Éjszakai hanghatások

Anettnak gyönyörű háza van, saját autóval, férjjel és házikedvenccel, ahogyan az már a nem bérből és fizetésből élők felsőbb köreiben dukál. A házikedvenc történetesen egy Snitt nevű, különösen ronda küllemű macska, az anyagilag alsóbb körökben (kényszervállalkozók, szociálisan segélyezettek stb.) figyelemre se méltatnák. Vagy ha mégis, akkor – még ha csupán gondolatban is – arrébb rúgnák, mert szőrtelen törzsével, kiálló bordáival, sovány arcával és füleivel olyan, mintha önnön helyzetüket karikírozná. Pedig szegény, bizarr kinézetű Snitt a világ egyik legdrágább macskafajtájának, a szfinxnek egyik kékesfehér szőrben, akarom mondani bőrben játszó törzskönyvezett példánya. Ezért, mármint az áráért, és nem az állatok iránti szolidaritásból vásárolták meg Anették. Jómagam kifejezetten kedvelem a macskákat, valamennyit, a tarka kóbortól az öntelten elheverő perzsáig. Barátném aranyló szemű Snittjével is hamar összemelegedtünk. A hároméves cica mindig könnyen megfázik, számára a legkisebb huzat is antibiotikumos kezeléssel jár. Ilyen alkalmakkor pulóvert is húznak rá, hiába dörzsöli magát szégyenkezve... Ám ez most mégsem kizárólag a „kedvenc állattörténeteim” sorozatba illeszkedő írás. Ha már témakör, akkor inkább a „hálószobák titkai” széria alapdarabja. De a többes számú hálószoba itt nem romantikus óhaj vagy túlzás (és nem is praktikum, hogy tudniillik a várt-váratlan vendégnek legyen hol álomra hajtania fejét), hanem maga a natúr valóság. Anett ugyanis kifejtette, hogy aki házaspár vagy élettárs manapság tehetősen építkezhetik, az jól teszi, ha rögtön külön hálószobákban gondolkodik. A horkolás miatt. Hja! Rögtön eszembe jutott pár szakállas vicc, tudják, hogy például, ha a férj szeretkezni akar, fütyül a nej ajtaja előtt, ha pedig a feleség szeretne szeretni, akkor bekopog a szomszédba és megkérdi, hogy „Drágám, füttyentettél?!” Meg hogy a „Doktor úr, mit tanácsol? Úgy horkolok, hogy még magamat is felébresztem!” kérdésre az orvos válasza: „Feküdjön külön a másik szobába!”...

Anett nyugtázta a félmosolyt, amely pedig részemről nem is a gondolatban felidézett poénoknak szólt, hanem az egy hálószobás önmagunknak, ahol is a férjem szerint időnként én horkolok vagy negyven decibellel, szerintem pedig ő. (Harmincöt decibel a hivatalos tűréshatár.) Hát lehet a napot jobb ízű veszekedéssel kezdeni?! Anett elmondta, hogy ők mindent elkövettek, vásároltak tablettát, orrmaszkot és szájbetétet, de a párja rendületlenül hortyogott tovább. Már majdnem megrendelték a legújabb horkolásgátlót is, amit Amerikában (tényleg, hol is másutt?) találtak fel. Úgy néz ki, mint egy karóra, és elektrosokkal reagál a horkolásra. Vagyis a készülék lényege, hogy ha érzékeli a horkolást, válaszként gyönge áramütést produkál, amire az agy egy idő után – kettő-négy hét elteltével – máris öneszébe kap, hogy baj van, tenni kell valamit! És ha minden jól megy, fekvő pozíciót váltat az alvóval. Csakhogy Anett azt is olvasta, a SnoreStoppert kipróbáló bátor férfiút párszor úgy vágta meg az áram, hogy azonnal felébredt tőle. Egy alkalommal pedig reggel elfelejtette levenni a csuklókészüléket, és a feleségével való hangosabb szóváltás közben csapott belé a gyöngített, de annál csípősebb mennykő... Barátnémék eztán határozták el, hogy búcsút mondva a test a testhez simuló, kellemes együttlétnek, éjszakáikat a továbbiakban külön szobában álmodják. A csinosnak mondott villa átalakíttatása utáni első estén Anett boldogan nyújtózott el privát franciaágyán. Mint mesélte, várta, várta a párját, de hát az üzleti tárgyalások, ugye, gyakran elhúzódnak. Biztos, ami biztos, szépen elrendezte selyempizsamás tagjait az ágyon, majd elszundított. Már múlt az éjszaka, amikor felriadt. Valaki hangosan horkolt mellette. „A disznó!” – volt az első gondolata (ami kilencévnyi házasság után esetleg meg is bocsátható), de hiába tapogatózott a sötétben. Rémülten kereste a kislámpa kapcsolóját. A narancssárga fény elömlött a franciaágyon, és rajta Snitt kényeskedve nyújtózó testén. A macska csak egyetlen pillanatra villantotta Anettra a szemét, majd vadászőseihez méltatlan módon tovább aludt. Horkolva, rendületlenül.