Elefánt és fokhagyma

Kamocsa, ez az Érsekújvár mellett fekvő, alig kilencszáz lelket számláló kisközség sokakban kellemes nyári emlékeket idéz. Talán néhány forró napot töltöttek itt, a Vág folyó partján aranyló homokban heverészve, esetleg többnapos, kiadós zuhéval is tarkított sátorozás emlékeit őrzik, vagy egy rockfesztivál elmosódó képei jelennek meg lelki szemeik előtt, ha a falu nevét hallják.

Kamocsán azonban az év többi szakában is van élet. Számos szervezet működik itt, amelyek egyenként is, de összefogva, közös erővel is szép eredményeket érnek el. Ezek egyike a Kamocsai Polgári Klub, amely 2000-ben alakult. Az alapítóknak az volt a céljuk, hogy új színt vigyenek a község életébe, hogy „megmozgassák a népet”, ami – közhellyel élve – a mai elszemélytelenedett világban nem egyszerű.

Kezdetben társszervezőként segítettünk be a március 15-i ünnepségen és a falunk szülöttje, Lukács Pál gyermekversíró emlékére rendezett megmozduláson. Első önálló rendezvényünk a több esztendős szünet után újjáélesztett összfalusi gyermeknap volt. A sikeren felbuzdulva az idén már harmadik alkalommal ünnepeltük együtt a gyermeknapot, örömmel nyugtázva, hogy a környező településekről is egyre több gyerek látogat el hozzánk, helybeli ismerőseik, osztálytársaik meghívására.

Mivel a gyermekekkel való foglalkozás hálás feladat, a négy-öt tagú szervezőgárda elhatározta, hogy nem csak június elsején foglalkozik majd a kicsikkel. Tavaly novemberben rendeztük meg az első szombat délutáni játszóházat. Magunk is meglepődtünk, hogy rögtön az első alkalommal több mint 30 gyerek látogatott el a rendezvényre. A közös játékot kézműves foglalkozás követte, s az ott levők úgy belemelegedtek a játékba és az alkotásba, hogy alig akartak hazamenni.

A játszóházat ezután havonta meghirdettük, s mivel a plakátjainkon levő elefánt megmozgatta a gyerekek fantáziáját, nevet is kapott, Kíváncsi Fáncsi Klubra keresztelték. Találkoztunk karácsony előtt, amikor adventi koszorút készítettünk szakavatott vezénylettel, januárban a játékon volt a hangsúly, februárban farsangi maszkokat készítettünk, majd a márciusi találkozó után jött a húsvéti készülődés, amikor is a gyerekek érdekes technikával készített, nem mindennapi tojásokat vihettek haza.

A lurkók megszerették a klubot, a közösen töltött délutánokat, de a felnőttek körében is nagy visszhangja lett. Sorban kaptuk a pozitív visszajelzéseket a szülőktől, nagyszülőktől. Jelentkeztek a faluban élő óvó- és nevelőnők, hogy egy-egy alkalommal szívesen besegítenek ötlettel vagy munkával. A falu vállalkozói is felajánlották anyagi segítségüket.

Az idén október első szombatján tartottuk az első Fáncsit. Határtalanul kreatív óvónőink segítségével őszi termésekből, magvakból, zöldségekből készítettünk képeket, díszeket, sőt ékszereket. Míg a gyerekek a munkával voltak elfoglalva, a nagymamák és a nagypapák mutatós szendvicseket készítettek nekik. Néhány csöppség mellett anyuka-apuka is ott dolgozott, besegítve a bonyolultabb műveleteknél. Az elkészült művekből pompás kiállítást rendeztünk, amely egészen addig volt látható, amíg a természetes anyagok engedték – tehát, sajnos, csak pár napig.

Minket, szervezőket örömmel tölt el a tény, hogy amíg tavaly négyünkre hárult a játszóházak minden öröme és gondja, az idén létszámunk legalábbis megkétszereződött. Erkölcsileg és anyagilag támogat minket a falu lakossága, vállalkozói, a helyi mezőgazdasági szövetkezet, az Illyés Közalapítvány, és kezdetektől fogva a falu önkormányzata.

Reméljük, hogy a jövőben egyre több szülő tölti majd velünk ezeket a kellemes szombat délutánokat. Addig is mindenkit részletesen tájékoztatunk a Fáncsi Klub történéseiről a Foghajma című népszerű helyi lapban, amelynek megjelenése szintén a Kamocsai Polgári Klub nevéhez fűződik. De ez már egy másik történet...