Halálra rémülhetünk?

David Phillips és a Kaliforniai Egyetem (University of California at San Diego) munkatársai szerint a válasz: igen. A kutatók ugyanis olyan különös összefüggésre bukkantak, ahol a valóság kísértetiesen hasonlít a fikcióhoz: az úgynevezett „balszerencsés napokon” valóban sokkal többen halnak meg, mint egyébként.

A kínaiak és a japánok számára a rettegett balszerencsés szám a négyes. Mandarin és kantoni nyelvjárásban, illetve japánul a négyes szám kimondva a megtévesztésig hasonlít a halál szóra. Nem véletlen hát, hogy ez a szám a legtöbb emberben félelmet, baljós előérzetet kelt. Ez a babona olyannyira elterjedt például Japánban, hogy az épületek, közintézmények (kórházak, szállodák) emeleteinek számozásában nem használják a négyes számot – hasonlóan az Egyesült Államokhoz, ahol nincs 13. emelet.

A tudósok ezeknek a hiedelmeknek a szívbetegségekre gyakorolt pszichológiai hatását vizsgálják. Philips és munkatársai 209 908 Amerikában élő japán és kínai halotti bizonyítványát hasonlították össze 470 00 európai származású amerikaiéval. Figyelembe vették a halál okát, körülményeit, a kórházi beutalás jellegét, a kort, nemet és a családi állapotot. Minden hónap negyedikén 13 százalékkel több kínai és japán halt meg, mint más napokon, míg az európai származásúaknál nem kötődött hasonló kilengés ehhez a naphoz. Vajon miért?

Hogy megmagyarázzák a jelenséget, a kutatók igyekeztek olyan tényezőket figyelembe venni, amelyek befolyásolhatták volna eredményeiket, mint például az évszakkülönbségek, vagy egyes nemzeti ünnepeknek az étkezésre gyakorolt hatása, de nem jártak sikerrel. „Hiába próbáltuk, az eredményekre nem sikerült más magyarázatot találnunk, mint azt, hogy a négyes számhoz kötődő pszichológiai stressz fokozott halálozásokat eredményez” – mondta Phillips.

„Bebizonyosodott, hogy a tudat hatással van a halandóságra, különösen ami a társadalmi környezetet, illetve a kockázatok felmérését illeti. Nem fekete-fehér, mindent átfogó jelenséggel állunk szemben, de a balszerencsetudat, az adott időponttal kapcsolatos fokozott várakozás, elvárás hatással lehet a történésekre” – írta David Spiegel, a Stanford Egyetem pszichiátere, a pszichiátria és viselkedéstudomány tanszékvezetője.

Phillips, aki a jelenséget Baskerville-effektusnak keresztelte el, a British Medical Journalban így fogalmazott: „A. C. Doyle nem csupán nagyszerű író, de figyelemre méltó, intuitív orvos is volt egyben.”