Fekete, fehér, igen, nem

A nyolcvanas években kifejlesztett szer (hidralazin és izo-szorbit dinitrát kombinációja) a vér értágító nitrogén-monoxid (NO) szintjének emelése révén fejti ki a hatását. A szívinfarktuson átesett betegeknek adva csökkenti a második infarktus kockázatát, és javítja az életesélyeiket. Az első évek kedvező klinikai eredményei világítottak rá arra a különös jelenségre, hogy az afro-amerikai pácienseken a hatás az átlagosnál kedvezőbb. 2001-ben ezért elindítottak egy vizsgálatsorozatot, amelyben 600 fekete bőrű páciens szerepelt. A gyógyszer ebben a felállásban a korábbiaknál jóval hatékonyabbnak bizonyult. A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy a fekete bőrűek természetes vér NO-szintje a fehér bőrűekénél alacsonyabb, ezért reagálnának erősebben. Mindenesetre, véleményük szerint a jelenség, amit nagyszámú beteg vizsgálata támaszt alá, önmagában is elegendő indok ahhoz, hogy a készítményt elsősorban fekete bőrűeknek javasolják.

Az emberi génkészlet működésének és a gyógyszerérzékenységnek az összefüggéseit kutató farmako-genomika végső célja az egyénre szabott, lehető leghatékonyabb kezelési módok megtalálása. Ebben a vonatkozásban pedig az, hogy ki milyen rasszhoz tartozik, legfeljebb eggyel több járulékos adatot jelent, esetleg bizonyos génvariációk előfordulásának a kisebb vagy nagyobb valószínűségét jelenti – vélekednek a különös – gyógyszerjavallatról a genetikusok.

A Washingtoni Egyetem kutatói nemrégiben számoltak be egy vizsgálatról, amelyben 95 afro-amerikai és ugyanannyi fehér amerikai páciens örökítő anyagában (DNS), az eddigi ismeretek szerint a szívinfarktussal leginkább összefüggésbe hozható három gén előfordulását kutatták. Mindkét csoportban megtalálták őket, azonban igen eltérő mennyiségben és eloszlásban. A nagyobb kockázatot jelentő többszörös génhordozás a fekete bőrűek között jóval gyakoribb volt. Egyidejűleg vizsgálták egy másik típusú – bétablokkoló –értágító gyógyszer iránti fogékonyság genetikai hátterét is. Az érzékenységért, illetve a hatás elmaradásáért felelős génkombinációk a két csoportban más-más gyakorisággal fordultak elő. A teljes képhez azonban hozzátartozik az is, hogy, noha a szív érrendszeri betegségek gyakorisága az egyes földrajzi területek között mutat némi változatosságot, az USA statisztikák ebben a tekintetben a fekete és fehér bőrű lakosság azonos érintettségéről (és veszélyeztetettségéről) tanúskodnak.

Más genetikusok pedig arra figyelmeztetnek, hogy a bőrszín genetikai háttere egyelőre teljesen tisztázatlan. Semmi alapja nincs tehát annak, hogy bármilyen egyéni tulajdonságot ezzel hozzanak összefüggésbe. És akkor az életmód, a szociális, gazdasági, környezeti tényezők – a szívérrendszeri betegségeknél különösen jelentős – hatásairól még szó sem esett!

Megszólaltak a bioetika szaktekintélyei is, akik már a kiinduló kísérleti felállást: a kizárólag feketékből álló – etnikai – vizsgálati csoportot is etikailag kifogásolhatónak találták. Érthető az érzékenységük. Jó pár évtizede, hogy kipattant, de máig nem sikerült megemészteni az ún. Tuskgee-kísérlet botrányát, amelyben a vérbaj gyógyszereinek felfedezése után még évtizedekkel is kezelés nélkül hagyták egy fekete közösség betegeit, csak hogy megállapíthassák, miként birkózik a szervezetük a szifilisz kórokozójával.

Mindenesetre, a hatósági engedélyezési procedúra megindult, a gyártó bízik benne, hogy a jövő év első felében a BiDil-nek keresztelt készítmény a piacra is kerülhet. Borítékolni lehet azonban, hogy ez nem lesz sima menet, hacsak nem sikerül addigra a jól hangzó név mellé egy, nemcsak szakmai, de politikai korrektség szempontjából is megfelelő javallatot fogalmazniuk.