Globalizált tiltakozás

Sandro Mezzadra politológus a bolognai egyetem docense, a genovai megmozdulások egyik szervezője az Élet és Irodalom című lapnak nyilatkozott, még a G8 csúcsa előtt.

– Létrejött a Genova Social Forum (GSf), amelyik képes volt felvetni a holnap kérdéseit. 1989 után ez az első valóságos társadalmi mozgalom. És egyben globális is. Ez nagyon fontos. Nem globalizációellenes mozgalommal állunk szemben. Vannak köztünk, akik szeretnének ellenállni a globalizációnak, de nem ők jelentik a többséget. Ez egy globális mozgalom, a globalizáció következménye és előrevivője. Itt a globális mozgósítás majdhogynem előfeltétel. Nem szervezett politikai mozgalommal van dolgunk. A hatvanas-hetvenes évekig, ha nemzetközi megmozdulást akartak szervezni, hogyan csinálták? Összeültek az olaszok, körülnéztek, hogy milyen kapcsolataik vannak a világban, telefonáltak az európai mozgalmak képviselőinek, összehívtak egy európai megbeszélést, aminek a végén, az ott elért döntések eredményeként, meghirdették a megmozdulást. Ma nem így megy. Ma eleve adott a mozgalom nemzetközi dimenziója. Az interneten közzéteszel egy felhívást, ami pár nap alatt körbejárja a világot. Jönnek a válaszok, a csatlakozások. A legfurcsábbak is: olyanoké, akiket eddig nem ismertél, akiknek még a létéről sem tudtál. Egy évvel ezelőtt közzétettük a bevándorlók genovai találkozójára hívó felszólítást. Rengeteg csatlakozás érkezett Kelet-Európából, miközben semmiféle kapcsolatunk nem volt a térségben. Ettől kezdve a mozgalom hálózatokban fejlődik tovább. Először informatikus hálózatként a világhálón, majd egy második lépésben formálisabban is megszerveződik. Ilyen a GSf, amelyhez több mint 700 szervezet csatlakozott. Olaszok és külföldiek egyaránt. Ezt a hétszáz csoportot 14 tematikus területre osztottuk. Létrehoztuk a szóvivők intézményét, amelyben mindegyik tematikus csoport képviselve van. Ilyenek a bevándorlók, a szociális központok, az AIDS ellen küzdők, a katolikusok, a laikus önkéntesek stb. Tehát a mozgalom a globalizáció terméke, de egyben motorja is. Mert mi az utóbbi évek migrációja, ha nem az alulról jövő globalizáció laboratóriuma? Olyan társadalmi mozgás, amelynek eredményeként a kultúrák keresztül-kasul áthatják egymást, és kialakul egy mesztic identitás. Vagyis az itt jelenlévők nagyobb része a világ egyesítését kívánja, csak nem neoliberális alapon, nem a nagytőkék akarata szerint.