Interjú a keddi Új Szóban az ünnepről

Részlet Miklósi bevezető soraiból: "Faggatódzásom tárgya nem ünnepléstani útmutató. Csupán, még ha közvetve is, az évről évre eljövő karácsonyi dilemma fölvetése: van-e helye a szeretetnek rohanó világunkban? Odafordulunk-e (hívők és hitetlenek) a Másik felé, megpillantjuk-e az Arcot – az emberét; a gyakorló hívő az Istenét is... E kérdések most talán ostobának is tűnhetnek, hiszen előttünk a karácsony, ilyenkor a szobában ott áll majd színes lámpácskáival a tűlevelű facsoda, előtte-körülötte az összefogódzó áhítat, a sosem feledhető ének, a rántott hal, a két nap csöndesség. De lehet-e az ünnepre készülődni, békességet óhajtani, megcsendesedni, amikor a hétköznapok csordultig vannak előítéletekkel, egymásnak feszüléssel, képmutatással, újdonsült cinizmussal. Amikor az állandó rohangálás, tülekedés, drágaság, strapa, az adok-kapok viszonylatai szinte naponta szembeszállnak embervoltunk legszebb lehetőségével: a szeretettel; az evvel járó felelősségvállalással, gondoskodással, az egymásra és a teremtett világra figyeléssel. Megkockáztatom, hogy 2011 karácsonyának küszöbén (is) kimondom: a világon kevés a szeretet.

A teljes interjú tehát az Új Szó keddi nyomtatott kiadásában olvasható!