Még az akkor üdvösnek, ma átkosnak nevezett időkben került mód az utazásra. Találkozás a pozsonyi repülőtér várótermében. Felbúgtak a motorok, nyílsebesen gurult harminc utasával az ezüstmadár. Szokatlan érzés elszakadni a földtől. Újra szilárd talaj Seremetyevón, Moszkva hatalmas nemzetközi repülőterén.
Felhők között, Moszkvába
A tolmács röviden ismertette a programot. A lényeg: egyedül sehová, csak közösen! A szállodai alkalmazottak az ember veséjébe láttak. Gazdát cserélt a nejlonharisnya, a rágógumi, a farmernadrág. Értéket jelentett a cifra címke. Előkerült a vodka és természetesen a fizetési eszköz, a rubel. Másnap korán indult a városnézésre röpítő turistabusz. Az idegenvezetőből ömlött a kitűnően betanult szöveg. A vendéglátók elsőnek a Vörös teret mutatták, a proletár diktatúra vezérének mauzóleuma előtt várakozók hosszú sora. A Kreml és a Szpasszkij torony – ki tudná megválaszolni, mennyi véres parancs született falai között. Pedig emlékezni szükséges, hogy értékelhető legyen a jelen, józanul megtervezhető a jövő.
Karnyújtásnyira, a Vaszilij Blazsennij-székesegyház, a 16. századból. Gúla alakú tornyát hagymakupola fedi. Az országban rengeteg templom, kápolna bizonyítja, amelyik rendszer a vallás ellen agitál, önmagát sorvasztja. Luzsnyiki sportközpont, színház, könyvtár, megannyi iskola, történelemórákról visszacsengő nevek. A legtöbb nevezetességre pillanatnyi idő jutott és a jóleső érzés – láttam! Kivétel a Tretyakov-képtár. A földkerekség egyik gyöngyszeme, művészi alkotások, festmények, szobrok... Erre a pompára nem elég a pillanat.
Csillagváros, Osztankino – az évezred szimbólumai. Olcsón utazók tömege a metrón, szárnyas sétahajó a Moszkva folyón. Kontrasztok. Az estét, a Fővárosi Nagycirkusz lélegzetelállító műsora teszi felejthetetlenné.
Kiruccanás Keletre
A Vajdáni-fennsíkról mire a főváros földrajzi szélességére ér a Volga, fenséges, tekintélyt parancsoló. A part közelében óriási uszály ásítozott. Vasgyomrában ömlesztett búza vagy vasérc a rakomány? A túlsó part közelében hatalmas vaskonstrukció. Szép sorban következő markolókanalai messziről is nagynak látszottak. Homokot termelt. Ahogyan tisztult a köd, bővült a látnivaló. Üzemek, gyártelepek érintették egymást.
Pontosan érkezett és indult a Rakéta sétahajó. Vnukovóról belföldi járaton, békés szürke felhők között irány Volgográd. Az emberiség történelmében vívott legnagyobb csata színhelyén sokatmondó emlékek, szobrok hirdetik a múltat. Az érkezők főhajtással adóznak a háború áldozataira emlékeztető örök mécses előtt. Abban az országban, ahol a távolságot nagyban mérik, a megszokottnál kisebb autóbusz szállította a csoportot városnézésre. A kikötőben halászhajó, Asztrahány felől érkezett, elképzelhető rakománya halkülönlegesség és ínyencek kedvence, a kaviár.
Az idegenvezető a magyar beszéd hallatán a hivatalos szövegen kívül is elbeszélgetett.
– Országuk vezetője arra panaszkodott az egyik pártkongresszus szünetében, hogy kis hazájában kevés a fa, akkor a mi vezérünk a térképhez lépett. – Adjanak egy tollat – mondta. – Ez itt mind erdő – karikázott be egy országnyi területet, Szibériában. – A maguké, termeljék ki, szállítsák el – mosolygott.
– Egyébként néhány kilométerre – mutatott Kelet felé – gránitoszlop. Nyugati oldalán aranybetűs felirat Európa. Keleti oldalán Ázsia. Itt lehet egy időben két kontinensen az ember.
Kiruccanás Nyugatra
Nemzetbiztonsági okokból épített széles nyomtávú vasútvonalon robogott az expressz Kelet-Európa síkságán, Szentpétervár felé. A hálókocsis szerelvényen tisztaság és rend, padlózatot mintás szőnyeg védte. A szomjazó utas nagyméretű szamovárból meleg teával csillapíthatta szomjúságát. Szentpétervár a birodalom nyugati kapuja. A Finn-öbölben különböző nemzetiségű hajók várták a ki- és berakodást, a parton vendégvárók, az egész nap nyitva tartó füstös kiskocsmák. Nyoma sem volt a csencselésnek.
A Néva folyón nevezetes hajó, az Auróra. A cirkáló szimbolikus ágyúlövése jelezte az októberi forradalom kitörését. A második világégésben sokat szenvedett a város. A megszállók éheztetéssel akarták megadásra kényszeríteni, sikertelenül, ellenséges katonabakancs nem koptatta utcája kövezetét. Meg is kapta a Hős Város kitüntetést. Gépipara rengeteg munkást foglalkoztatott. Becézik Észak Velencéjének, a balett fővárosának – jogosan. Az Ermitázs a világ minden részéből érkező művészetkedvelőt elkápráztatja.
A kijáratánál ismeretlen művész olajfestményén saroképület. Utcára nyíló ajtó, éppen csak megnyitva. Selyemcsipkés ruhát viselő hölgy profilból megfestett sápadt arca. Ujjain gyűrűk, kezén gyöngyös karperec. Aprópénzt készül adni toprongyos kiéhezett koldusfiúnak, akinek lyukas csizmája szőrzsákkal van körülkötve. A fiú arcán elégedettség, azért, mert kap?!
Visszaút
A vámosok lézerkapun léptették át az utasokat, az egyiknél a masina sípolt. A falnak hitt rész szétnyílott, fegyveres és egyáltalán nem barátságos katonák vezették el a férfit. A motozásnál kiderült, zakózsebében fémötvözetből a nagyvezér mellszobra lapult. A katonák szalutálva engedték tovább útitársunkat. Pillantás, mély sóhajtás! Mennyi, de mennyi látnivaló maradt a lézerkapu mögött, és mennyi, de mennyi takargatni és letagadni való! Tökéletesen kivilágított fényes pont felé közelített a gép. Praha–Ruzyně – volt olvasható a neonfeliraton.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.