Farmerengés

Hol volt még a 901-es, a Levi’s, a Casucci, a Kelvin Clein, Red Star – a Hódiköt éveiben, jó húsz évvel ezelőtt a Trapper farmert tévéreklámozó magyar cowboy hozta kézzelfogható közelségbe Amerikát (megáll az idő: Budapesten a Bem tér mellett még mindig van egy Trapper-bolt). Amikor a már uncsi indigókék után a kőkoptatott márványfarmer jött divatba, másban sem parádézott az ember fia és lánya. Nyugatról (vagy a Nyugatiból) csempészett „riflék”, a mosóvízben kékítőt oldó, színehagyós farmerek, rojtos, izgalmasan tépett nadrágok, rafinált, szexi sztreccsek hódítottak, később patchworkkel megbolondított, Woodstock-hangulatot idéző ellennadrágokért, aligkék, piros, zöld, barna, fekete, fehér, igen nemes farmerokért bolondultunk. Amikor a zipzáras nadrágok után megvettem az első gombosat (mert már mindenkinek ilyen volt), az egy másodperces rutinművelethez szokva bevallom, egyszer majdnem nagy baj lett egy egyszerű kisdologból.Mindenki farmerban feszít: a segédmunkás az építkezésen, a hatvanas bácsi a piacon, a kulturális miniszter a gardenpartin, a szomszéd Böbe a gangon, a popdíva a díjátadón, Palkó a kiscsoportban, Szabó apuka a fóliában, Barbie a babaházban. Strauss úr találmánya a bőrdzsekihez hasonlóan örök darabja marad ruhatárunknak, ha félévente-évente újat kell is spájzolnunk belőle. Számomra a legvadítóbb utcai szerelés a fehér póló-kék farmer kombináció, természetesen az sem mellékes, mivel van megtöltve.

Tartalomhoz a farmer.