<p>Grúzia és Abházia határán, ahol minden évben megárad a folyó, szigetek születnek az árban. Egy ilyen tenyérnyi földterületet vet be kukoricával a hetven fölött is jó erőben levő Abga és tizenhat éves unokája, Arzida. </p>
Film: Kukoricasziget
Egyikük sem valami beszédes ember, de szavak nélkül is értik egymást. Szél tépte és eső verte kunyhójukban csak a legmostohább időben meghúzódva művelik a földet, és várják, hogy begyűjthessék a termést. Csónakjukkal naponta szelik át a folyót, ahogy naponta megélik a két nemzet közti villongásokat is. A befelé forduló öreg és a világgal nem igazán kommunikáló, inkább önmagával társalgó lány erős szövetséget kötve küzd a természeti elemekkel. George Ovasvili lírai érzékenységgel forgatott filmje, a Kukoricasziget Kristályglóbuszt nyert a tavalyi Karlovy Vary-i fesztiválon. A fődíjban természetesen Ragályi Elemér csodás operatőri munkájának is oroszlánrésze van.
Mely filmjeivel szerzett díjakat? Milyen problémákkal kellett megküzdeniük a forgatások alatt? Milyen nemzetiségek vettek részt A remény útja forgatásán? Hogyan lépett kapcsolatba a grúz rendezővel? Milyen volt vele dolgozni? Milyen emlékekkel tért haza Grúziából? Minderre és még sok más kérdésre is választ kap, ha elolvassa Szabó G. László interjúját a Vasárnap aktuális számában.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.