Édesanyának lenni nagyon-nagyon jó

Édesanya, Lévárdy Annamária s az alkalmi segítő, Valika, no meg a főszereplők: Ákos, Anna és CsabaAz eltelt majd két év alatt a házasok beletanultak a szülői szerepbe, Annamária már akkor sem esik kétségbe, ha huzamosabb időre egyedül marad a három aprósággal. – Feri a családfenntartó, rengeteget dolgozik, s bármennyire szeretne is több időt tölteni velünk, általában estére ér haza. Ez így van kezdettől fogva, a változás csupán az, hogy családi házban élünk, a Szenchez közeli Újfalun. Emlékszem az első beszélgetésünkre, amikor rákérdezett arra, hogyan képzeljük el a jövőnket a kétszobás lakásban. Feri, ugye, tudatta, hogy majd megoldjuk valahogy. Ezt az akadályt vettük, új otthonunkat folyamatosan igazítjuk igényeinkhez, pontosabban Anna, Ákos és Csaba szükségleteihez. Mert természetesen körülöttük forog minden. Akkoriban Feri azt is felvetette, hogy az lesz majd igazán érdekes, ha gyermekeink elindulnak. Hárman háromfelé. Nos, ezt is megértük, s én gyakran érzem, hogy a két kezemmel nem sokra megyek, nagyon hiányzik egy harmadik. Leginkább az etetésnél, de a sétáltatásnál is. Mert, ugye, hogyan adjak kezet egyszerre mindháromnak? – enged az édesanya betekintést a mindennapokba, miközben letakarítja a konyhaasztalról a temérdek meghámozott almát. – A szülőktől kapott almából kompótot készítek, de egy részéből lét facsarok. Mindhárman annyira imádják az almadzsuszikát, hogy még a teájukat is azzal ízesítem – halljuk a magyarázatot. – De vissza a több kéz szükségére – folytatja vidáman. – Szerencsére, Ákos nem a kezembe, hanem a kisautójába kapaszkodva tanult meg járni. Kissé később, mint Anna és Csabi, félévesen ugyanis többször volt beteg. Karácsonykor olyannyira, hogy kórházba kellett vonulnunk. Ez okozta, hogy testvérei megelőzték, ám a lemaradást gyorsan behozta. Szerintem, most már ő a legnagyobb.

Az édesanya,

Annamária beszél arról, hogy míg ebéd után a kicsik pihennek, el kell végeznie mindazt, amit mellettük lehetetlen, és amire máskor nincs ideje. Bár nagy könnyebbséget jelent a napi néhány órás kirendelt segítség Valika személyében (a munkadíj nagyobb részét a községi hivatal fizeti, de nekik is pénzükbe kerül), hiszen mindig van mosni és felmosni, mosogatni, takarítani és vasalni valójuk. Mialatt bekészíti a három cumisüvegbe az innivalót, elmondja, a gyerekek pontosan tudják, melyik kié. – Megfigyeltük, hogy a fiúk a színek alapján különböztetik meg a tárgyakat, így az üvegeket is, Anna viszont az üvegre rajzolt motívumok alapján igazodik el, s választja ki a sajátját.

Amikor arra kérjük, sorolja fel egyetlen napjukat, gondolkodás nélkül belefog. – Anna és Ákos korán kelők, fél öt-öt óra körül ébrednek. Csabi talán szunyókálna még, ám a többiek nem hagyják. Ennek ellenére ő az, aki szeret éjszakázni, este kilenc-tizenegy körül alszik csak el. Nos, ébredés után egy időben megpróbálkoztunk a biliztetéssel, de nemigen volt sikerélményünk. Talán azért, mert a legvéznább, Csabi kis popsijával párszor belecsúszott a bilibe, s azóta rontja a morált. Tapasztaltuk viszont, ha Anna hajlandó ülni a bilin, a fiúk utánozzák. Tény, ritkán van benne hajlandóság. Úgy látom, lány létére ő a csapatkapitány. Bár igyekszem megrendszabályozni a gyerekeket, nálunk nincs erőszak. Hiszem, hogy a jó idő beállta után véget vethetünk a napi hat-hétszeri pelenkázásnak, szobatisztákká válnak.

A trió

képes önállóan is játszani, míg az édesanya a konyhában elkészíti a reggelit. Ő fél szemmel figyeli a hancúrozó kicsiket, s ha azt látja, nem tudnak mit kezdeni magukkal, versikékkel, gyermekdalokkal szórakoztatja őket. – Azt vártam, hogy Anna beszél majd elsőnek, ami bekövetkezett ugyan, csak sajátos kifejezési eszközöket használ a szentem. Rajtam kívül alig érti valaki. Ákost például Babucinak hívja, holott épp Ákos az, aki a legtisztábban ejti a szavakat. Csabi szókincsét viszont aktuális hangulata befolyásolja – jellemzi gyermekeit. A reggelit etetőszékben ülve fogyasztják a gyerekek. Bár szívesen esznek önállóan, ügyesebb, ha az anyuka adja szájukba a falatokat. – Ha nem betegek, az étvágyuk kiváló, a sajtos, sonkás kenyeret éppúgy szeretik, mint a virslit. Anna és Ákos néha csencselnek, a lányom a husiért átengedi testvérének a kenyerét. A reggeli után ismét játék következik, ezalatt én az ebédet készítem el. Azt hiszem, szakácskönyvet írhatnék arról, hogy lehet jót főzni a lehető legrövidebb idő alatt. Szerencsére, mindhárman szeretik a tésztaféléket, a gombócot, a főzelékeket, leveseket. A nap fénypontja a séta, jó időben, rossz időben naponta kétszer kivonulunk. Bár van udvarunk, a faluban több a látnivaló. Meg lehet kergetni a macskákat, meg lehet látogatni a környék kutyusait. A múltban, ha autó közeledett, az út közepére állva leállítottam, majd begyűjtöttem a kicsiket. Ma már a kocsi láttán elkiáltom magam, és ők nyomban az út szélére húzódnak. Mondanom sem kell, nincs az utcánkon egy fadarab, kő sem, amelyet ne helyeznének át máshová. Mindig van dolguk, de a legnagyabb öröm, ha összefutunk a környék gyerekeivel. Az egyik kis barátjuknak motorbiciklije van, Anna szokott felülni rá, élvezi is nagyon. Az ebédhez készülődés kissé körülményes, ilyenkor jól jön Valika segítsége. Ma a „gólos” levesnek örültek, ez alatt a cukorborsóleves értendő. Mert ami gömbölyű, ugye, az labda, vagyis gól. Alvás után jön az uzsonna, szeretik a joghurtot, kapnak hozzá kekszet és gyümölcsöt, majd ismét levegőzés következik. Ma az édesapjuktól kapott seprűt avatjuk fel, mondanom sem kell, hogy mindenki a sajátját viszi magával.

Annamária bevallja, a gyerekektől bizony megtagadja a citrusféléket éppúgy, mint a csokoládét. – Amikor Ákos beteg volt, az allergológus a legyengült immunrendszerére figyelmeztetett. Ezért vagyok óvatos. Gyermekeim nem ismerik a csoki ízét, tehát nem is hiányolják. Ha az ismerősök mégis megajándékozzák őket, mi Ferivel nagyon szívesen elmajszoljuk. Persze, este, amikor ők már alszanak. Azon nevetünk, hogy a kindertojásból csak a játék érdekli őket, a csoki a miénk.

Az olvasás

a legkedvesebb időtöltésük, s a Cini-cini muzsikát lapozzák a leggyakrabban. Eleinte a gyerekek mutattak rá a képekre, és az édesanyjuk sorolta az állatok nevét, de mára megfordult a kocka: a mama mutogat és a gyerekek sorolják. Élvezet hallgatni őket – mondja boldogan, büszkén. Az esti fürdetést gyakran kénytelen egyedül lebonyolítani, de mint hangsúlyozza, amióta egyszerre teheti kádba őket, azóta szórakozás ez is. – Mivel édesapjukkal kevesebb időt töltenek, ha meglátják, hát körülrajongják. Bármenynyire nem tetszik a szerep, de én vagyok a bubus. Azért, mert mindig együtt vagyunk, s én vagyok az, aki fegyelmez, tilt. Feri szerint spártai rezsimet vezettem be, de másképp talán nem lehetne rendre szoktatni őket.

Az emeleti hálószobából

gyermekhang jelzi, hogy valaki a mami társaságára vágyik. Ákos ébred elsőnek, s bár eleinte bizalmatlanul mér végig bennünket, rövid időn belül megered a nyelve. Hozza kedvenc könyvét, és megmutatja a csacsit, a szúnyogot, a nagy békát, majd a picit is, az utóbbit kedves mozdulattal. Csabi ébred másodikként, ő nyomban dzsúszt kér, majd testbeszéddel jelzi, menjünk a hálóba Annáért. A legények a kezembe kapaszkodva haladnak a lépcsőkön, s elképzelni sem tudom, mit tennék, ha a harmadikat is vezetnem kellene. – Megtanultak felfelé négykézláb mászni, én alulról biztosítom a társaságot, lefelé meg fenékkel mennek, én csak a kiskapukat nyitom, reteszelem. A házban ezeket szereltük fel elsőnek, a balesetveszély elkerülése végett.

A kicsik bevezetnek a birodalmukba is, a játszószobában egymás mellé rakják – hármasával, persze – a kisautót, a vonatot, a vasalót, sőt a három cicás kispárnát is. Amikor pedig megcsörren a telefon, egyszerre mondják ki: apa, és csak úgy ragyog a szemük. Ezt követően Csabi kihasználja az alkalmat, és saját kisháza helyett (édesapjuk barkácsolta mindhármuknak) Annáéba vonul. A kislány ezúttal nem bánja, hiszen a legjobb helyről, édesanyja ölelő karjaiból szemléli testvérei játékát.

Annamária elmondja, ha eljön az idő, szeretné óvodába adni gyermekeit, hiszen dolgozni akar. – Szükségem van arra, hogy mással is foglalkozzam, használjam az agyamat. Tévét két éve nem láttam, nem is kötöttük össze a készüléket az antennával. A világgal az Új Szón keresztül tartom a kapcsolatot, előfordul, persze, hogy két-három napos késéssel olvasom. Újabban viszont szakítok időt arra, hogy az ismerősök gyerekeinek németnyelv-órákat adjak. Jót tesz ez a kikapcsolódás akkor is, ha a pihenésem rovására megy. Előfordul, hogy nagyon fáradtnak érzem magam, de amint Anna elkezdi mondani a magáét, Ákos pici kezével mutogatni kezdi, milyen aprócska a béka, és Csabi arcán megjelenik a huncut mosoly, elönt az öröm, a boldogság érzése. Nagyon jó édesanyának lenni.