Egy katasztrófafilm válhat valóra

Ha La Palma szigetén a Cumbre Vieja vulkán kitör, egy kisebb szigetnyi kősziklát robbantva a vízbe, akkora erejű szökőárt, más néven cúnamit indít el, hogy Amerika összes erőműve termel fél év alatt annyi energiát.

A hullám több mint 6000 kilométert megtéve az Atlanti óceánon, kilenc óra alatt elérné a Karib-szigeteket, Kanadát és az Egyesült Államok keleti partját, ahol betörve a szárazföldre egy 30 kilométer széles sávban, mindent eltörölne, ami az útjába akad. Az amerikai Benfield Grieg Katasztrófakutató Központ munkatársai úgy vélik, valódi a veszély.

A Cumbre Vieja vulkán legutoljára 1949-ben tört ki, amely révén a nyugati oldala erősen instabillá vált. Legközelebbi kitörésnél szabályosan szétszakadhat – bármikor a következő ezer évben. Bármilyen terv az evakuálásra csak a kitörés előrejelzésére épülhet, amikor már kitört – késő. Előfordulhat az is, hogy az elő-rejelzés alapján nem prognosztizálnak komoly veszélyt, hiszen több kisebb kitörés is bekövetkezhet azelőtt, mielőtt egy nagyobb percek alatt a tengerbe döntené a hegyoldalt.

A szökőár a hegy lábától félkörben indul majd el. Először, két-három óra múlva, Afrika nyugati partját éri el a 100 méter magas vízfal. Pár óra múlva Spanyolország északnyugati sarká-hoz és Anglia déli részéhez ér – itt kisebb magassággal (10 méteres hullámok), de többszöri lökéssel a szökőár óriási károkat okoz majd. Ellenben egy normális hullámmal, egy szökőár nem törik meg könnyen, csak rendületlenül halad tovább. Az amerikai kontinens partjaihoz 50 méter magas vízfalként ér.

A tudósok szerint az USA kormánya nem veszi elég komolyan a fenyegető veszélyt, és nem figyeli eléggé a Cumbre Vieját. Annak ellenére, hogy tudnak a veszélyről, nem törődnek kellőképpen a heggyel. A kőben hagyott két vagy három szeizmográf nem elég ahhoz, hogy észleljék a kitörést hetekkel előre – állítja Bill McGuire, a Benfield Grieg Katasztrófakutató Központ professzora.

„Egy nagy pontosságú vulkánfigyelő felszerelésre van szükség, hogy minél előbb észre vegyük a fenyegetést. Az Egyesült Államok kormánya felismerhetné a veszélyt, és aggódhatna, a Karib-szigeteki országokkal egyetemben, mert főként őket veszélyezteti a katasztrófa” – mondta McGuire professzor a brit Independentnek.

Véleménye szerint a négy éves ciklusváltás miatt az amerikai kormány nem veszi elég komolyan ezt a feladatot. Egy megfelelő felszerelés, amely mélyen a hegy gyomrába nyúlva időben figyelmeztetne a veszélyre, néhány százezer dollárba kerül. Összehasonlításképpen: az USA 4 millió dollárt fordít évente az égbolt átfésülésére több kilométeres aszteroidákat keresve, amelyek egy ilyen katasztrófánál sokkal kevésbé veszélyesek.

A veszélyhelyzet megszűntetésén töprengő kutatók szerint a hegy leomlásának megakadályozása nem valósítható meg. Kiszámolták, hogy a hegy veszélyes részének kiásása és elszállítása több mint 35 millió évbe telne. Azt McGuire professzor is elismeri, hogy a keleti part kiürítésére kiadott parancs nem könnyű döntés. „Nem igazán tudom, hogyan kellene kezelnünk a helyzetet” – nyilatkozta a brit lapnak. „Tudósként társaimmal együtt úgy érezzük, kötelességünk, hogy figyelmeztessünk, és bemutassuk a veszélyeket.” (ngo)