Érzelem a gazdaságban

A közgazdasági Nobel-díjat és a vele járó összesen egymillió dolláros jutalmat Daniel Kahneman és Vernon L. Smith kapta idén, az úgynevezett kísérleti közgazdaságtan megalapozásában játszott úttöro munkájáért. Daniel Kahneman Tel-Avivban született 1934-ben. 1954-ben a jeruzsálemi egyetemen matematikából és pszichológiából diplomázott. Tanulmányait az USA-ban folytatta: 1961-ben a kaliforniai egyetemen pszichológiából szerzett doktori rangot. Jelenleg a Princeton egyetem professzora. Kahneman a pszichológia eszköztárával többek között bebizonyította, hogy bizonytalan körülmények között az emberek döntései szisztematikusan eltérnek a hagyományos közgazdaságtani elméletek által várttól. Kahneman például úgy véli, hogy az emberek rendszerint túlbecsülik képességeiket, legyen szó vezetési képességrol, humorérzékrol, tehetségrol. Kísérletében a megkérdezett emberek 90%-a állította, hogy vezetoi képessége és humorérzéke átlag feletti. A vállalat tulajdonképpen egyéni vállalatok halmaza, és a vállalati kultúrában a követendo minta az optimizmus – véli Kahnneman. A pesszimista munkatársat a vállalat nem érzi kelloképpen lojálisnak. Az optimizmus mindenképpen elonyös a tervek megvalósításában, ám gyakran a valóságtól messze elrugaszkodó várakozásokhoz vezethet. Vernon L. Smith 1927-ben született, villamosmérnökként szerezett diplomát, majd a Harvardon közgazdaságtanból doktorált. Jelenleg a George Mason Egyetem Közgazdasági fakultásának professzora. A hivatalos indoklás szerint azért kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat, mert „olyan laboratóriumi kísérleteket hajtott végre, amelyek a gazdasági elemzések eszközéül használhatók fel, különösen az alternatív piaci mechanizmusok tanulmányozásakor”. Olyan kísérleti módszereket dolgozott ki, olyan standardokat állított fel, amelyek mind a mai napig megbízható kritériumai laboratóriumi gazdaságtani kísérleteknek. Kísérleti munkássága során bebizonyította az alternatív piaci intézmények fontosságát, például azt: miként függ az eladó által várt bevétel az aukciós metódusok kiválasztásától. Smith nevéhez fuzodnek az ún. szélcsatornás kísérletek is, ahol alternatív piaci modellek próbálhatók ki. Ilyen volt az elektromos áram piacának deregulációja, amelyet elobb laboratóriumban próbáltak ki, és csak azután valósítottak meg a gyakorlatban. (I)