Elment egy legenda

1947-ben kezdték el megvalósítani diákkorukban szőtt álmukat, és beutazták a világot. Legendás Tatra 87-es autójukkal hároméves utazásra indultak Afrikán át, és nekivágtak Dél-Amerikának is. Afrikában Algériában, Líbiában, Egyiptomban, Szudánban, Szomáliában, Etiópiában, Tanzániában, Ugandában, Zambiában és Dél-Afrikában, Dél- és Közép-Amerikában pedig Argentínában, Paraguayban, Brazíliában, Bolíviában, Peruban, Ecuadorban, Panamában, El Salvadorban, Guatemalában és Mexikóban jártak.

1947 májusától 1952 augusztusáig a Csehszlovák Rádió rekordszámú, 702 riportot sugárzott erről az útról. 1954-re Zikmund és Hanzelka útleírásainak három kiadása kelt el, összesen 150 000 példányban. Az utazók filmriportjai is óriási sikert arattak. Az Afrika című filmjüket például csak az első hónapban 790 ezren nézték meg.
Következő útjuk (1959–1964-ben) a Közel-Keletre, Indiába, Nepálba, Szumátrára, Japánba és az akkori Szovjetunióba vezetett. Két Tatra 805-ös terepjárón utaztak, ezúttal kísérettel.

Zikmund és Hanzelka 1968-ban a csehszlovákiai reformereket támogatták, 1968 után politikai okokból 20 évig hallgatniuk kellett, „feketelistára” kerültek. Miroslav Zikmund ’89 novembere után ismét publikálhatott, és mindenekelőtt utazhatott. Járt Japánban (1991), Ausztráliában (1992) és Új-Zélandon (1994). 2000-ben Srí Lankára, a Maldív-szigetekre, majd az Egyesült Államokba utazott.

Ebben az időszakban további dokumentumfilmek is készültek, amelyek Zikmund és Hanzelka régebbi és új útjait térképezték fel.

A páros összesen 111 000 kilométert tett meg együtt.

Václav Havel volt cseh köztársasági elnök 1999-ben állami díjjal tüntette ki Miroslav Zikmundot és Jiří Hanzelkát. 2014-ben Zikmund díszdoktori címet kapott a Tomáš Baťa Egyetemen Zlínben, ahol évekig élt.

Zikmund 1953-ban vette feleségül Eva Mašková opera-énekesnőt, házasságuk azonban válással végződött. Egy fiuk van, Miroslav, aki röviddel Zikmund második ázsiai útja után született – írja a Blesk című cseh napilap. „Négyéves koromban elment, így gyerekkoromból nem nagyon emlékszem rá. Időnként azonban megszakította útját, és hazatért nyaralni. 1962-ben például együtt voltunk a tátrai Tengerszem-csúcson (Rysy)” – emlékezett vissza fia négy évvel ezelőtt örökké távol lévő édesapjára. Az volt a gond, hogy bár Zikmund otthon volt, nagyon lefoglalta a munka, könyveket írt és filmet forgatott. „Apa gyakran befogott lektornak” – emlékezett Miroslav, és megjegyezte: pont így tudott meg sok mindent az apjáról. (Plus Jeden Deň)