Edison, a Menlo-parki varázsló

Ezerkilencszáztizenegyben

Edison itt járt Budapesten

Komoly képpel körülnézett,

de nem értette e magyar nyelvet. 

Bródy János szövegíró sorai pontosan tükrözik a valóságot: a minden idők legnagyobb feltalálójának tartott Thomas Alva Edison az év szeptemberében valóban meglátogatta a magyar fővárost. Mint ahogyan az is köztudott, hogy ő találta fel a magyar együttes névadójának számító első hangrögzítő eszközt, a fonográfot is. Csaknem kétezer szabadalom fűződik a nevéhez. Volt olyan időszak, amikor ötnaponként adott be egy-egy kérelmet. Ami eleve izgalmassá teszi a kérdést: valóban élt, élhetett egy ilyen termékeny feltaláló? 

Az kezdettől fogva nyilvánvaló, hogy a 19. század műszaki zsenijeinek tipikus képviselője volt: az 1847. február 11-én született későbbi feltaláló, mint oly sokan kortársai közül, nem járt iskolába, írni-olvasni az édesanyjától tanult. Tizenöt éves korában újságot árul a Port-Huron és Detroit között közlekedő vonaton, amikor – épp hogy csak írástudó lévén – elhatározza, hogy saját lapot indít. Beszerez ehhez egy viharvert kézi sajtót, amin közvetlenül a vonaton nyomja és árulja a maga szerkesztette Grand Trunk Heraldot. Talán még sajtómágnás is lehetett volna belőle, ha történetesen nem érdekli a vegyészet. Ártalmatlannak aligha mondható kísérleteit természetesen a mozgó szerelvényen végzi. Mivel egyik alkalommal sikerül a vasúti kocsit felgyújtania, azonnal kirúgják. A technikatörténet nagy szerencséjére: ekkor a veszélyesnek igazán nem mondható, ma gyengeáramúnak nevezett villamosság felé fordul a figyelme. Nem sokat tétlenkedik: hamarosan, 21 éves korában, 1868-ban feltalálja a mindkét irányba ugyanazon a vezetéken megvalósítható – duplex – távírókészüléket. Berendezése sikerére jellemző, hogy kinevezik a New York-i Gold Indicator Company főtisztviselőjének. A vállalat kifogja vele az aranyhalat: két év múltán szabadalmaztatja kvadruplex készülékét, amellyel már két-két táviratot lehet egyidejűleg küldeni mindkét irányba ugyanazon a vezetéken, aminek gazdasági kihatásait nehéz túlbecsülni. 

Mint minden eredeti elme, ő is az önállósodáson töri a fejét. Viszont nagyban gondolkodik: sok munkatársat foglalkoztató laboratóriumról álmodik, amely csak úgy ontja magából a találmányokat. Megvalósításához 29 évesen jut el, amikor a New York-i Menlo Parkban berendezi kísérleti laboratóriumát. A sok, olykor alig képzett európai emigráns közül képes kiválasztani a legjobbakat: elég csak arra utalni, hogy munkatársául fogadja Emil Kolbent, a csehországi villamossági ipar későbbi megalapítóját, és az éppen minden pénzéből kiforgatott Puskás Tivadart. 

Bár nevének hallatán Edisonról mindenkinek a villanykörte jut eszébe, első nagy találmánya ugyanennyire jelentős: elsőként oldja meg fonográfj ával a hang rögzítését. Érdekes módon az általa használt viaszhenger – akárcsak a mai magnószalag – letörölhető volt: ha nem tetszett a felvétel, egyszerűen újracsiszolták a hengert, lehetővé téve az ismételt hangrögzítést. Köztudott, hogy Alexander Graham Bell szabadalmaztatta a telefont 1876-ban. Viszont ez a készülék annyira kezdetleges volt, hogy elterjedésére aligha lehetett számítani. Edison ehhez megszerkeszti a szénmikrofont, amely olyan tökéletesre sikerül, hogy csaknem 100 évig használják. Persze szabadalmaztatja készülékét, és a telefonközpont telepítési jogát, így egy csapásra meg is gazdagodik Az első távolsági telefonvonalat is ő építi ki New York és Philadelphia között. A nevezetes avatóünnepségen a világ első interurbán beszélgetését Puskás Tivadarral bonyolítja le, aki a kagylót felemelve ösztönösen „hallót” mond a mikrofonba. A meglepett Edison kérdésére elmagyarázza, hogy anyanyelvén ez a szó a hallással függ össze. Edisonnak úgy megtetszik az ötlet, hogy maga is átveszi, és széles körben propagálja. Kettejük e technikatörténeti beszélgetésének eredménye a mai amerikai angol „hello” üdvözlése. Neve gyorsan ismertté válik a laikusok körében, hamarosan Menlo parki varázslónak nevezik el. A nevezetes laboratóriumban 1879ben születik meg a szénszálas izzó, amelynek csavarmenete a mai napig az ő nevének kezdőbetűjét rejti: ha E 27-es villanykörtét vásárlunk, akaratlanul is őt emlegetjük. 

Ahhoz, hogy az éjszaka sötétjét elűzhesse, villamos áramtermelésre van szükség: 1881-ben üzembe állítja a világ máig legnagyobb, 27 tonnás egyenáramú forrását, a Jumbót, majd egy év múltán az első nyilvános hőerőművet New Yorkban. Elsőként propagálja, hogy a villamos áramot központilag kell termelni, majd az egész országban vezetékeken továbbítani. Sőt, világrészeket átfogó hálózatról álmodik. Az ehhez szükséges valamennyi berendezést: a porcelán szigetelőket, kapcsolókat, biztosítókat, csatlakozókat, konnektorokat és sok száz egyéb kiegészítő eszközt szabadalmaztat. Figyelmét semmilyen újdonság nem kerüli el: foglalkozni kezd a fényképezés továbbfejlesztésével, mozgóképet kíván előállítani. Ehhez sikerül is megnyernie William Kennedy Laurie Dicksont munkatársnak, aki elkészíti az első őskamerát és vetítőkészüléket. Merész ötlettel rögtön hangosfi lmet gyártanak! Engedélyre nem volt szükségük, hiszen a fonográf épp Edison szabadalma volt. Egyetlen hibája volt berendezésüknek: nem tudták megoldani a kép kivetítését, ezért az általuk gyártott filmet csak egy személy nézhette egy kis ablakocskán keresztül. A felsoroltak után aligha meglepő, hogy Edison építette fel a világ első filmstúdióját. Utolsó nagy szabadalma a felhőkarcolók építéséhez használható csúszószsalus építési eljárás kidolgozása volt, 1907-ben. 

Talán meglepőnek tűnik, de még egy páratlan műszaki zseninek is lehet nagy tévedése. Edison esetében ez a villamossággal függött össze: körömszakadtáig védte az egyenáramú villamos rendszert, holott gazdaságosan csak a váltakozó áram továbbítható, ráadásul a többfázisú áram rendszerrel jóval nagyobb teljesítményű erőgépek hajthatók meg. A kenyértörésre 1896-ban került sor, amikor megépítették a Niagara folyón a világ első vízerőművét. Edison dinamókkal kívánta felszerelni, a horvátországi szerb Nikola Tesla pedig saját, háromfázisú generátoraival. A küzdelemből Tesla került ki győztesen, neki köszönhetjük a ma használatos áramrendszert. Kettejüknek egyébként már korábban összeakadt a bajszuk: Puskás Tivadar ajánlására kerül a Budapesten dolgozó Tesla az Edison művekhez. Az amerikai feltaláló azt ígéri a szerb mérnöknek, hogy az ország elnökének egyévi fizetését – ötvenezet dollárt – ad neki sikerdíjként, ha kifejleszt egy villamos motorcsaládot. Amikor ezt Tesla megtette, kinevette őt: úgy látszik, hogy nem ismeri az amerikai humort. Persze szakítás lett az ügy vége. 

Elsőként ismerte fel, hogy a szabadalmak is hihetetlen haszonnal kecsegtetnek. Ennek megfelelően újabb kutatóközpontot épített fel West Orange városában. Módszere amilyen egyszerű, olyan hatásos volt: munkatársai találmányait jó pénzért megvásárolta, aztán a saját nevén szabadalmaztatta. A szabadalmi védelemért ugyanis fizetni kell. Alkalmazottainak nem volt rá pénzük, neki viszont igen. Így aztán napjainkig nem tudható, hogy valójában hány ötlet pattant ki az ő fejéből. Egy biztos: a fonográfot ő találta fel. A többiről megoszlanak a vélemények. 

Ifj úként azzal kezdte az életét, hogy saját újságot adott ki. Meglett férfi ként John Michels szerkesztőnek pénzt adott a világ ma is legsikeresebbek közé sorolt lapjának, a Science-nek a a kiadásához, ezzel a hetilap egyik alapítója. 

Magánéletében is rendkívül sikeres volt: 14 évesen házasodott először, a 16 éves Mary Stilwellt vette el, aki három gyermekkel ajándékozta meg. Mivel korán megözvegyült, 39 évesen a csaknem két évtizeddel fiatalabb, csodaszép Mina Miller kötötte hozzá az életét, aki újabb három gyermeket szült neki. Hosszú élet adatott meg neki: 84 évesen, 1931. október 18-án szenderült jobblétre. Három nappal később temették. A szertartás idejére minden villanyégőt kikapcsoltak az Egyesült Államokban.