Földrepesztő program, avagy utazás a kék bolygó belsejébe

Földünk belsejéről nagyon kevés közvetlen információval rendelkezünk. Bár hatalmas összegeket költöttek már az ilyen irányú kutatásokra, a legmélyebb fúrások is alig haladják meg a 10 kilométert. A Föld belsejére vonatkozó jelenlegi elméletek elsősorban a földrengések során összegyűjtött szeizmikus adatokon alapulnak. Ezért aztán a tudomány számára nagyon fontos információkat biztosítana egy mérőberendezés lejuttatása a Föld belsejébe, ami közvetlenül tudná mérni a hőmérsékletet, vagy akár a kőzetek összetételét. Igen ám, de hogyan lehetne egy ilyen berendezést a rendeltetési helyére eljuttatni?

Egy most publikált javaslat szerint egy narancs méretű eszközt lehetne a Föld belsejébe küldeni, ha egy hasadékot robbantanának a Föld felszínén, és abba óriási mennyiségű olvadt vasat töltenének. Az enyhén szólva is furcsa elképzelés szerint az olvadt fém a tömegénél és a környező kőzeteknél jóval nagyobb sűrűségénél fogva tovább repesztené a földkérget, és a hasadék akár 3000 km mélységig is lehatolna.

A szonda mérné a hőmérsékletet, az elektromos vezetőképességet, a kémiai összetételt, az adatokat pedig kódolt hanghullámok formájában sugározná vissza a felszínre.

A kezdő hasadék létrehozásához néhány megatonna TNT, egy Richter-skála szerinti 7-es erősségű földrengés, vagy egy atombomba felrobbantása biztosíthatna elegendő energiát. A tervet kiötlő amerikai mérnök szerint a mesterségesen létesítendő hasadéknak több száz méter mélynek és körülbelül 30 cm szélesnek kellene lennie, hogy magába tudjon fogadni több százezer, vagy akár több millió tonna olvadt vasat. A kinyíló hasadékba azonnal bele kellene tölteni az összes olvadt fémet, hogy teljesen kitöltse az így kialakult teret. Elképzelése szerint ekkora mennyiségű vasnak a tömege elegendő lenne ahhoz, hogy a kezdeti hasadék tovább nyíljon, egészen 3 000 kilométeres mélységig. Ennél kevesebb vas esetén nem hatolna elég mélyre a hasadék, az olvadt fém mennyiségének növelése viszont nagyon megemelné a költségeket. A szondát (vagy szondákat) a hasadékot tágító és lassan lefelé hatoló olvadt kőzetbe kellene behelyezni, ami így a szállítóközeg szerepét is betölthetné. Az eszközöket természetesen olyan anyagból kell elkészíteni, ami ellenáll a hatalmas hőmérsékletnek és nyomásnak. Méretét tekintve elég kicsinek kell lennie, hogy el ne akadjon a 30 cm széles hasadékban. A számítások szerint a szonda 16 km/óra sebességgel haladna az olvadt vas belsejében, és a becslések szerint egy hét alatt jutna le a bolygó legbelső részéhez. Bármilyen meglepő, a fenti elképzelés nem egy bulvárlap hasábjain jelent meg, hanem az egyik legtekintélyesebb tudományos folyóirat, a Nature oldalain. Persze még ebben az esetben is nagy valószínűsége van annak, hogy az április elsejei számba tervezett anyag valamilyen adminisztrációs hiba miatt csúszott át egy későbbi kötetbe...