Elkerülhető-e a digitális feudalizmus?

A feladat az lenne, hogy eltávolodjunk a digitális feudalizmustól. Ezt a kifejezést 2019-ben alkottam meg a domináns digitális platformok „haszonbérbeszedési” – vagy ha úgy tetszik: vámkivetési – modelljének a leírására. 

Nincs semleges technológia

Az MI nem pusztán egy másik ágazat. Ez egy általános célú technológia, amely a gazdaság minden ágazatát át fogja alakítani. Ami azt jelenti, hogy óriási értéket teremthet, de ugyanígy súlyos károkat is okozhat. Bár sok szakértő úgy beszél az MI-ről, mintha semleges technológia lenne, alábecsülik annak alapvető gazdasági erejét. Még ha a mesterséges intelligencia szabadon felépíthető is lenne, folyamatosan biztosítani kellene a tápellátását és az üzemeltetését, amihez hozzá kellene férni a kapuőrök felhőalapú számítástechnikai platformjaihoz – mint amilyen például az Amazon Web Services, a Microsoft Azure vagy a Google Cloud.

Ez a fajta függőség minden eddiginél sürgetőbbé teszi, hogy a technológia fejlesztését a közjó szolgálata felé tereljük. A valódi dilemma nem az, hogy szabályozzuk-e a mesterséges intelligenciát, hanem az, hogyan alakítsuk ki az MI-innováció piacait. Ahelyett, hogy csak utólag szabályoznánk vagy adóztatnánk az ágazatot, decentralizált innovációs ökoszisztémát kell kialakítanunk, amely a közérdeket szolgálja.

A BigTech parazitái

A technológiai fejlődés története pontosan megmutatja, mi forog kockán. Ahogyan A vállalkozó állam című könyvemben érveltem, sok olyan technológia, amelyet a mindennapjainkban használunk, kollektív állami beruházások eredményeként jött létre. Mi lenne a Google a DARPA (az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának kutatásokért felelős részlege – a szerk. megj.) által finanszírozott internet nélkül? Mi lenne az Uber az amerikai haditengerészet által finanszírozott GPS nélkül? Mi lenne az Apple a CIA által finanszírozott érintőképernyős technológia és a DARPA által finanszírozott Siri nélkül?

Azok a cégek, amelyek profitáltak ezekből az állami beruházásokból – miközben gyakran kibújnak adókötelezettségeik alól –, most arra használják fel a gigantikus bevételeiket, hogy éppen azokból a közintézményekből vonják el a tehetségeket, amelyek lehetővé tették a sikerüket. Ezt a parazitizmust tökéletesen illusztrálja Elon Musk „kormányzati hatékonysági minisztériuma” (DOGE): épp azoknak a kormányzati finanszírozási programoknak a csökkentését támogatja, amelyek lehetővé tették, hogy a Tesla 4,9 milliárd dolláros állami támogatást kapjon.

Öt magáncég kezében

Az állam kapacitásának a hiánya egyre nehezebbé teszi az új technológiák közérdekű szabályozását. Az állam a végére ért a maga szakértelmének, ami részben a magasabb magánszektorbeli bérekkel, részben pedig azzal magyarázható, hogy több évtizedes hagyománya van a feladatok kiszervezésének (külső tanácsadóknak). De mi történik, ha a lényegi műszaki tudás mindössze öt magáncég kezében összpontosul? Ahelyett, hogy kivárnánk, mi lesz az eredmény, most kell lépnünk. Most kell dinamikusan és a folyamatokat követni képes módon szabályoznunk az MI-t, miközben a technológia és a bevételszerzés különféle mechanizmusai még mindig fejlődnek.

A University College London Innováció- és Közérdekkutató Intézetében egy közelmúltban zárult projekt keretében kollégáimmal együtt újra megvizsgáltuk a digitális feudalizmus jelenségét, valamint az értékteremtés és az értékkinyerés közötti különbségtétel szükségességét az MI-ben – amit „algoritmikus haszonbérnek” nevezünk. Bemutattuk, hogy az olyan platformok, mint a Facebook és a Google abba az irányba fejlődtek, hogy a „figyelemalapú haszonbérre” összpontosítanak. Mivel a felhasználói élményt a profit maximalizálása érdekében manipulálják, a hírcsatornáik tele vannak hirdetésekkel és további „ajánlott”, addiktív tartalommal – ezt a folyamatot Cory Doctorow kanadai író, szerkesztő nagyon plasztikusan „elszaródásnak” nevezi. A végtelen görgetés, a nonstop értesítések és az olyan algoritmusok, amelyek az „elköteleződést” fokozandó az ártalmas tartalmak megjelenítésétől és a félillegális tevékenységek felkínálásától sem riadnak vissza, mára mind a norma részévé váltak.

A figyelmünk a fizetőeszköz

Az MI-rendszerek ugyanezt a kizsákmányoló utat követhetik, és újabb szintre emelhetik ezt a „haszonbérbeszedő” magatartást a globális információáramlásban. Például megkövetelhetik, hogy fizessünk, ha hozzá akarunk férni az alapvető információkhoz, fizessünk az adatvédelemért, fizessünk az online biztonságért, fizessünk a hirdetésektől való mentességért, fizessünk a kisvállalkozások alapvető adatlapjaiért... Mivel a platformok jelenleg elrejtik az algoritmusaikat és a figyelemgazdasági mechanizmusaikat (azaz: hogyan szedik be az algoritmusok segítségével a haszonbért, amit a fizetőeszközként használt figyelmünkkel kell törlesztenünk), az ágazat szabályozásának kulcsa hasonló, mint az éghajlatváltozás kezeléséé: rá kell kényszeríteni a digitális kapuőröket, hogy hozzák nyilvánosságra az algoritmusaikat. Ezt az információt be kell építeni az összes digitális platform jelentési kötelezettségeibe.

Hasonlóképpen, az olyan mesterséges intelligenciák fejlesztői, mint amilyen az OpenAI és az Anthropic, egyebek mellett titokként kezelik az MI „tanításához” használt adataik forrásait. De azt is, milyen védőkorlátokat helyeztek el a modelljeikben; hogyan érvényesítik a szolgáltatási feltételeiket; vannak-e a termékeiknek feltételezhető későbbi ártalmai (például függőséget okozó használat és a kiskorúak hozzáférése); milyen mértékben használják platformjaikat arra, hogy célzott hirdetések révén szerte a világon pénzt sajtoljanak ki a szemgolyóinkból.

Energiafaló adatközpontok

Ezenkívül itt van a mesterséges intelligencia hatalmas és egyre növekvő környezeti hatása, ami még sürgetőbbé teszi a kihívást. A nagy MI-cégek kibocsátása megugrott, így a Nemzetközi Energiaügynökség ma már arra figyelmeztet: az adatközpontok, a mesterséges intelligencia és a kriptovaluta-szektor globális villamosenergia-fogyasztása 2026-ra megduplázódhat.

Szerencsére a legújabb fejlemények azt sugallják, hogy lehetségesek alternatív utak is. A DeepSeek, a kínai mesterséges intelligenciával foglalkozó vállalat, amely január végén egy sor amerikai technológiai részvény szabadesését okozta, úgy tűnik, bebizonyította, hogy lényegesen kisebb számítási teljesítmény és energiafogyasztás mellett is hasonló eredmény érhető el. De a kérdés továbbra is nyitott: a mesterséges intelligencia fejlesztésének hatékonyabb megközelítése segíthet-e kitörni abból a fojtófogásból, amit a nagy felhőket uraló vállalatok a hatalmas számítási erőforrások feletti ellenőrzésük révén hoztak létre?

Lehet-e a köz javát szolgáló eszköz?

Túl korai lenne megjósolni, hogy a DeepSeek áttörése a piac átalakulását vonja-e maga után, de legalább emlékeztet arra, hogy a szoftverszintű innováció megvalósítható – és szükséges is a mesterséges intelligencia környezeti hatásainak a kezeléséhez.

Ahogy az UNESCO munkatársával, Gabriela Ramosszal együtt kifejtettük, a mesterséges intelligencia számos módon javíthatja az életünket, az élelmiszer-termelés támogatásától kezdve a természeti katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség erősítéséig. Az európai vezetők Mario Draghitól Ursula von der Leyenig és Christine Lagarde-ig mind kulcsfontosságúnak tartják az MI-t az európai produktivitás felélesztésében. Ugyanakkor: ha nem foglalkoznak a digitális feudalizmus természetével, az MI-modellek fejlesztését megalapozó kizsákmányoló magatartással és a közszféra szabályozási képességének jelenlegi hiányával, minden olyan próbálkozás, amely robusztusabb, fenntarthatóbb növekedést akar elindítani, csak újabb és még mélyebb egyenlőtlenségekhez vezet. Talán előrelépést jelenthet az „EuroStack”, az a független digitálisinfrastruktúra-kezdeményezés, amely magában foglalja a számítási felhőt, a fejlett csipeket, a mesterséges intelligenciát és az adatokat, és mindezt a köz javát szolgáló eszközként irányítják, nem pedig monopolhelyzetet élvező vállalkozásokon keresztül.

Ez a történet nem az innováció és a szabályozás közötti választásról szól, és nem is a technológiai fejlődés felülről történő irányításáról. Arról van szó, hogy ösztönzőket és feltételeket teremtsünk, amelyek a piacokat a társadalom által kívánt eredmények irányába terelik. Vissza kell szereznünk a mesterséges intelligenciát, hogy közösségi értéket nyújtson, ahelyett, hogy egy újabb haszonbérszerző géppé válna.

Mariana Mazzucato
A szerző a University College London közgazdászprofesszora, szakterülete az innováció és a közérdek viszonyának a kutatása

©Project Syndicate