Hogyan kerülheti el, hogy gyermekét hazugságra kényszerítse?

Az iskoláskor előtti gyermek nehezen tud különbséget tenni a valóságosan látott és hallott, valamint az általa csak feltételezett és elképzelt dolgok között. Fantázia és észlelés átcsúsznak egymásba. A felnőtteknél is gyakran megfigyelhető az érzékelés, észlelés, az elképzelés keveredése, amikor látszólag tárgyilagosan adnak elő egy olyan dolgot, amely a valóságban érzelmileg mélyen érintette őket. Eközben egyoldalú, hamis ábrázolásmódjuknak egyáltalán nincsenek tudatában. Hazudtak? Nem, csak tévedtek, szubjektívek voltak.

Sok szülő jót szórakozik gyereke fantáziálásain, meséin. Az élénk fantáziával rendelkező gyerek olykor kreatívnak, szellemesnek és ötletesnek tűnik. Az életkor növekedésével – 6-8. életévtől – elvárható a gyerektől, hogy megkülönböztesse az álmot a valóságtól, és a képzelődést az érzékeléstől, észleléstől. Ahhoz, hogy a valósággal sikeresen, helyesen tudjon bánni, meg kell tanulnia azt olyannak észlelni, amilyen valójában, és nem olyannak, amilyet ő saját magának szeretne. Ennek megtanulásában a gyereknek fontos segítője a szülő. A gyerek tájékozódik, eligazodik a szülő viselkedésén, ezen keresztül megtanul különbséget tenni valóság és valótlanság között.

Ha a gyereket a hozzátartozók és szülők elhanyagolják, kevés figyelmet szentelnek neki, ilyenkor a dicsekvés, hencegés jelent számára elismerést. Saját magát állítja minden dolog középpontjába, ily módon vonja magára a figyelmet. Azok a gyerekek és fiatalkorúak, akik az önmegerősítésnek ezt a fegyverét alkalmazzák, önbizalomhiányról adnak jelet. Ezért szülői figyelmességre és előzékenységre van szükségük.

Az embertársaival – elsősorban a szülőkkel – kialakított kapcsolatok zavartságára utal a magatartás, ha a gyerek rendszeres, tudatos hazugságokba menekül. Alapjában véve minden gyereknek meg kellene beszélnie szüleivel igényeit, szükségleteit anélkül, hogy félnie kellene tőlük. Ha a gyerek és a szülők közti kapcsolat nem bizalmas, a gyerek a büntetéstől való félelmében hajlamos tényeket eltussolni, kijátszani szüleit. Gyakran hazudnak a gyerekek, ha a szülők szigorú tiltásokkal, állandó, formális faggatásokkal és hideg korlátozással, ellenőrzéssel gátakat állítanak önállósulásuknak útjába.

Az ilyen nevelés a bizalmas kapcsolat hiányát jelzi, amelyre a gyerek hazugságokkal válaszol.

Mit lehet tenni?

Legyen vele őszinte és nyílt. Ne folyamodjon Ön sem kényszerhazugságokhoz, ha valamit el akar hallgatni vagy vissza akar utasítani. Döntéseit és viselkedését indokolja meg. (Szorosan összefügg ez a büntetés módjával is!)

Ne térjen ki a konfliktusok elől. A viták nem kínos incidensek, hanem alkalmasak a félreértések tisztázására és a felhalmozódott, elutasított igények, kívánságok egybehangolására. Beszéljen gyerekeivel elvárásaikról, kívánságaikról, igényeikről (szabadidős programokról, barátokkal való kapcsolatról, zsebpénzzel kapcsolatos problémákról), de ismertesse meg velük saját elképzeléseit is. Törekedjen egy mindkét fél számára megfelelő megoldás keresésére, még ha ez az Ön eredeti elvárásaitól kissé el is távolodik. Könnyen rájön, hogy lényegében szülőnek is, gyereknek is kielégíthetőek az igényei, mert a megoldásmódok között biztosan lesz legalább egy – mindenki számára – elfogadható. Ezért kell a megoldásokat keresni a kategorikus kijelentések helyett. Az öncélú szülői szigor különben is nagyon rombolja a szülői tekintélyt, a megoldáskeresés viszont hallatlanul erősíti.

Ne nevelje gyermekét tisztességtelen dolgokra például úgy, hogy telefonon vagy a lakásajtóban vele tagadtatja le magát. Gondolja meg, hogy gyermeke nem tud különbséget tenni a szülők ilyesfajta igazságtalansága / hamissága és saját hazugsága között. Ne adjon mintát a hazugságról gyermekének!

Ne ígérjen olyat neki, amit nem szándékozik teljesíteni, csak azért, hogy pillanatnyilag megvigasztalja, vagy átsegítse kedvetlenségében. Meg kell tanulnia a gyereknek elviselni az unalmat és a kedvetlenség érzését, a kivárást, az önfegyelmet.

Az igazságnak és gyermeke értelmi képességeinek megfelelően válaszoljon kérdéseire. Ez a kényesnek vélt kérdésekre is érvényes. Ilyenek lehetnek: szexualitásra vonatkozóak, a szülőkre vonatkozóak, pl. adoptálás és nevelőszülők kérdése, valamint a házasságon kívüli születés eseteire is. Szókincséből törölje ki a „te ezt még nem érted” kijelentést. Szeretettel mindent meg lehet beszélni és érteni! Mert a gyermek számára a felnőtt szeretete ezerszer fontosabb, mint minden más tény.

Ne vezesse félre (tévessze meg) gyerekét hamis információkkal! Például ha este szórakozni megy, mondja meg, hová, esetleg, hogy hol lehet elérni. A családi asztalnál mellőzzék a titkolózást, beszéljenek nyíltan arról, ami Önöket felkavarja. ĺgy a gyerekek is megtanulnak őszintén nyilatkozni. Ha a partnerükkel meg kell beszélni valamit, ami csak kettőjüket érinti, válasszanak ehhez más időpontot és helyet.

A szerző pszichológus, Derűs Gyermekkor Alapítvány