Felelősségteljesebb politizálást

Senki sem vonhatja kétségbe az ez évi szlovákiai parlamenti választások óriási tétjét. Vagy a NATO- és az EU-tagság jelentette biztonságot, vagy a kirekesztettséggel fenyegető önkényuralmi szellemű rendszert választjuk.

A Magyar Koalíció Pártja a kormánykoalíció tagjaként mindmáig a csatlakozás legmarkánsabb szószólója. 2001 nyarán, amikor koalíciós partnerei cserbenhagyták, s az ellenzékkel együtt megszavazták a magyar kisebbség számára kétségkívül hátrányos területi felosztási rendszert, az MKP kormányban maradásától függött az ország további sorsa. Az MKP Elnöksége és Országos Tanácsa tagjainak zöme, erkölcsi és politikai felelőssége tudatában akkor a kormányban maradásra voksolt. Csalódottan bár, de felelősségteljesen kiállt a modern és nyitott Szlovákia állampolgárainak legfőbb politikai célkitűzése, az ország európai irányultsága mellett. Nem önérdekből! Az MKP kormányból való kilépése elodázhatta volna annak lehetőségét, hogy Szlovákia NATO- és EU-tag legyen. A bennmaradásra szavazók tisztában voltak azzal is, hogy soha nem az államigazgatásban felelős beosztást vállaló magyar nemzetiségű képviselők és hivatalnokok akadályozták az állampolgári jogok maradéktalan érvényesülését, nem ők gyengítették a joggyakorlatot, a Szlovák Köztársaság alkotmányos rendjét.

Meggyőződésünk, hogy a szlovákiai magyar választók s a szlovákiai magyar parlamenti és önkormányzati képviselők zöme demokráciapárti. Aggódtunk, amikor 1994-ben a nemzetállami ideológia kormányprogrammá vált. A mečiarizmus ugyanis csak azért juthatott hatalomra, mert partnerre talált a Szlovák Nemzeti Párt politikusaiban. Ehhez azonban vitathatatlanul hozzájárult néhány szlovákiai magyar politikus csökönyös, a szlovák nemzeti öntudatot szándékosan provokáló nacionalizmusa.

Most attól tartunk, hogy a jelenleg megrendült szlovák nacionalizmust ismét egységbe kovácsolhatja Duray Miklós felelőtlen és egyre agresszívebb magatartása, amellyel kétségbe vonja mind az 1989-et követő három esztendő, mind pedig az 1998-at követő szlovákiai magyar politikai képviselet demokráciát és eredményes kisebbségi politizálást meghonosító erőfeszítéseit. Közszerepléseinek szlovákiai magyarságot sújtó következményeivel, kétértelmű, nacionalizmust szító politikai kiszólásaival kapcsolatban most már színt kell vallania az MKP Elnöksége, Országos Tanácsa tagjainak, Kongresszusa küldötteinek is. Az MKP utóbbi években kivívott szlovákiai és európai hitelességét nem kockáztathatja folyamatosan az efféle politizálás, amelynek következtében az utóbbi hetekben radikálisan csökkent az MKP választóinak bizalma, szlovák és más nemzetiségű szimpatizánsainak százalékaránya. Mindennek arra kellene intenie valamennyi, a tágabb közössége, családja és önmaga jövőjét szívén viselő szlovákiai magyart, hogy kétarcú politizálással nem lehet orránál fogva vezetni a közvéleményt.

Mi, szlovákiai magyar értelmiségiek hisszük, hogy az utóbbi hetek eseményei ellenére az MKP politizálását kétségbe vonó, a polgári társadalom magyar, szlovák és más nemzetiségű hívei szimpátiájukkal visszatérnek a párthoz. Ehhez azonban határozottabb és felelősségteljesebb magatartást kell tanúsítaniuk az MKP Elnöksége, Országos Tanácsa tagjainak és Kongresszusa küldötteinek. Egyúttal felszólítjuk Duray Miklóst is, hagyjon fel a társadalmat megosztó közéleti szereplésével, és ne nyilatkozzon többé a szlovákiai magyarság nevében.

Antalné Czajlik Ágota,

vállalkozó

Ág Tibor, népzenekutató

Bandor Éva, színművész

Bara Zoltán, politológus

Barak László, költő

Bartusz György, szobrász

Bereck József, író

Bodnár Gyula, közíró

Bödők Zsigmond, asztrofizikus

Bödők Alíz, jogász

Czajlik József, színházi rendező

Csala Kornélia, közgazdász

Csala Lajos, kardiológus

Csanda Endre, polgármester

Csáky Károly, néprajzkutató

Csehy Zoltán, klasszika filológus

Drábeková Zuzana, egyetemi

oktató

Dudás Péter, színművész

Dusík Anikó, egyetemi oktató

Fabó Tibor, színművész

Farnbauer Gábor, író

Fejes József, reklámszakember

Fonód Szilárd, építész

Fundárek Ferenc, történész

Gál Milán, villamosmérnök

Gál Tamás, színművész

Grendel Lajos, író

Győry Attila, író

Hajtman Béla, író

Horváth Lajos, orvos

Horváth Péter, politológus

Hodossy Gyula, könyvkiadó

Hizsnyai Zoltán, költő

Hizsnyai Tóth Ildikó, műfordító

Hizsnyan Géza, orvos

Hunčík László, jogász

Hunčík Péter, elmegyógyász

Hushegyi Gábor, esztéta

Jakab Zoltán, zeneszerző

Jarábik Balázs, bölcsész

Jarábik Imre, népművelő

Juhász R. József, akcióművész

Juhász Zsuzsa, pedagógus

Kis Péter, újságíró

Kiss Csaba, galériavezető

Kiss Péntek József, színigazgató

Kovács László, gimnáziumi

igazgató

Kovács Attila, vallástörténész

Kulcsár Mária, nonprofit

konzultáns

Lampl Zsuzsa, szociológus

László Béla, egyetemi tanár

Lelkes Vince, polgármester

Lucskai Róbert, színművész

Lukács Zsolt, grafikusművész

Mészáros András, egyetemi tanár

Miklósi Péter, közíró

Nagy Andrea, vállalkozó

Nagyvendégi Éva, újságíró

Németh Ilona, képzőművész

Németh Margit, pszichológus

Néveri Sándor, vállalkozó

Olajos József, zenész

Öllős László, politológus

Perényi Anikó, építészmérnök

Petrik Szilárd, színművész

Polgár Anikó, klasszika filológus

Pribék Gábor, folklorista

Prikler Lídia, alapítványi igazgató

Ravasz Marián, építész

Rácz Noémi, képzőművész

Rácz Olivér, kutatóorvos

Rédey Zoltán, irodalomtudós

Rigó Konrád, információs

szakember

Sidó Péter, vállalkozó

Strédl Terézia, pszichológus

Szép Attila, politológus

Szigeti László, könyvkiadó

Szkladányi Endre, gimnáziumi igazgató

Tokár Adrián, jogász

Tóbiás Szidi, színművész

Tóth Károly, irodalmár

Török Ferenc, vállalkozó

Tőzsér Árpád, költő

Varga Emőke, képzőművész

Vas Ottó, előadóművész

Vasik János, történész

Végh László, szociológus

Vince Dávid, joghallgató

Young Judit, programszervező

Zászlós Gábor, jogász