Film a VASÁRNAPBAN: Vándorszínészek

Tizenkét évi rendezői szünet után egy újabb film a komédiásokról. Velük együtt pedig barátságról, a szerelemről, megcsalásról, a szabadságról, a cserbenhagyásról és árulásról. Minden színjáték, maga az élet is, sugallja a film, melyben a színészek mai nyelven beszélnek, a jelmezek nem korhűk, a historizálásnak pedig a leghalványabb jele sem látható.

Földrajzilag sincs pontosan megjelölve, honnan indul a trupp, a kis csapat, mert akárcsak a Régi idők focijában, Sándor Pál immár legendás alkotásában, itt is kell egy csapat. De ez volt a Miss Arizonában vagy a Ripacsokban is, hiszen csapat nélkül nincs játék, játék nélkül pedig mennyit ér az élet? Hegyek között, víz mentén, erdőn, mezőn át ekhós szekérrel döcög a kis csapat, hogy megmutathassák mániájukat: azt szeretik, ha színészetükkel szórakoztathatják az embereket. Ha sírnak-nevetnek rajtuk. Ezért pedig mindenre képesek. Hóban, fagyban, esőben, sárban, kánikulában járják a magyar vidéket, hogy a végén pesti kőszínházba kerülhessenek. Valóságos megszállottjai a mesterségüknek, céljukat még a Dunába fordulva sem adják fel.

Hogyan születnek Sándor Pál filmjei? Mi volt az oka annak, hogy rendezőként tizenkét évig hallgatott? Mi mindennel foglalkozik még? Kik voltak a legfontosabbak az életében? Miért készített harmadszor is filmet a színészekről? Mit jelent számára a filmcsinálás?

Mindenre választ kap, ha elolvassa Szabó G. László írását a Vasárnap már megvásárolható számában!