Gránátalma - önnek már van?

Nyáron a szabadban fejlődik a legjobban, télen takarással védjük a fagyoktól. Az edényes növényeket 5 °C fok körüli hőmérsékleten teleltessük.

A gránátalma (Punica granatum) őshazája Közép-Ázsia, innen jutott el Európa földközi-tengeri területeire. Közkedvelt Dél-Amerika melegebb vidékein, ahol a gyümölcspiacok állandó szereplője. Szép gránátalmák díszlenek Dél-Tirol napos lejtőin, de a növény megtalálható Észak-Afrikában és Kínában is. Törpe változata, a Punica granatum varietas nana kedvelt dísznövény, télikertem egyik legvonzóbb példánya. Minden látogató megcsodálja gyönyörű, 3-5 cm-es virágait és kis terméseit, amelyek őszre fogyasztható gyümölcsöt érlelnek.

A gyümölcs éretlen korában pirosló, később barna színű. Bőrszerű, durva héja éréskor felreped és megmutatja a kétemeletes alma gránátpiros belsejét. Az első emelet háromrekeszű, a felső hatkilenc rekeszű, mindenik rekeszben számos maggal. A magvak szegletesek, bíborkékek és nedves, húsos, vörös magköpeny burkolja őket. A felvágott gránátalma szép látványt nyújt átlátszó, kristálytiszta húsán áttetsző magjaival. Minden része hasznos. Húsa üdítő gyümölcs, amelyből frissítő italt is készítenek. Magvai is ehetők, frissen és szárítva egyaránt. A gyümölcs héja cserzőanyag.

Hogy a gránátalma az ókori kertekben milyen fontos szerepet töltött be, azt a biblia is bizonyítja, amely Palesztina legfontosabb gazdasági növényeit ebben a sorrendben említi: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajfa, datolya. A reneszánsz korában veszített fényéből, miután az arabok a X. században elhozták Indiából a citromot és a narancsot s előbb Palesztinában, majd Egyiptomban és Afrika északi partjain narancskerteket alapítottak. A sokkal kellemesebb narancs és citrom hamarosan kiszorította a gránátalmát, így a XIV. században már inkább csak mint kerítés játszott szerepet a déli országokban. Újra fontos szerephez a XV. században jutott. (ter, bel, gy, w)
A teljes cikk nyomtatott kiadásunkban olvasható.