Élelmiszer-szövetkezet Amerikában

Régóta tudok a szövetkezet létezéséről, ismerőseim már évek óta biztattak e lépés megtételére, de én hősiesen ellenálltam (csak azért sem lépek be!). A hősiesség addig tartott, amíg egyik barátom rábeszélt, hogy csak egyszer, az ő vendégeként menjek el megnézni.

Az üzlet reggel 8-tól este tízig tart nyitva hét közben, vasárnap csak fél nyolcig. Tele van friss és olcsó bio- (egészséges, permet- és tartósítószer-mentes) élelmiszerrel és más háztartási cikkel (nekem az egyik felfedezésem a biopamutból készült zokni volt). A kedvenc, élesztő nélküli kenyerem fele anynyiba kerül itt, mint ahol eddig vásároltam. Ezenkívül megengedhetem magamnak, hogy friss gyümölcsöt, zöldséget vegyek, a mozzarella sajtról és a tofupástétomról nem is beszélve.

Az étvágyam beszervezett

Az első vásárlás után tehát ráharaptam a horogra, és a következő vasárnap már ott is ültem a potenciális új tagok számára szervezett információs előadáson. Egy több éves szövetkezeti tag mesélte el, hogyan működik a dolog, mik a szabályok, és mit várnak el minden tagtól. Végigvezetett bennünket az egész épületen, a végén pedig vásárolhattunk (újabb csali). Ezek után aki készen állt, rögtön taggá is válhatott. Digitális fényképet készítettek rólam az irodában (a kis fényképes, mágneses csíkkal ellátott igazolványom két hét múlva érkezett postán az otthoni címemre), befizettem a huszonöt dolláros beléptidíjat, és a százdolláros befektetésnek egy részét is letettem – ezt a pénzt használja a szövetkezet áru és más üzleti cikkek vásárlására, és ha valaki kilép a szövetkezetből, teljes egészében visszakapja. A tagok ezenfelül kedvező kamattal be is fektethetnek a szövetkezetbe.

Mi is a lényeg?

Hogyan működik tehát és mitől ilyen olcsó? A szövetkezetnek ebben a pillanatban több mint tízezer tagja van. Minden tag köteles négyhetente 2 és 3/4 órát dolgozni a szövetkezetben. A munka szerteágazó: az irodai munkáktól a sajtporciózáson és a polcok feltöltésén át egészen a kassza kezeléséig mindent a tagok csinálnak. A munkát minden négy hétben ugyanazzal a csoporttal ajánlatos elvégezni. (Én például minden hónap harmadik szombat délutánján dolgozom az árufeldolgozó részlegen, ahol a porciózás, a csomagolás és a felcímkézés történik).

Az üzletnek negyven fizetett alkalmazottja van, ebből hét főállásban, ezek nagy része az üzlet menedzselésével foglalkozik. A tagok nagy létszáma teszi lehetővé a viszonylag hosszú nyitva tartást is. Az egy háztartásban élők közül mindenki köteles dolgozni, kivételt csak a gyermekek és a mozgássérültek képeznek. Ha egy tag nem dolgozza le a 2 és 3/4 óráját a beosztása szerint, és nem is cserélte el senkivel, a következő hónapban háromszor annyit kell teljesítenie. Ha nem teszi, tagságát felfüggesztik, és nem vásárolhat egészen addig, amíg helyre nem hozta lemaradását. Az egy háztartásban élők dolgozhatnak egymás helyett. Ha gyermek érkezik egy otthonba (születik vagy örökbe fogadják), minden családtag tizenkét hónap anyasági/apasági szabadságot kap, ami felmentést jelent a munkakötelesség alól. A családosok helyzetén egyébként az is könnyít, hogy vásárlás vagy munkavégzés alatt a gyermekekkel profi bébiszitterek foglalkoznak egy külön erre a célra berendezett teremben, így a picik nem lábatlankodnak vagy unatkoznak a felnőttek között.

A szövetkezet üzletpolitikája nagyon egyszerű: 21%-ot tesznek rá minden árucikk nagybani beszerzési árára. Ez a vásárló számára annyit jelent, hogy a biotermékeken és delikateszeken spórolnak a legtöbbet, hiszen máshol ezekre teszik rá a legnagyobb haszonkulcsot. A normál áruk, mint pl. a WC-papír, a tisztítószerek stb. átlagban annyiba kerülnek, mint máshol. Az árak attól is alacsonyak, hogy az alkalmazottak minimuma a fizetett, és a szövetkezet megvásárolta az épületet, amelyben üzemel, így nem fizet bérleti díjat sem.

Legalább félévente egyszer nagygyűlésre kerül sor, amelyen minden tag részt vehet, és ahol mindenki javaslatot tehet. A szövetkezet tagjai saját (ingyenes, a tagok által készített) újságjukból tájékozódhatnak az újdonságokról és a várható eseményekről. A tagok az újság apróhirdetési részében ingyen hirdethetik szolgáltatásaikat. Minden hétvégén szervez valaki ingyenes tanfolyamot – a jógától kezdve az íráson keresztül a befektetésig mindenféle szakterület megtalálható.

Mit lehet ott kapni?

A szövetkezet nagyon szigorú vásárlásetikai politikát folytat. Amikor 1973-ban megalakult, a boltban, amely sokkal kisebb volt a mostaninál, és csak korlátozott órákban tartott nyitva, nem lehetett például húst és húsféléket kapni, mert a tagok nagy része vegetáriánus volt. Mára már hozzá lehet jutni szigorúan ellenőrzött húsokhoz és hentesáruhoz is. A sör árusításáról is hosszadalmas párbeszéd folyt a tagok között. Végül a sörpártiak nyertek.

Csak olyan áru található az üzletben, amelynek gyártója korrektül bánik a dolgozóival, és amelyik a természetvédelem szempontjából is elfogadható. ĺgy például egyetlen egy Coca-Cola-terméket sem találunk az üzletházban, még a Minute Maid narancslét sem, amely a legnépszerűbb az USA-ban. Egy másik döntés szerint anyagbeszerzésnél előnyben vannak részesítve a helyi (értsd New York környéki) biotermelők a nagy farmokkal szemben.

Az alapanyagokon kívül (zöldség, gyümölcs) legalább ötvenféle sajt közül lehet válogatni, meganynyi joghurt, tehén- és kecsketejtermék, szójatej és különféle változatai kínálják magukat. Ezenkívül kenyeret, kiflit és más péksüteményt; diót, mogyorót és egyéb magvakat, a már említett húsfélét, szárított hüvelyeseket, bébiételt, tésztákat, édességeket, konzervételeket, vitaminokat, tisztítószereket, gyertyákat, konyhai eszközöket (reszelők, tányérok, tálkák, konyharuhák), macska- és kutyaeledelt és sok más apróságot lehet kapni. A kínálatot a tagok szabják meg: minden polc végén van egy kis füzet, amelybe bejegyezhetőek azok az árucikkek, amelyeket szívesen megvennénk, de nem találtuk a polcon meg. A beszerzésért felelősök minden esetben megpróbálnak eleget tenni a kéréseknek.

Az első tapasztalatok

Az első néhány vásárlásom alkalmával nagy örömmel és büszkeséggel csúsztattam végig a kártyácskámat a bejárati leolvasón, és léptem be az üzletházba az ajándékba kapott kis hálószatyrommal. Tele lett a bevásárlókocsi áfonyával, barackkal, őszibarackkal, ananásszal, cseresznyével, mandarinlével, paradicsommal, zellerrel, kesu dióval, piros lencsével, spenótos és zelleres tofupástétommal, málnás és körtés joghurttal, citromos, ribizlis energiarudacskával, csoki-mentás fagyival, és amikor megláttam a negyven dollárhoz közelítő végöszszeget, azon kezdtem el gondolkodni, tényleg spórolok-e azzal, hogy itt vásárolok. Persze, negyedszerre már nem vettem sok felesleges édességet, így a számla is elfogadhatóvá vált.

Lehet, hogy egy jól kitalált marketingstratégiának dőltem be, mely bioárut és hovatartozást, majdhogynem identitást kínál némi pénzmegtakarítással egybekötve. Mindenesetre, ha nem spórolok is sokat, mert nem tudok ellenállni annak, amit szeretek, most sokkal egészségesebben, kiegyensúlyozottabban és változatosabban étkezem, mint felnőtt életem folyamán bármikor. Csak ezért megérte.