Férfiak és nők (egyenlőtlen) esélyei a szlovákiai munkapiacon

Manapság minden szlovákiai férfinak és nőnek megvan a munkához való joga. Nők ugyanúgy lehetnek diplomás orvosok, okleveles tanárok vagy vállalkozó cégtulajdonosok (csak legyen miből), mint a férfiak. Bizonyára megütközést okozna tehát, ha egy nőnek betiltanák, hogy vállalkozzon. Érdekes jelenség viszont az, hogy azt senki sem akarja betiltani, hogy a nők átlagkeresete Szlovákiában a férfiak keresetének 75%-a legyen. Pedig ez egy (nemcsak szlovákiai viszonylatban) szociológiailag érvényes tény. A nemek keresete közti különbség csak tovább növekszik az életkorral. Tehát minél idősebb egy nő, annál nagyobb a valószínűsége, hogy férfi munkatársa fizetésének háromnegyedét vagy még kevesebb százalékát fogja hazavinni. Ez a szám a főiskolát végzettek kategóriájában a legijesztőbb: egy egyetemet végzett nő 2000-ben szintén diplomás férfikollégája fizetésének csupán a 65%-át kapta meg (pl. ha egy közgazdász férfi keresett 10 000,- Sk-t, kolléganőjének átlagban csak 6 500,- Sk járt). Elképzelhető tehát az a következtetés, hogy egyáltalán nem csak és feltétlenül iskolai végzettségünk határozza meg havi jövedelmünket, hanem társadalmi nemünk (is) óriási szerepet játszik anyagi kilátásaink meghatározásában..

A jövedelmezések ily egyenlőtlen megoszlását a szociológusok a munkaköri beosztással is szokták magyarázni: a vezető pozíciókba többnyire férfiak kerülnek, hiába pályáznak a felsőszintű helyekre azonos végzettségű és képességű nők. Például a vállalkozói szférában, ahol a legjobbak a fizetések, sokkal több férfi tölt be felettesi pozíciót, mint nő. Külön kiemelném itt azt, hogy hiába nőtt a tudományos területeken tevékenykedő nők száma az utóbbi években (2000-ben ez az arány 62% volt), a jobban jutalmazó jogalkotó szakmákban vagy általában a vezető beosztásokban továbbra is a férfiaké a főszerep (69%). Azonkívül a nők, különböző társadalmi és gazdasági okok miatt (gondoljunk például a gyermeküket egyedül nevelő anyákra), sokkal inkább hajlandóak iskolai végzettségükhez képest alacsonyabb minősítésben elhelyezkedni. Továbbá, mivel a nőkre hárul az a társadalmi elvárás, hogy gyereket neveljenek vagy idős hozzátartozót gondozzanak, sokuknak tovább tart az egyetem elvégzése, aztán pedig a sikeres elhelyezkedéshez szükséges szakmai gyakorlat megszerzése.

Foglalkozása alapján a legtöbb nő az ún. feminizált ágazatokba tömörül – ezek közé tartoznak a hagyományos értelemben vett női foglalkozások, melyek legfőképp a könnyűiparban, egészségügyben, és iskolaügyben lelendők. A ’feminizált’ jelző arra a paradox társadalmi jelenségre akar rámutatni, hogy több, a század elején férfiak által dominált munkakörnek (például tanár vagy banktisztviselő) csökkent a presztizse és anyagi jutalmazása is, miután nők számára is megnyíltak a kapuk e foglalkozásterületekhez.

Végül szóljunk a vállalkozó szektoron belüli helyzetről. A statisztikai adatok egyértelműen alátámasztják a mellékletünkben megkérdezett vállalkozó nők benyomásait. Vegyük csak szemre a nők arányát a cégtulajdonosok közt: a nők pusztán a negyedét (25%) képezik a Szlovákiában bejegyzett vállalkozóknak. Ugyanúgy elenyésző a nők száma az alkalmazottakkal rendelkező cégtulajdonosok közt is: mindössze 28%-a a férfiakénak. Érdekes összehasonlítási alapként érdemes még megemlíteni azt, hogy a vállalkozó családtagokat segítő nők aránya 70% a férfiakkal összehasonlítva. Befejezésül idézhetném egyik mellékletünknek nyilatkozó interjúalanyunk sokat kifejező gondolatát: „Mert a férfiak a gyakorlatban a nők „felett” vannak: a nagy pénz az ő kezükben forog, de aki a munkát végzi, az mindig nő.” (vanya)

(A Szlovákia 2002 – Összegző jelentés Szlovákia társadalmi helyzetéről kiadvány alapján)