már 31. 16 éves volt akkor, telve reményekkel. Újra visszafordította a képet, elnézte a miniszoknyás lányt, szinte megérezte az orgona illatát.

Milyen friss tervekkel, reményekkel indult akkor az életbe. Az élet azonban sorra meghiúsította reményeit.

Elmélázott. A férje nem rossz ember, szerencsére még munkája is van – az erdőgazdaságban dolgozik, hogy ugyan meddig, ezt a mai világban sajnos nem lehet tudni. Ő pedig, mióta fiuk, Gyurika megszületett, nem dolgozhat. A gyerek ugyanis értelmi fogyatékos, egész napi gondoskodást, törődést igényel. Nagyon sok energiájába kerül napi ellátása. Igaz, hogy férje munka után nagyon siet haza, de másra nem számíthat. Férje szülei elég távol laknak, az övéi pedig rég a kis temetőben nyugszanak.

Régi barátnő egy-kettő még akad, de kit is terhelhetne a sok gondjával, elég mindenkinek a maga keresztje.

Újra a fényképekre esett a pillantása. Valamelyik nap az egyik szomszédasszonnyal nézegették. Ennek a szomszédasszonynak azért kijutott a szerencséből! A férje vállalkozása jól megy, eldicsekedte most is, hogyan fogja a tavaszi ruhatárát felújítani. Újra nagyot sóhajtott, elgondolkodott. Kinek jó egyáltalán ez a mai világ? Talán egynek-kettőnek. A többség állandóan panaszkodik a munkanélküliségre, az áremelkedésre. Még a nyugdíjasoknak sincsen nyugtuk, annyi becsületes ledolgozott év után elég beosztani a kis díjat. A fiatalok pedig? Hogyan alapítsanak családot? Újabban a tévét sem nézte, utálta a politikusokat, a hazai politika pedig aztán egyáltalán nem érdekelte.

Hirtelen felugrott az ágyról. A fürdőszobába sietett, gyorsan megtisztálkodott. A kávé is épp megfőtt. Fogta a kopott szatyrot, az üzletbe indult. Be kell vásárolnia, mire Gyurika felébred.

Ahogy kilépett az utcaajtón, a nap éppen kezdett kibújni a rongyos szürke felhők mögül. Csiripelni kezdtek a verebek. Bizakodva indult útnak, talán mégis közeledik a tavasz.