Június első péntekén, a déli órákban, megtelt csomagokkal indultunk útnak egy számunkra idegen világba. Az úti cél: Greifswald volt. Ekkor még nem tudtuk felmérni annak a súlyát, milyen nagy távot kell megtennünk.
Édes álmok Greifswaldban
A diákváros vonzásában
A városnak 50 ezer lakosa van, többségük főiskolai hallgató. Az igazi gyönyör még egy darabig váratott magára. Az itt-tartózkodásunk alatt többek között részesültünk a gimnázium köszöntésében s egy-egy tanóra részesei is lehettünk. Később részt vettünk a város történelmi helyeinek látogatásában. Itt megnézhettük a híres dómokat, templomokat. Az előadások sokasága magában foglalta Greifswald energiagyárának előadását. Ezután következett az általunk eddig csak képeslapokról és újságokból ismert tengeri látvány. Kicsit giccsesen hangzik, de azt a látványt a saját szemével kell látnia az embernek, annyira mesébe illő. Ez a hely a Balti-tenger egyik kisebb szigete, Sassnitznek hívják. A tenger végtelensége és a hely szépsége magával ragadott bennünket.
Ezt egy kisebb összejövetel követte, egy fiatalok klubjában megrendezett búcsúvacsora. Pénteken indultunk hazafelé. Az idő csakúgy, mint egész héten, most is nekünk kedvezett. Ezt az élményekkel teli, vidámságban gazdag hetet mi is szeretnénk viszonozni. Minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy ők is jól érezzék magukat nálunk.
(A szerző a tornaljai gimnázium diákja.)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.