Erdélyi körút gasztronómiai kitérőkkel

Szüleimmel és szakmámból adódóan nagyon sokszor jártam Erdélyben, annál is inkább kedves volt az idei utazás. És mert a saját családommal mehettem, s ők is ízelítőt kaphattak ebből a csodából, még emlékezetesebb marad, mint az eddigiek. Rögtön megálltunk Nagyváradon, Ady városában, ami egy kis csalódást okozott, megint nem nézhettem meg az Ady-múzeumot, ismét zárva volt. Helyette viszont ebédelni mentünk, ami viszont sokkal közelebb áll az ĺzvilág világához, mint a múzeum, így első találkozás az erdélyi gasztronómiával csalódásomért kárpótolt.

Megkóstoltuk a csorbalevest, melyet édesapám készített otthon mindig nagyszerűen, s aki után én magam is ajánlani fogom egy későbbi alkalommal a kedves olvasóknak. És megkóstoltuk a csülkös bablevest is. A csorbánál tisztában voltam vele, hogy kissé savanyúnak kell lennie, de a csülkös bablevesnél már kételyek merültek fel bennem. Ahogy majd az egyik receptemben említem is, az erdélyi levesekre jellemző, hogy kissé savanyítottak. Mindig tanul az ember.

Következő állomásunk Csucsa volt, ahol Ady Boncza Bertával kötött házassága után élt. Szép a kastély, csak éppen Ady is megérdemelne egy tisztességes emlékszobát, mert azért minden valamirevaló, irodalmat kedvelő turista megáll itt.

A Kalotaszegi-medence vagy Kalotaszeg nemcsak földrajzi, hanem néprajzi egység is. Sokáig úgy hittem, hogy egyetlenegy település neve. Csodálatos épületeivel, templomaival, kézimunkáival felejthetetlen élményt nyújtottak számunkra. Első éjszakánkat Kalotaszentkirályon töltöttük. Elmondható, hogy virágzik itt a falusi turizmus. Egy felújított parasztházban volt előre foglaltatott szállásunk, semmi kivetnivalót nem hagyott maga után. Tisztaság, rend, minden szobához fürdőszoba-WC.

Na de térjek már a lényegre, a vendéglátásra. Kicsit késtünk, a háziak már a kapuban vártak üdítővel, szilvapálinkával. A vacsora pompázatos volt és rengeteg: húsleves, rántott hús (igaz, ez otthon is van) és töltike. A töltike végeredményben majdnen olyan, mint a mi töltött káposztánk, csak egészen kicsi töltelékek nagyon vékony káposztalevélbe göngyölve. A kellemesen pihentető éjszaka után a háziak valódi erdélyi reggelivel vártak, amelynek elengedhetetlen része az otthon sütött finom házikenyér. Tévedés ne essék, ez nem olyan, mint a mi tudatunkban élő házikenyér. Ezek a kenyerek lehetnek akár 5-6 kilósak is, az állaguk pedig szerintem sűrű és tömött. Nekem a kedvencem volt egész utazásunk során annak ellenére, hogy nem vagyok úgynevezett kenyeres. Az ellátás bőséges volt, a vendéglátók nagyon kellemes emberek, érdeklődők, de nem tolakodóak. Ha osztályozni kellene, csillagos egyest érdemelne. Az ár megfizethető, de nem olcsó. Tévedés azt hinni, hogy Románia olcsó ország. A vacsora, a reggeli és a szállás fejenként 3500 forint volt.

Kolozsvár és Marosvásárhely érintésével jutottunk el Szovátára. Két évvel ezelőtt jártam ott utoljára, a fejlődés elképesztő. Amúgy ez jellemző az egész országra és Székelyföldre is. Szováta híres fürdőhely, amit sós tavainak köszönhet. A sós azt jelenti, olyan sós, hogy a fürdőző ember nem süllyed el a vízben. Érdemes még szót ejteni Parajdról, mely szintén ismert fürdőhely, de leginkább a sóbányájáról híres, ahol meg a légzőszervi és allergiás betegségekben szenvedők nyernek enyhülést. Parajdon fogyasztottuk a legfinomabb kürtőskalácsot.

Aztán elérkeztünk Korondra, ahol a második szálláshelyünk is volt, és talán a véletlen, vagy éppen az ízvilágos sors hozta úgy, hogy abban a panzióban szálltunk meg, ahol a háziasszony fantasztikus ételekkel kápráztatott el, természetesen bizonyos egyeztetés után. Kijelentettük, hogy mi most csak olyan ételeket fogunk kérni, amelyek tipikusan erre a vidékre jellemzőek. Részünk volt igazi roston sült flekkent, csorbalevest, lucskoskáposztát, tejfeles-juhtúrós puliszkát, rókagombát és finom erdei vargányát fogyasztani. Megjegyzem, hogy erre a tájra jellemzőek a roston sült ételek. Sőt a padlizsánt is roston sütötte meg a háziasszony, amelyből aztán finom padlizsános kenőt készített. Ezúton is köszönöm neki, hogy így a kedvünkben járt. Jó szívvel merem ajánlani mindenkinek Tófalvi Rozi panzióját, biztosan nem lesz rá panasz. Sőt még egy nagy előnye van, pár lépés megtétele után az ember a híres korondi vásár kellős közepén áll.

Korondról jártuk be a környéket, voltunk Farkaslakán Tamási Áron szülőfalujában, amit pár héttel ezelőtt a Nyikó-patak áradata rombolt le, Székelyudvarhelyen, amit szintén a víz pusztított el, Zetelakán, a rokonainknál és a Hargitán.

Remélem, sikerült felkeltenem a kedves olvasók figyelmét Erdély s a Székelyföld iránt. Hozzátenném még, hogy a főutak jók, kivételt képeznek a mellékutak – de legalább nem száguldozunk, hanem csodáljuk a tájat –, a közbiztonságra sem volt panasz, sőt a határon sem történt semmi különös. Románia felkészült a turisták fogadására. Erdélyben, Székelyföldön kiváló szálláshelyek, panziók, éttermek várják a látogatókat. Én csak anynyit mondhatok, hogy akik nemcsak a szépséget, hanem a jó ízeket is szeretik, próbálják ki!