Egy vérbeli muzsikus család

Bemutatkozó, a Szerelem áradatában című CD-jén saját szerzeményeket és átvett dalokat is énekel Konček Péter, alias Black P, vagyis Fekete Péter.

Apa és fiaA szerző felvételeA dalokat angol szöveggel énekli, mert „nincs, aki anyanyelvű számokat írna”, és neki könynyebben megy angolul, mint szlovákul. Tizennyolc éves, zongorázni tanult, a bátyja hegedül.

A felmenők

Édesanyja zongorista, édesapja nővére, Marika, huszonegy évig színházi zenei korrepetítor volt, apai nagyapja, a szentmártoni Ján Konček trombitás és harmonikás, a Szlovák Népművészeti Együttes, a SĽUK alapító tagja, anyai nagyapja, az érsekújvári Dráfi István cimbalomművész, ugyancsak hosszú évekig a SĽUK-ban muzsikált.

Az édesapa, Konček János kiváló hegedűs – de pillanatnyilag nem a hivatásának hódol. Tizenkét évesen felvették a pozsonyi konzervatóriumba mint kivételes tehetséget, később tagja lett a Katonai Művészegyüttesnek. A brünni Janáček Zeneakadémia hegedű szakán csak két és fél évet töltött, mert mint mondja, „sajnos, más dolgokat szerettem”. 1978-ban a Warchal-zenekarhoz került, majd a zsolnai Állami Kamarazenekar egyik alapító tagja és koncertmestere lett. Elkerült külföldre, és 1985-től a Joseph Stadt, az egyik legkonzervatívabb színház muzsikusaként szervezte a Bécsi Zenei Heteket, koncertezett a bécsi filharmonikusokkal, de tizennégy év után hazajött – a család, a gyerekek kedvéért. Tudta, hogy „itthon a kultúrából nem lehet megélni”, így a feleségével, Marikával éttermet nyitottak, aztán eladták. Konček János egy grafikai stúdióba fektette a pénzét.

Családfenntartás

– Abban bíztam, hogy ezzel biztosítom a család megélhetését, én pedig visszakerülök a zenéhez – merthogy akkor már három és fél éve volt egy kamarazenekarunk, amellyel hetente háromszor próbáltunk.

A stúdió tönkrement, a pénz odaveszett, kölcsönt vett fel, és nyitott egy másik grafikai stúdiót. A szíve nagyon fáj a zenéért.

– A fotózást, a tördelést meg lehet tanulni, de a zene más... Mégis, nagyon bízom benne, hogy ez a stúdió egyszer majd annyira fog menni, hogy nem kell vele napról napra foglalkozni. Hívnak vissza Bécsbe, a színházhoz. A mai napig nem értik, miért jöttem haza... De két széken egyszerre nem lehet ülni. Nekem olyan szerencsém volt, mint amilyen az ember életében egyszer, ha előfordul, s én azzal szó szerint visszaéltem. Pozsonyban a konzervatóriumban kiváló pedagógus tanított, Skladaný professzor; amikor Brünnbe kerültem az akadémiára, olyan családnál laktam, ahol a zene uralta az egész házat. A brünni tanárom, Franta Kratochvíl kiváló muzsikus volt, de sajnos nem éltem a lehetőségekkel.

Pétert megbolondította a néger soul zene, mondja az édesapa. – Ez nagyon nehéz stílus. Ezzel a műfajjal az itteni szövegíróknak és zeneszerzőknek nincsenek tapasztalataik, Szlovákiában nincs énekes, aki ezt képviselné, és nincs, aki ilyen zenét írna. Pedig ez a zene igen népszerű a világban. Megszólítottuk a volt Modus egyik tagját, aki jelenleg producer és a fiatal tehetségek pártfogója, hogy írjanak szöveget a szerzeményeinkre. Ebben a stílusban nem vagyok otthon, de azt meg tudom mondani, hogy Péter tisztán intonál-e, jó-e a ritmusa. Ez a zene nem igazán az én műfajom, a fiatalok viszont élvezik. Csak van benne valami... Az igazat megvallva én nem tudok rájönni az ízére.

Az Aranypacsirta

Péter anyai és apai ágon egyaránt jó inspirációt kapott, a zene bűvöletében nőtt fel. Amikor öt-hat éves volt, édesapja naponta otthon próbált a kamarazenekarral reggel tíztől este hatig.

Kiskorától énekelni akart. A két híres nagyapa mindig vele ment a versenyekre (biztosítva a harmonika- és cimbalomkíséretet), s ő mindig díjjal tért haza. Kicsi gyerekként Aranypacsirta lett. Kamaszkorában a soul felé fordult, s egy versenyen olyan sikert aratott, hogy a zsűri nem akarta elhinni, hogy ő énekel, nem pedig playbackről a műfaj kiemelkedő művelője, r&b...

Péter a hangképzést nem tartja fontosnak, attól tart, teljesen megváltozna az énekstílusa. Édesapja úgy véli, mivel a fiúnak elég nagy a hangterjedelme, jó a hangfekvése, s mivel az a stílus, amit ő képvisel, nem kívánja meg a képzett hangot, nem szükséges az énektanulás.

– Itt mind a dallam, mind a szöveg s főleg az előadás az érzelmi telítettségre épül, feltétel viszont a jó hanganyag – s nálunk éppen ezért művelik kevesen, mivel igényes énekstílust követel. A frázisok nincsenek lekottázva, s ez lehetőséget ad az énekesnek érzelmei egyéni kifejezésére.

Az ifjú énekes repertoárján egyelőre 14-15 dal szerepel, de egyre több a saját szerzeménye. Mivel élőben énekel, minden fellépési lehetőséget megragad ott, ahol a professzionalista feltételek adottak (hangosítás, technika), hogy prezentálja magát. Egy német produkciós csoport tavaly, Partizánskéban, a 29. alkalommal megrendezett Aranycipellőcske popfesztiválon felfigyelt rá, és külföldi tanulási lehetőséget kínált fel neki (szólistát „faragnának” belőle, koreográfus, vizázsiszta kezébe kerülne). De a fiú itthon szeretne érvényesülni, annak ellenére, hogy tisztában van vele, ha külföldön felfedeznék, ismertté válna, a hazai szakma is könnyebben elfogadná.

Idén tavasszal a Coca-Cola popsztárversenyen elnyerte a közönségdíjat, az őszi Aranycipellőcske popfesztiválon már mint vendég szerepel...

Reményteljes jövő

A zene a hobbija, az élete. Egy napja sem telik el éneklés nélkül. A lányok rajonganak a jóképű fiúért, sok levelet kap, naponta sms-ekkel bombázzák, fényképeket küldenek neki (magukról), de Péter egyelőre ellenáll. Nincs barátnője.

A lányokra még van idő. A popzenében a tizennyolc év éppen megfelelő kor a nekifutásra. A közönséggel kapcsolatot tud teremteni, vonzó a megjelenése, kellemes a hangja, minden adottsága megvan hozzá, hogy jó énekes legyen.

Az idén érettségizik az érsekújvári elektrotechnikai szakközépiskolában, pedagógiát és pszichológiát szeretne tanulni a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen. A főiskola fontos, de az éneklést nem hagyja abba. A kettő összeegyeztethető, hiszen eddig is volt iskola is meg éneklés is, igaz egy-két hármas mindig becsúszott a bizonyítványba.

Mindent megtesz annak érdekében, hogy sikeres legyen. Sportol, nem iszik, nem dohányzik, a drogot nem próbálta ki, és nem is fogja, mondja elszántan. Az élete – hála a szüleinek és a barátainak – enélkül is színes. Kedvenc étele a rizskoch és a kuglóf, kedvenc időtöltése a kerékpározás és a tánc, három éve a kilencórás maratoni táncversenyen az utolsó pillanatig bírta – és első lett.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?