Igazán nem mondhatom el magamról, hogy a feminista gondolkodásmódot széles körben terjeszteném, annak ellenére, hogy szívesen tenném ezt. Sajnos egyelőre nincs rá módom.
Az új gondolat félelmetes és kiirtandó
Történelem órán mindenki megtanulta, hogy patriarchális, férfiközpontú társadalomban élünk sok-sok évszázada. Hogy ez mit is jelent, összeállításunk rendszeres olvasói számára kitűnhetett az egyes szövegekből. A férfiközpontú társadalomban természetesen a férfi uralkodik a nő felett. A nőnek semmilyen joga nem volt sokáig, teljesen kiszolgáltatott életet élt, sem saját, sem gyermekei sorsáról nem dönthetett. És amit sokáig ismételgetnek, törvénybe, rendeletekbe foglalnak, az erősebb jogán érvelve elhallgattatják a kételyeket, az egy idő után természetessé válik. Ezért érzik ma sokan, a nők közül is, a világ természetes rendje elleni érthetetlen támadásnak a feminizmust.
A nők minden korban megpróbáltak kitörni, könnyíteni helyzetükön, kisebb-nagyobb sikerrel. Hol jelenik meg ez a törekvés a történelemtanításban, a könyvekben, a társadalomtudományokban? Észrevétlenül kigyomlálnak mindent, ami női. A nő ne akarjon társadalmi, művészi, szakmai sikereket elérni, mert akkor nem tudja magát teljes mértékben egyetlen szent küldetésének, az anyaságnak, és a férfi kiszolgálásának szentelni. Sajnos ezt a gondolatmenetet olyan férfiak is képviselik, akik egyébként valóban szakmájukban elismertek, intelligensek, és magasröptű beszélgetéseket folytathat velük az ember lánya, de ha a női téma szóba kerül, azonnal bőszült oroszlánokká válnak vagy lekicsinylő mosollyal kérdezik: Mi a fenét akarnak még a nők? A férfiak féltik a hatalmukat és elbizonytalanítja őket az a gondolat, hogy a nők egyenrangú partnereik akarnak lenni az élet minden területén, nem csak kiszolgáló személyzet és passzív szemlélő.
Senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy mások elképzelése szerint éljen. A toleranciát kevéssé ismerő világunkban viszont nem ártana egy olyan tantárgy, amelynek keretében a másság elfogadását tanítanák. A másféle gondolkodás, másféle érzelmi világ, más bőrszín, nemzet, szexuális beállítottság, politikai, vallási hovatartozás. Persze ez a meglévő tantárgyakon belül is megoldható, de a gyakorlat az, hogy egész világunk egyértelműen egy központi alak köré épül. A társadalom közpotni alakja a fehér bőrű, heteroszexuális, az aktuális ország nemzeti többségéhez tartozó férfi. Mindent rászabnak, neki szolgál a világ.
Az alábbiakban néhány olyan forrást szeretnék bemutatni, amely segíthet a feminizmus, a férfi és női gondolkodás és igények eltérő és hasonló voltának megértésében. Ha nyitott szívvel és ésszel közeledünk az újhoz, megláthatjuk a lényegét, s ekkor eldönthetjük, kérünk-e belőle vagy nem. De amíg az emberek nagy részének fogalma sincs róla, mit akarnak a nők, mi a feminizmus, és milyen egyéb női mozgalmak léteznek, ne ítélkezzen és ne küldje máglyára az „eltévelyedett eretnekeket“, mint Giodano Brunot küldték azon „hazug, eretnek“ állítása miatt, hogy a föld kerek és ráadásul forog. S a föld azóta is tovább kering, egyre újabb tapasztalatokkal és tudással.
Hírnők
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem weboladalán találhatjuk meg a Hírnők forrásgyűjteményt (tfk.elte.hu), amely szakszerű tájékoztatást kíván nyújtani a társadalmi nemi szerepek témájában. A bevezetőben célként leszögezik: fel akarják hívni a figyelmet arra, hogy a férfi és női szerepekről – általában a nemi identitásról – a világ kultúrájában ma már elfogadottan, számtalan gondolkodási irányzat és tudományos megfigyeléseken alapuló elemzés létezik. „Szeretnénk ezeket csokorba szedni, de ugyanúgy bemutatni a magyar „származású” fejleményeket is e kérdéskörben. Szeretnénk bemutatni, milyen gazdag a magyar kultúra története a feminizmus témájában. Szeretnénk „bebizonyítani”, hogy történetileg a magyar köz- és tudományos gondolkodástól nem idegen a nőtudomány gondolata.”
A weboldalon továbbá megismerkedhetünk az ELTE ehhez a témához kapcsolódó akkreditált kurzusaival: bevezetés a társadalmi nemek tudományába, valamint a nemek tudományának alkalmazása az oktatásban.
Az előbbi kurzus célja annak beláttatása, hogy a társadalmi jelenségek vizsgálata csak nemspecifikus megközelítésben valósítható meg. A kurzus konkrét célja a társadalmi nemekkel kapcsolatos alapismeretek átadása, a társadalmi nemek elhelyezése a közgondolkodásban és ezek elemzése feminista módszertani megközelítésből.
Az utóbbi kurzus pedig így foglalható össze: „a társadalomtudományok interdiszciplináris jellegének és öszszetett voltának felismerése és az azokba való alapvető jártasság egyik legfontosabb előfeltétele egy tanár szakmai képzettségének. A kurzus olyan gyakorlati módszerekre szeretné felhívni a leendő tanár hallgatók figyelmét, amelyeket pedagógiai munkájuk során sikerrel alkalmazhatnának, olyan társadalmi és kulturális eredetű konfliktusok megoldására (etnikai és nemi hovatartozás), melyek állandó kísérői szakmájuk gyakorlatának.”
Nőitan-kör
Ha tovább haladunk az ELTE weboldalán, egy női közösség anyagaival találkozhatunk, amely a leírás szerint „olyan nők közössége, akik fontosnak tartják a női kérdésfelvetések és problémamegoldásokról való együttgondolkodást és cselekvést. Minőségileg új típusú társadalomismereti tudás létrehozását, átadását és továbbadását célozza meg. A nők társadalmi és kulturális helyzetéről való gondolkodásmódok és életvezetési módok változatosságának a tudatosságát helyezi előtérbe. Feladatának tartja olyan társadalmi szemlélet kialakítását, amely az egyéni és társadalmi felelősségérzet (szociális érzékenység) kérdésköreinek felvetésére és civil megoldási módokra teszi a hangsúlyt.”
Érdekesebbnél érdekesebb anyagokat, szövegeket találunk itt a régebbi irodalomtól kezdve a mai beszélgetésekig. Az egyik például Mihancsik Zsófia: Magyar nők filmen. A láthatatlan nem című beszélgetése Mészáros Márta filmrendezővel és Neményi Mária szociológussal, amely a Filmvilág 1999-es évfolyamában jelent meg.
Mészáros Márta elmondja, hogy a hetvenes években azért kezdett el filmjeiben a nők problémáival foglalkozni, mert úgy látta, hogy „Magyarországon baj van a nőkkel. Az áldemokrácia, az álszabadság csak arra volt jó, hogy megnövelje a nők terheit: ezentúl otthon is, a munkahelyükön is dolgozniuk kellett.” Az Örökbefogadás című filmje egy munkásnőről szólt, és Berlinben nagydíjat nyert, ő volt az első nő, aki nagydíjat nyert. „Magyarországon rossz filmnek tartották, amely hamis képet fest a munkásosztályról, mert a munkásnő nem magányos, nem szerencsétlen, nem szomorú. Egy önálló nő teljesen elfogadhatatlan volt Magyarországon.”
Neményi Mária szerint „ez ma sincs másként, a nőkérdéssel kapcsolatos vakság ma is jellemző a magyar társadalomra. Még azokban a nőkben is, akik foglalkoznak a nőkérdéssel, van némi távolságtartás, és szükségesnek tartják kijelenteni, hogy nem feministák.
A feminista irodalomból kiderül, hogy a nők alárendeltsége és háttérbe szorítása világjelenség. Azért nem jelenik meg a nők helyzete problémaként az irodalomban, a televízióban, a nyilvánosságban, mert a domináns csoport kisajátítja azt a beszédmódot, azokat a témákat, amelyek számára fontosak, a többit pedig marginalizálja. A nők ugyanolyan preifériára került csoport, mint a cigányok, mert csak bizonyos módon jelenhetnek meg: kéjtárgyként, reklámhordozóként, de nem ők cselekszenek.”
Egy következő cikk, amely az Alföld 2000. októberi számában jelent meg Menyhért Anna: Kaland és kánon. Feminizmus és irodalom című írása, melyből csupán egy részletet emelnék ki, mely valószínűleg olvasóink nagy részét meglepi. Mégpedig azt, hogy Ignotus, akiről tanulunk ugyan a Nyugatosok között, de tulajdonképpen egy elfelejtett író, 1893 és 1906 között fiktív leveleket publikált Emma álnéven A Hétben. „Emma pesti polgárasszony, férjezett, két gyerekkel, vezeti a háztartást, de részt vesz a pesti kulturális életben is, színházba jár, olvas, kiállításokat néz meg, időnként utazik, még Amerikába is. Színes egyéniség, emancipált gondolkodású nő, s egyre inkább a nőmozgalom mellé áll, feminista lesz, tiltakozik a nők társadalmi elnyomása ellen, felhívja a figyelmet kiszolgáltatottságukra.” Egy nőimitátor a nőemancipációért címen 1985-ben adta ki a leveleket a Magvető kiadó.
Maradjunk még az interneten, bár bizonyára nem mindenki keresgélhet itt naponta, de ha lehetőségük van rá, látogassanak el a feminet.sk címre, ez ugyanis a szlovák feminista weboldal, amelyen minden elképzelhető témáról olvashatnak az aktualitásoktól kezdve (Amina Lawal megkövezésre ítéltetése) a történelmi elemzésekig. Témaként szerepel a nők elleni erőszak, a feminista történelem, a nők művészete, a vallás, a politika, és még rengeteg egyéb. Az oldalról ellátogathatunk még néhány rokon címre is, mint az Aspekt feminista kulturális egyesület, a Választás lehetősége (Moznost volby) civil szervezet, a Szlovákiai Nők Egyesülete (Aliancia zien Slovenska) oldala stb.
Az ELTÉ-hez hasonlóan a Pozsonyi Komensky Egyetem Filozófia Tanszékén is találkozhatunk a Bevezetés a feminizmus elméletébe elnevezésű akkreditált kurzussal, a tanszék mellett pedig a feminista filozófusnők klubja működik, melyről egyik korábbi számunkban írtunk.
És ne feledkezzünk el az egyetlen szlovákiai magyar női internet-oldalról, a Netbarátnőről, amely nem olyan régen működik ugyan, ezért még nem is lehet tökéletes, de a legjobb úton van afelé, hogy a hazai nők találkozási helye legyen.
Honnan szerezhetnénk még információkat a feminizmusról, a nőket érdeklő témák nem sablonos feldolgozásáról? Vannak még természetesen cseh és angol nyelvű weboldalak, amelyek igazán kimerítően dolgozzák fel a témát, de meg kell mondanom, hogy szinte sehol sem találunk a magyar nyelvű elektronikus és nyomtatott sajtóban olyan helyet, amely egyértelműen a feminista gondolkodást képviseli, és nem csak a próbálkozások szintjén marad, s megijedve egy-egy szókimondóbb anyagtól gyorsan besorol egy enyhítő, hagyományos női témát a gondoskodó nőről, aki háztartásával és szépségével törődik elsősorban. Ha feminista szövegeket szeretnénk olvasni magyar nyelven, marad az említett Hírnők-weblap, a nyomtatott sajtóban pedig a Magyar Narancs Tűsarok című melléklete, amelyet a mancs.hu weboldalon is megtalálhatunk.
Végezetül megemlítem ezt az Új Szó-oldalt, ahol időnként megjelenhetnek az elfogadott férfivilág nézetével ellentétes vagy tőle eltérő gondolatok, cikkek, s remélhetőleg a férfitöbbség ellenérzései mellett egy ideig még létezhet egy olyan sarok, ahol a vélemények mássága dominál.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.