Az első adventi vasárnap előestéjén elárasztotta a hírcsatornákat a várva várt esemény: teli találat a lottón. Újságírók s állítólag maffiacsoportok vadásznak a szerencsés nyertes kilétére, a Szerencsejáték Rt. igazgatója azonban a nyilvánosság előtt garantálta számára a teljes anonimitást.
Ima a nyertesért
A Szerencsejáték Rt. igazgatósága bejelentette, hogy a nyereményt legkésőbb december közepéig kifizetik. Imádkozom a nyertesért! Azért az egyért a tizenötmillió tippelő közül, kinek a vágya kétségbeejtően valóra vált. Megváltoztatja ez a kapcsolatait? Viszonyát Istenhez, emberhez, az élethez, a családhoz, a barátaihoz? Nem is olyan régen történt, hogy egy „szerencsés nyertes” családja egyenesen a kassza előtt verekedett össze, nem tudván megegyezni abban, valójában kié is a nyertes szelvény. Ezért kérem az Istent, hogy a főnyeremény tulajdonosa néhány nappal a hatalmas összeg kifizetése előtt jól figyeljen oda a harmadik adventi vasárnap evangéliumi olvasmányára, különös tekintettel a kérdésre: mit cselekedjünk tehát? Keresztelő János, akinek a kérdést felteszik, nem elmélkedik, rögtön a gyakorlatra tér: „Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek ennivalója van, hasonlóképpen tegyen.” (Lk 3, 11) Egyszerű: akinek feleslege van, osztoznia kell azokkal, akik hiányt szenvednek. Segíteni a nélkülözőkön nem jelent semmiféle lelki „többletmunkát”, különösebb érdemet, nem jár tehát érte dicséret, sem csodálat, ez az ember legalapvetőbb kötelessége.
Don Bosco, a kallódó torinói fiatalok nevelője egyszer a szerencsejátékról beszélgetve velük, nem ítélte el, hanem pedagógiai célokra használta fel a témát. „Biztos tippet akartok? – kérdezte tőlük. – Fogadjatok hát a tízesre, az ötösre és a tizennégyesre. Tíz az Isten parancsolata, öt az egyházé és tizennégy az irgalmasság testi és lelki cselekedete.” Főleg a tizennégyes, tehát a könyörület különböző formái függenek össze a bibliai „köntös”, azaz a ruha képével. Ajándékozni azt csak úgy lehet, ha az ember előbb képes a mások iránti figyelemre. Aztán tud csak cselekedni, résztvevően megoldani a problémát. A ruha a Bibliában több mint tárgy – a mezítelen, ruhátlan ember elhagyatott lényt jelképez, olyat, ki messze eltévelyedett Istentől, és a sejtjei is dideregnek. Ezért nincs ruhája a paradicsomból kiűzött Ádámnak sem, akinek a háta mögött hangzik fel a teremtői „hol vagy?”. Köntöst adni nemcsak annyit tesz, hogy fizikailag felruházni valakit, hanem segítséget is jelent. Segítséget ahhoz, hogy a felruházott megtalálja emberi méltóságát, az utat Istenhez és az emberekhez. Mint mikor az atya felöltöztette tékozló fiát.
Azért imádkozom az újsütetű milliárdosért, hogy hatalmába ne kerítse őt a határtalan mindenhatóság és a gőgös felsőbbrendűség érzése. Nincs igaza Lucretiusnak, amikor azt állítja, hogy a pénznek minden szolgál, sőt a dicső Cicerónak sem, aki szerint semmi sem oly szent, hogy pénzzel ne lehetne megszentségteleníteni, de Ovidiusnak sem azzal, hogy a szeretet sokat jelent, a pénz viszont mindent.
Ha a nyertes véletlenül olvasná e sorokat, őszintén kívánom neki: az Úr áldjon meg téged és a te új vagyonodat. Igen, tedd boldoggá a szeretteidet, és ne feledkezz meg azokról sem, akik nélkülöznek. És emlékezz rá, hogy a legnagyobb gazdagság az Isten-hit, a Krisztussal való személyes viszony. Ez az egyetlen valódi főnyeremény, mely a földi számláról a mennybéli örök számlára is átutalható. Csak vigyázat a tű fokára...
A szerző római katolikus pap
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.