Hova üljünk a repülőgépen?

A repülőút a gyakorlatlan utasoknak sok előzetes izgalommal jár. Sokak számára alapkérdés: hova jó ülni, honnan lehet jól látni, hol a legbiztonságosabb, hol ráz a legkevésbé. Van, aki alig várja, hogy élvezze a repülést és felülről legyen neki „térkép a táj”. Viszont nagyon sokan szenvednek még aerofóbiában, a repüléstől, a lezuhanástól, a rosszulléttől való félelemben. Nos, aki fél, válassza a szárnyak középvonalában, a közlekedő folyosó melletti helyet. A repülőtársaságok menetrendi füzeteiben megtalálhatók az egyes típusok ülésrendjei. Az ülésoszlopokat a menetirány szerinti baloldalról jobbra haladva, az ABC-sorrendjében jelölik, a sorokat pedig elölről hátrafelé számozzák.

A beszállás előtti „csekkoláskor” lehet a kívánt helyet kérni, s e tényt rávezetik a beszállókártyára. A fapados járatokon nem mindig van ilyen ülésfoglalási lehetőség.

Az utastér legbiztonságosabb része a hátsó vége. (Ott élte túl Martin Farkaš főhadnagy is a hejcei katasztrófát. A hetvenes években egy, a német–cseh határ felett felrobbant jugoszláv utasszállító levált farokrészében a tartalékülésben becsatolva pihenő stewardesst több ezer méterről „levitorlázták” a T-alakú farokfelületek. Megsérült, de felépült és folytatta a repülést).

A gép mozgását, billegését viszont legkevésbé a súlypontban ülők érzik, ami a Boeing 737-eseken valamivel a szárnyak középvonala mögött, a 10. sornál van. Aki ott ül, az csak annyi dőlést érzékel, mintha egy mérleghinta közepére, annak tengelye fölé ülne. Aki viszont a gép orrához közel, vagy leghátul ül, a gép mozgásait úgy érzi, mint a hinta végein ülők. Az oldalirányú billegéseket a gép bedőlése kiegyenlíti, mint a kanyarban jól bedőlő motorkerékpárokét is. Nem jó, ha az ablak mellett ülők kanyarodáskor a fejüket kifele billentik, mert igazodni kívánnak a megdőltnek látszó horizonthoz. Attól ugyanis megzavarodik a fülükben lévő egyensúly-érzékelő szerv.

Aki gyakrabban igyekszik a toalettre, üljön a közlekedő folyosóhoz, hogy ne kelljen átmásznia két-három utason. Egyébként a folyosó melletti baloldali üléseken lehet kényelmesen étkezni, mert ott van hely a jobb könyöknek.

A leghátsó ülések támláit nem lehet hátra, alvósra billenteni, a legelsőknél meg szinte fal van az ember előtt. Nagyon nagy gépeken vannak ablak nélküli ülések is, oda rendszerint a balekok szorulnak. Egyes gépeken a vészkijáratok előtt nincs ülés, ezért a következő sorban az ablaknál ülő jól kinyújthatja a lábát. Ám oda a stewardessek többnyire jó erőben lévő és tapasztalt férfiakat ültetnek, akik adott esetben képesek a kijárat nyitására. Az ablak melletti ülésből a magasak a fej feletti rakpolcok miatt csak nehézkesen állhatnak fel.

Nem kell megijedni, ha induláskor a motorok felbődülnek, aztán a gép úgy nekiiramodik, hogy az utas a háttámlába szorul! Ez jelzi, hogy jól gyorsul a gép, s amikor a kerekek dübörgése abbamarad, már repülnek is. Emelkedés közben persze hanyatt lehet dőlni, de nem sokára elrendeződnek a dolgok, legfeljebb még a kerekek behúzásával járó dobbanás riaszthatja a járatlant. A célhoz ereszkedés után az újabb dobbanás a kerekek kiengedését jelzi, elhalkulnak a hajtóművek, majd megint dübörögnek a kerekek, mert a gép már a betonon gurul. Még egy ijesztő hang, felzúgnak ismét a motorok, s az utas (ha fegyelmezetlenül már kinyitotta az övet) előrebukik. Utolsó tanács: a gép megállása előtt maradjunk ülve! Ne kezdjünk máris tülekedni, mert a még guruló, kanyarodó gépben állva könnyen megsérülhetünk. (mti)