FÜGGELÉK

Az eddig olvasottak eszmei mondanivalója tömören, de lényegszerűen a Biblia első könyvének (Genezis könyve) néhány mondatában benne foglaltatik. Ez a néhány mondat így hangzik:

„ĺgy szólt az Úr: Nem jó az embernek egyedül, szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt. (...) S azért elhagyja a férfiú az ő anyját és apját, ragaszkodik az ő feleségéhez és ketten lesznek egy testté.” (Genezis 2, 18–24.)

A fentiekbe azért nem akartam belekeverni a Bibliát, mert sokan nem hisznek benne, s ezért talán tovább sem olvasták volna a mondanivalót. Ugyanakkor nem is kell hinni a Bibliában ahhoz, hogy tárgyilagosan elolvasva a fentieket belássa az ember: az ott elmondottak saját érdekében hangzanak el. Pár dolgot meg is kell magyarázni:

A verssel kapcsolatban feltett leggyakoribb kérdés, miért csak a férfi szemszögéből írja a Biblia, hogy „elhagyja anyját és apját, és ragaszkodik az ő feleségéhez”? Talán a nőnek nem kell elhagynia a szüleit, csak a férfinak?

Nem, itt nem arról van szó, hogy a nőnek nem kell elhagyni a szülői ház legszorosabb kötelékét. A korabeli szokások szerint a vőlegény elment jegyeséért, és elhozta őt otthonából magához, a szülői házba. Ezért a nő már eleve mindenképpen elhagyta szüleit, így az ő szemszögéből nem volt szükséges megfogalmazni az alapelvet. Éppen azért kellett a férfi szemszögéből leírni a mondanivalót, mert nem csak a nőnek, hanem a férfinek is lélekben el kell tudnia szakadni szüleitől, hogy képes legyen önálló életet élni feleségével, és majdani családjával! Ugyanakkor a Biblia szavai amennyire tömörek, annyira tökéletesek! Mert: „ĺgy szól az Úr: Nem jó az embernek egyedül” – ez kifejezi, hogy az ember alapvetően társas lény, és menekül a magány és elszigeteltség állapotából.

„Szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt” – ez beszél a társra találásról, hogy szerelmünkben társra, segítőre és kiegészítő félre lelünk. Arról is szól, hogy ennek alapja az egymáshoz illés (ezekről mind beszéltünk a 2. és a 4. részben).

„Azért a férfiú (és a nő is) elhagyja apját és anyját...” – itt arról van szó, hogy a valódi szerelem a régi kötelékek elhagyásával indul, ami az eljövendő legszorosabb szövetség alapja lesz.

„... ragaszkodik az ő feleségéhez” (és a feleség ragaszkodik az ő férjéhez) – a legszorosabb szövetség a ragaszkodásban mélyül el. A ragaszkodás pedig két dolgot foglal magában: hűség + vágyakozás. (A hűség morális, a vágyakozás érzelmi tényező.)

„... ketten lesznek egy testté” – a lelki háttér megteremtése után a testi együttlét fontossága kap hangsúlyt, ahol testi-lelki, érzelmi és erotikus gyönyörben teljesedik ki az igaz szerelem... (zsolo)

Jobb egyedül, mint rossz házasságban!

Nem csak azért jobb, mert itt is, ott is magányos az ember, hanem mert az egyedüllétben legalább nem kell eljátszania azt a szerepet, hogy nem az. És mert szabad, bármikor lehetősége van az igaz szerelem megtalálására, s a jó házasság megkötésére...