Az új gondolat félelmetes és kiirtandó

A feminizmus különféle területeit érintve ezen az egy oldalon próbálom bemutatni a másféle (a férfiakétól eltérő) női látásmódot. A valódi női látásmódot, amely az évszázadokon át rárakódott patriarchális szemlélettől, berögzött, mélyen a tudattalanban létező „világrendtől“ eltérő.

Történelem órán mindenki megtanulta, hogy patriarchális, férfiközpontú társadalomban élünk sok-sok évszázada. Hogy ez mit is jelent, összeállításunk rendszeres olvasói számára kitűnhetett az egyes szövegekből. A férfiközpontú társadalomban természetesen a férfi uralkodik a nő felett. A nőnek semmilyen joga nem volt sokáig, teljesen kiszolgáltatott életet élt, sem saját, sem gyermekei sorsáról nem dönthetett. És amit sokáig ismételgetnek, törvénybe, rendeletekbe foglalnak, az erősebb jogán érvelve elhallgattatják a kételyeket, az egy idő után természetessé válik. Ezért érzik ma sokan, a nők közül is, a világ természetes rendje elleni érthetetlen támadásnak a feminizmust.

A nők minden korban megpróbáltak kitörni, könnyíteni helyzetükön, kisebb-nagyobb sikerrel. Hol jelenik meg ez a törekvés a történelemtanításban, a könyvekben, a társadalomtudományokban? Észrevétlenül kigyomlálnak mindent, ami női. A nő ne akarjon társadalmi, művészi, szakmai sikereket elérni, mert akkor nem tudja magát teljes mértékben egyetlen szent küldetésének, az anyaságnak, és a férfi kiszolgálásának szentelni. Sajnos ezt a gondolatmenetet olyan férfiak is képviselik, akik egyébként valóban szakmájukban elismertek, intelligensek, és magasröptű beszélgetéseket folytathat velük az ember lánya, de ha a női téma szóba kerül, azonnal bőszült oroszlánokká válnak vagy lekicsinylő mosollyal kérdezik: Mi a fenét akarnak még a nők? A férfiak féltik a hatalmukat és elbizonytalanítja őket az a gondolat, hogy a nők egyenrangú partnereik akarnak lenni az élet minden területén, nem csak kiszolgáló személyzet és passzív szemlélő.

Senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy mások elképzelése szerint éljen. A toleranciát kevéssé ismerő világunkban viszont nem ártana egy olyan tantárgy, amelynek keretében a másság elfogadását tanítanák. A másféle gondolkodás, másféle érzelmi világ, más bőrszín, nemzet, szexuális beállítottság, politikai, vallási hovatartozás. Persze ez a meglévő tantárgyakon belül is megoldható, de a gyakorlat az, hogy egész világunk egyértelműen egy központi alak köré épül. A társadalom közpotni alakja a fehér bőrű, heteroszexuális, az aktuális ország nemzeti többségéhez tartozó férfi. Mindent rászabnak, neki szolgál a világ.

Az alábbiakban néhány olyan forrást szeretnék bemutatni, amely segíthet a feminizmus, a férfi és női gondolkodás és igények eltérő és hasonló voltának megértésében. Ha nyitott szívvel és ésszel közeledünk az újhoz, megláthatjuk a lényegét, s ekkor eldönthetjük, kérünk-e belőle vagy nem. De amíg az emberek nagy részének fogalma sincs róla, mit akarnak a nők, mi a feminizmus, és milyen egyéb női mozgalmak léteznek, ne ítélkezzen és ne küldje máglyára az „eltévelyedett eretnekeket“, mint Giodano Brunot küldték azon „hazug, eretnek“ állítása miatt, hogy a föld kerek és ráadásul forog. S a föld azóta is tovább kering, egyre újabb tapasztalatokkal és tudással.

Hírnők

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem weboladalán találhatjuk meg a Hírnők forrásgyűjteményt (tfk.elte.hu), amely szakszerű tájékoztatást kíván nyújtani a társadalmi nemi szerepek témájában. A bevezetőben célként leszögezik: fel akarják hívni a figyelmet arra, hogy a férfi és női szerepekről – általában a nemi identitásról – a világ kultúrájában ma már elfogadottan, számtalan gondolkodási irányzat és tudományos megfigyeléseken alapuló elemzés létezik. „Szeretnénk ezeket csokorba szedni, de ugyanúgy bemutatni a magyar „származású” fejleményeket is e kérdéskörben. Szeretnénk bemutatni, milyen gazdag a magyar kultúra története a feminizmus témájában. Szeretnénk „bebizonyítani”, hogy történetileg a magyar köz- és tudományos gondolkodástól nem idegen a nőtudomány gondolata.”

A weboldalon továbbá megismerkedhetünk az ELTE ehhez a témához kapcsolódó akkreditált kurzusaival: bevezetés a társadalmi nemek tudományába, valamint a nemek tudományának alkalmazása az oktatásban.

Az előbbi kurzus célja annak beláttatása, hogy a társadalmi jelenségek vizsgálata csak nemspecifikus megközelítésben valósítható meg. A kurzus konkrét célja a társadalmi nemekkel kapcsolatos alapismeretek átadása, a társadalmi nemek elhelyezése a közgondolkodásban és ezek elemzése feminista módszertani megközelítésből.

Az utóbbi kurzus pedig így foglalható össze: „a társadalomtudományok interdiszciplináris jellegének és öszszetett voltának felismerése és az azokba való alapvető jártasság egyik legfontosabb előfeltétele egy tanár szakmai képzettségének. A kurzus olyan gyakorlati módszerekre szeretné felhívni a leendő tanár hallgatók figyelmét, amelyeket pedagógiai munkájuk során sikerrel alkalmazhatnának, olyan társadalmi és kulturális eredetű konfliktusok megoldására (etnikai és nemi hovatartozás), melyek állandó kísérői szakmájuk gyakorlatának.”

Nőitan-kör

Ha tovább haladunk az ELTE weboldalán, egy női közösség anyagaival találkozhatunk, amely a leírás szerint „olyan nők közössége, akik fontosnak tartják a női kérdésfelvetések és problémamegoldásokról való együttgondolkodást és cselekvést. Minőségileg új típusú társadalomismereti tudás létrehozását, átadását és továbbadását célozza meg. A nők társadalmi és kulturális helyzetéről való gondolkodásmódok és életvezetési módok változatosságának a tudatosságát helyezi előtérbe. Feladatának tartja olyan társadalmi szemlélet kialakítását, amely az egyéni és társadalmi felelősségérzet (szociális érzékenység) kérdésköreinek felvetésére és civil megoldási módokra teszi a hangsúlyt.”

Érdekesebbnél érdekesebb anyagokat, szövegeket találunk itt a régebbi irodalomtól kezdve a mai beszélgetésekig. Az egyik például Mihancsik Zsófia: Magyar nők filmen. A láthatatlan nem című beszélgetése Mészáros Márta filmrendezővel és Neményi Mária szociológussal, amely a Filmvilág 1999-es évfolyamában jelent meg.

Mészáros Márta elmondja, hogy a hetvenes években azért kezdett el filmjeiben a nők problémáival foglalkozni, mert úgy látta, hogy „Magyarországon baj van a nőkkel. Az áldemokrácia, az álszabadság csak arra volt jó, hogy megnövelje a nők terheit: ezentúl otthon is, a munkahelyükön is dolgozniuk kellett.” Az Örökbefogadás című filmje egy munkásnőről szólt, és Berlinben nagydíjat nyert, ő volt az első nő, aki nagydíjat nyert. „Magyarországon rossz filmnek tartották, amely hamis képet fest a munkásosztályról, mert a munkásnő nem magányos, nem szerencsétlen, nem szomorú. Egy önálló nő teljesen elfogadhatatlan volt Magyarországon.”

Neményi Mária szerint „ez ma sincs másként, a nőkérdéssel kapcsolatos vakság ma is jellemző a magyar társadalomra. Még azokban a nőkben is, akik foglalkoznak a nőkérdéssel, van némi távolságtartás, és szükségesnek tartják kijelenteni, hogy nem feministák.

A feminista irodalomból kiderül, hogy a nők alárendeltsége és háttérbe szorítása világjelenség. Azért nem jelenik meg a nők helyzete problémaként az irodalomban, a televízióban, a nyilvánosságban, mert a domináns csoport kisajátítja azt a beszédmódot, azokat a témákat, amelyek számára fontosak, a többit pedig marginalizálja. A nők ugyanolyan preifériára került csoport, mint a cigányok, mert csak bizonyos módon jelenhetnek meg: kéjtárgyként, reklámhordozóként, de nem ők cselekszenek.”

Egy következő cikk, amely az Alföld 2000. októberi számában jelent meg Menyhért Anna: Kaland és kánon. Feminizmus és irodalom című írása, melyből csupán egy részletet emelnék ki, mely valószínűleg olvasóink nagy részét meglepi. Mégpedig azt, hogy Ignotus, akiről tanulunk ugyan a Nyugatosok között, de tulajdonképpen egy elfelejtett író, 1893 és 1906 között fiktív leveleket publikált Emma álnéven A Hétben. „Emma pesti polgárasszony, férjezett, két gyerekkel, vezeti a háztartást, de részt vesz a pesti kulturális életben is, színházba jár, olvas, kiállításokat néz meg, időnként utazik, még Amerikába is. Színes egyéniség, emancipált gondolkodású nő, s egyre inkább a nőmozgalom mellé áll, feminista lesz, tiltakozik a nők társadalmi elnyomása ellen, felhívja a figyelmet kiszolgáltatottságukra.” Egy nőimitátor a nőemancipációért címen 1985-ben adta ki a leveleket a Magvető kiadó.

Maradjunk még az interneten, bár bizonyára nem mindenki keresgélhet itt naponta, de ha lehetőségük van rá, látogassanak el a feminet.sk címre, ez ugyanis a szlovák feminista weboldal, amelyen minden elképzelhető témáról olvashatnak az aktualitásoktól kezdve (Amina Lawal megkövezésre ítéltetése) a történelmi elemzésekig. Témaként szerepel a nők elleni erőszak, a feminista történelem, a nők művészete, a vallás, a politika, és még rengeteg egyéb. Az oldalról ellátogathatunk még néhány rokon címre is, mint az Aspekt feminista kulturális egyesület, a Választás lehetősége (Moznost volby) civil szervezet, a Szlovákiai Nők Egyesülete (Aliancia zien Slovenska) oldala stb.

Az ELTÉ-hez hasonlóan a Pozsonyi Komensky Egyetem Filozófia Tanszékén is találkozhatunk a Bevezetés a feminizmus elméletébe elnevezésű akkreditált kurzussal, a tanszék mellett pedig a feminista filozófusnők klubja működik, melyről egyik korábbi számunkban írtunk.

És ne feledkezzünk el az egyetlen szlovákiai magyar női internet-oldalról, a Netbarátnőről, amely nem olyan régen működik ugyan, ezért még nem is lehet tökéletes, de a legjobb úton van afelé, hogy a hazai nők találkozási helye legyen.

Honnan szerezhetnénk még információkat a feminizmusról, a nőket érdeklő témák nem sablonos feldolgozásáról? Vannak még természetesen cseh és angol nyelvű weboldalak, amelyek igazán kimerítően dolgozzák fel a témát, de meg kell mondanom, hogy szinte sehol sem találunk a magyar nyelvű elektronikus és nyomtatott sajtóban olyan helyet, amely egyértelműen a feminista gondolkodást képviseli, és nem csak a próbálkozások szintjén marad, s megijedve egy-egy szókimondóbb anyagtól gyorsan besorol egy enyhítő, hagyományos női témát a gondoskodó nőről, aki háztartásával és szépségével törődik elsősorban. Ha feminista szövegeket szeretnénk olvasni magyar nyelven, marad az említett Hírnők-weblap, a nyomtatott sajtóban pedig a Magyar Narancs Tűsarok című melléklete, amelyet a mancs.hu weboldalon is megtalálhatunk.

Végezetül megemlítem ezt az Új Szó-oldalt, ahol időnként megjelenhetnek az elfogadott férfivilág nézetével ellentétes vagy tőle eltérő gondolatok, cikkek, s remélhetőleg a férfitöbbség ellenérzései mellett egy ideig még létezhet egy olyan sarok, ahol a vélemények mássága dominál.