Életfa, világfa, a paradicsomi tudás fája a fénylő, karácsonyi fenyő

Ilyenkor advent tájékán már nagyon rövidek a nappalok, s az ember ebben a korai sötétségben talán hajlamosabb nemcsak elgondolkodni a mindennapok gondjain, hanem kicsit felülemelkedni is rajtuk, hogy igazán átélhesse életének szépségét. Ez az erős vágy hozta talán létre az ünnepeket, köztük a legjelentősebb egyházi és családi ünnepünket, a karácsonyt, amelynek kevésbé ismert, népi gyökereivel is érdemes megismerkednünk.

A legtöbben a Kr. u. 300 körüli időszakra teszik a karácsony első felbukkanását. A niceai zsinat Krisztus születésnapját 325-ben helyezte december 25-ére, a római napisten (a perzsa Mithras) születésnapjára. A nap sugarai tél felé elveszítik melegítő erejüket, így a nappalok rövidebbek és sötétebbek lesznek. Ebben a szomorú időszakban aztán igencsak természetes, hogy ki vagyunk éhezve a világosságra, a fényre, a csillogásra. A természet minden évben megajándékozza az embert bőséges javakkal, s a karácsonyi ajándékozást a jótett helyében jót várj mintát követő gondolkodás hívta életre. Eszerint, ha megajándékozzuk egymást, akkor a természet is megteszi az elkövetkező új évben a magáét. Ez a gondolkodás érhető tetten az ismert népi szólásban: Segíts magadon, s az Isten is megsegít.

A fenyőfa jelkép már a germánok által is igen jól ismert volt. Ők ugyanis november elején ünnepelték újév napját, s otthonaikba a szellemek ellen védekezésül örökzöld fenyőágat vittek. Ez az örökzöld faág az életfa, a világfa, a paradicsomi tudás fája, és talán a kollektív tudatalattiba került fénylő fa képzetével összekapcsolódva elevenedett fel a középkorban a karácsonykor feldíszített fenyőfa.

A fenyő kozmikus jelkép volta, ha tudattalanul is, mindig jelen van a karácsonyokban. Maga a feldíszített karácsonyfa a világfa istennőt jelképezi, gyümölcs- és gömbdíszei pedig gyermekeit, az égitesteket.

A karácsonyi, fénylő fenyő valóban igazi csodafa. Nem csupán szívünk, hanem történelmünk mélyébe is fénylőn bevilágít, s onnan egy nagyon közeli, bensőséges élet élményét nyújtja felénk, a bennünk élő gyermek vágyát egy békésebb, szebb világra. Ez a fa csodálatos módon teljesíti igaz rendeltetését, hogy megújítsa az emberiség bensőséges kapcsolatát a világegyetemmel, és kellő kitartást és erőt adjon nekünk egy szebb, jobb, nemesebb, szeretetteljesebb világ felépítéséhez. (méri)