Homeopátia nőknek – az anyagban rejlő életerő

Rima Handley, a könyv szerzőnője a pszichoterápiát és a homeopátiát praxisában együttesen alkalmazza. Társalapítója volt az egyik első homeopátiát oktató főiskolának Nagy-Britanniában. Homeopátiáról nőknek című könyvében megismerteti az olvasót e gyógyítási módszer kialakulásával, működésével, s külön fejezetekben dolgozza fel a nők életében előforduló testi és lelki problémák, betegségek gyógyításának lehetőségeit, valamint a gyermekbetegségek kezelését is.

A szerző előszavában kifejti, miért a nőknek írta ezt a könyvét. „A nők gyakran kerülnek kapcsolatba a „nyugati” orvoslással (értsd a nálunk bevett orvosi, klinikai gyakorlatot), mivel számos orvosi beavatkozásnak vannak kitéve a menstruáció, a szülés és a gyermeknevelés közben. Ezért ők is a legsebezhetőbbek az alkalmazott módszerek okozta csalódás miatt, azok elégtelensége láttán.”

A homeopátia egyike azoknak a legbiztonságosabb és leghatékonyabb módszereknek, amelyeket valaha is felfedeztek. A gyógyszereket olyan módon állítják elő növényi, ásványi vagy állati eredetű anyagokból, hogy azok hatékonyak lesznek toxikus hatás nélkül.

1786-ban Samuel Hahnemann német orvos, a homeopátia alapítója fogalmazta meg először a módszer alapelvét: Similis similibus curentur, melyet általában úgy fordítanak, hogy „hasonló a hasonlóval gyógyítható”. Míg a nyugati típusú orvoslás olyan anyagokkal próbálja gyógyítani a betegségeket, amelyek elnyomják a betegség tüneteit, a homeopátia olyan szereket igyekszik alkalmazni, melyek a betegség tüneteit egy kissé még fel is erősítik. Hatására aktiválódnak a szervezet saját öngyógyító folyamatai, tehát a gyógyszer önmagában nem gyógyít, a gyógyulás lehetősége magában a szervezetben rejlik.

A homeopátiás tünetkép sokkal több szempontot foglal magában, mint ahány tünetet a nyugati orvoslás a betegséggel kapcsolatba hoz. Bármely testi-lelki változás segíthet a helyes szer megtalálásában. Tegyük fel például, hogy gyermekének megfájdul a füle. E tünet alapján sok szer javasolt, de a további körülmények alapján pontosabban rátalálhatunk a megfelelőre. Például: sírós a gyerek, vagy inkább kötekedő, fázik-e vagy melege van, az arca sápadt-e vagy kipirult, éhes-e vagy egyáltalán nem kíván enni? Tehát a testi tüneteken kívül a lelki és érzelmi tüneteket is figyelembe veszi.

Hahnemann doktor kísérletei során rájött arra, hogy ha a szereket hígítja, hatékonyabbak, s ha minden egyes higítás alkalmával erőteljesen összerázza őket, hatékonyságuk tovább nő. Úgy gondolta, hogy a szerek hatékonysága az alapanyagokban rejlő energia felszabadítása révén nőtt meg: sikerült felszabadítania az anyagban rejlő „szellemet”, az abban rejlő életerőt. Ma sem igazán értjük, mi történik az előállítás folyamán. Fontos azonban tudnunk, hogy a homeopátiás gyógyszer nem kémiai úton, nem is a gyógynövényekhez hasonlóan hat, hanem valamilyen dinamikus módon.

Egyre nehezebbé válik a betegségek lelki, érzelmi és testi szintjeinek egymástól való megkülönböztetése. Minél többet tudunk, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy ma már nem állja meg a helyét az a régi felfogás, amely a testet és az elmét elkülöníti egymástól. Mindazonáltal a nők még ma is szenvednek a rájuk akasztott neurotikus vagy lelki beteg címkétől, ha testi rendellenesség finom jeleit produkálják, vagy ha érzelmesen, a számukra természetes módon fejezik ki magukat. A nők racionálisak, de nem kell mentegetőzniük amiatt sem, hogy ugyanakkor érzelmesek, érzékenyek, intuitívak és befolyásolhatók is. A műveltségi és társadalmi szerveződés mai szintjén a nőknek nehéz szabadon kifejezni érzelmeiket anélkül, hogy „túl érzelmesnek”, „hisztérikusnak”, „irracionálisnak” ne bélyegeznék őket. A nők érzelmeinek természetes megnyilvánulásait a férfiak sokszor (tévesen) problémáknak és tüneteknek látják, mivel érthetetlenek, és talán még zavaróak is számukra. Ez a hozzáállás a társas kapcsolatokban is helytelen, de még veszélyesebb, ha az effajta ítélkezés az orvosi szakmákra is átragad.

A szerzőnő nem kíván tanácsot adni abban, hogy „a férfiakhoz hasonlóan” hogyan próbáljuk kordában tartani érzelmeinket. A homeopátiás gyógyszerek használatával elérhető olyan kiegyensúlyozott állapot, melynek segítségével képesek leszünk megválasztani az érzelmek kifejezésének módját, és el tudjuk dönteni, hogy kimutassuk-e érzelmeinket, s ha igen, hol és hogyan. Nem kell az érzelmeket visszafojtani, mert éppen ez lehet a legfőbb oka akár testi, akár érzelmi szinten megnyilvánuló betegségeinknek. A lelki egyensúly eléréséhez használható szerek a különféle lelki gondokat gyógyítják, mint például a szorongás és a félelem, a gyász és a bánat, az alkohol- és gyógyszerfüggőség, az álmatlanság, alvászavarok, az étkezési problémák, a depresszió.

Külön fejezet jutott a könyvben a menstruáció problémakörének is. „Nőnek lenni teljesen más élmény, mint féfinak.” – kezdi a fejezetet a szerzőnő. „Ez nyilvánvaló állításnak tűnik, mégis sokszor figyelmen kívül hagyják.” Olyan társadalomban élünk, amely egyáltalán nem ismeri el a nők egyik legalapvetőbb tulajdonságát, nevezetesen a menstruációs ciklus során a testben végbemenő hormonális változások következményeként kialakuló érzelmi labilitást. Ezt csak olyankor fogadják el, amikor valamilyen okból kifolyólag el kell fogadni a nők „furcsa” viselkedését.

A menstruációval kapcsolatos dolgokat még mindig a titok, a rejtély és a szégyen leple takarja. A nők egészen napjainkig csak titokban merenghettek azon, hogy vérzésük enyhe-e vagy erős, hogy vajon olyan mértékű fájdalmat kell-e érezniük, amekkorát éreznek, hogy vajon olyan boldogtalannak és ingerlékenynek kell-e érezniük magukat, mint amilyennek a menstruáció előtt azt érzik. A menstruáció nem betegség, hanem természetes folyamat, lefolyását azonban sok minden megzavarhatja. A homeopátia helyre tudja állítani a menstruáció normális menetét.

A homeopátiáról nőknek című könyv valóban nagy segítséget jelent saját és családunk gondjainak orvoslásában. Érdekes és hasznos tanácsokat találnak a terhesség és szülés, a gyermekkori betegségek, a menopauza, és az időskori panaszok kezeléseinek módjáról is. A könyv második része pedig részletes leírása az egyes szereknek. Nem árt persze, ha felkeresünk egy szakembert is, aki bonyolultabb esetekben segítségünkre lehet gyógyulásunkban. S hogy miért bízzunk ebben a kezelési módban? Mert a test és a lélek egysége a kiindulópontja. Nem a tüneteket nyomja el, hanem megszünteti a baj eredetét, s az embert teljes egységként, a test, a szellem, a lélek és az érzelmek egészeként tekinti. (man)