Időzítéssel a szárítási költségek csökkenthetők

A költségek csökkentése érdekében a termelők a fajtaválasztás során azokat a hibrideket részesítik előnyben, amelyeket a nagy termőképesség és megfelelő termésstabilitás mellett a gyors vízleadási képesség és az alacsony betakarítási szemnedvesség is jellemez. A genotípus ismeretén, a tudatos fajtaválasztáson kívül a szakmai köztudatban egyre ismertebbé válnak a kukoricatermés vízvesztését, vízleadását befolyásoló egyéb agrotechnikai tényezők is. A vetés megfelelő időzítése, a tápelemek szükséges mennyisége és aránya, az egyöntetű, gyors kelést biztosító, nedvesség-megőrző, minőségi talajművelés egyaránt befolyásolja a szem betakarításkori nedvességtartalmát. A megdőlésnek ellenálló, szilárd szárú fajták vetésével az átlagosnál melegebb és szárazabb őszön a betakarítás késleltetésével, a szárítási költségek jelentős mértékben csökkenthetők, s ezáltal a termesztés ráfordításai is jelentősen mérsékelhetők.

A fajták sajátos morfológiai bélyegei, mint például a szem típusa, a maghéj vastagsága, a csuhélevelek száma és azok habitusa, felnyíló jellege, a csőkocsány hosszúságával összefüggő ún. bókoló cső kialakulása az egyéb tulajdonságokkal együtt fontos szerepet töltenek be a termsé passzív vízvesztésében.

Magyarországi kutatások eredményei is igazolták a fiziológiai érést követő, genotípustól függő vízvesztést, száradást, azaz a késői betakarítás előnyeit. A termőhely hőmérsékleti viszonyai, csapadék-ellátottsága nemcsak a betakarítható szem mennyiségére vannak hatással, hanem a szeptemberben mért víztartalom szerint is jelentős évjárati hatást okozhatnak. Az optimális időben elvetett igen korai martonvásári hibridek (FAO 200) szeptember végén mért átlagos szemnedvessége a vizsgált évek döntő hányadában jóval 20 százalék alatt volt, és még a szokásosnál csapadékosabb évjáratokban is megközelítette azt. Azokban az évjáratokban azonban, amikor a lehullott csapadék mennyisége jelentősen elmaradt a sokévi átlagtól, azokban az éréscsoportokban, ahol a szeptember végén mért szemnedvesség 15%-ra vagy az alá csökkent, igazolható volt a késői aratás kedvezőtlen hatása. A szeptember végén mért 14,92 – 19,30% közötti nedvességtartalomnál szárazabb kukoricában a késői aratás a szemek visszanedvesedésével is járt. A legkorábbi érésű martonvásári kukoricák vízleadásának mérésére beállított kísérletek eredményei azt bizonyítják, hogy a fajták többsége még a vízleadás szempontjából legkedvezőtlenebb évjárátokban is 20% alatti szemnedvességgel, minimális szárítással vagy szárítás nélkül szeptemberben betakarítható. A későbbi betakarításuk növeli a visszanedvesedés kockázatát.

Október folyamán a FAO 400-as és FAO 500-as éréscsoportba tartozó hibridek szemnedvessége csökken a legnagyobb mértékben. A nagyobb termőképességű hoszszabb tenyészidejű fajták gazdasági előnye a betakarítás időpontjának késleltetésével, az eltérő tenyészidejű fajták betakarításkori szemnedvessége közötti különbségek csökkentésével használható ki leginkább. (mta-mk)