Eccerű emberek háza

„Egy nagyvonalú ház – értelmes áron!” – hirdeti a reklámszöveg. A képen egy háromtornyos várkastély látható, vizesárokkal és felvonóval, igaz, csak alig háromhektáros vadasparkkal. Az „értelmes ár” meg úgy nagyjából egy miniszter több évi fizetésével lehet egyenlő, és azért csak nagyjából, mert igazából senki sem tudja, hogy mennyit keres egy miniszter.

A háztulajdonos saját bevallása szerint „eccerű ízlésű, mindennapi ember”. Nagyon szívesen bemutatja „vityillóját”, ahogy ő nevezi:

– A képen látható ház talán kissé nagyobbnak tűnik a szokásosnál, bár nem biztos, hogy egy kétszáznegyven méteres homlokzat igazából nagynak nevezhető. Elég, ha figyelembe vesszük, hogy mennyi limuzin érkezik csak egy közönséges estélyre is. Arról nem is beszélve, hogy felnő a gyerek is – hogy repül az idő! –, akinek szintén valamelyes személyzetre – testőr, lakáj, pohárnok stb. – lesz szüksége. Ez a pár tucat ember – és ebben már benne van az orvosteam is – éppen hogy elfér a déli szárnyban, amely a hetes számú főkaputól alig másfél óra sétával közelíthető meg.

Esetleg lehetnek, akik szerint bizonyos szempontból luxusnak tűnhet a háromszáz méteres benti medence is, mely a bejárati hall egy eldugott sarkában terül el. A víz alatti szaunáért, megmondom őszintén, a gyerek nyaggatott, de ma már nem tudjuk elképzelni az életünket nélküle, s persze, ugyanígy vagyunk a pezsgőfürdővel is. Bevallom, kezdetben szokatlan volt az állítható hullámzás, egy kissé talán a programozható cunami is, de megmondta a pszichológusunk: hétköznapi ember számára talán mindez túlzás volna, de akik egész nap végsőkig feszített szellemi agymunkával fogadják egy adrenalinkorszak kihívásait, mindez nemhogy luxus, egyenesen szükséges.

A télikertre meg igazából semmi szükségünk nem volt, csak nagyon szerettünk volna munkát adni harminc foglalkozás nélküli kertésznek. Nem, nem nagy. A szokásos pálmafák, fikuszok, kisebb mamutfenyők. És hát, az a kisebb orangutánpopuláció..., olyan kedvesek..., úgy hallani, Afrikában már nagyon kevés van...

Talán már említettem, hogy ez a ház igazából eccerű emberek számára épült. Ezért van például a harangtoronyba vezető csigalépcső egyszerű cédrusfából. Más esetleg variálná, de a mi ízlésünk már csak ilyen egyszerű, parasztos. Ezért olyan kicsi a cseppkőbarlang is. A sallangmentes, rusztikális ízlést dícséri az egyszínű padlózat is az egész házban, fehér, nem tudom pontosan, valami carrarai izé. Hogy a kandallóban mi forog? Ó, csak egy ökör nyárson. Eccerű emberek vagyunk mi, nem szeressük a sok cécót a vacsora körül. Különben is, ami megmarad, megeszik a gárdisták. Az ökör egyébként nagyon egészséges, mondta is a házi ökörszakértőnk. Különben meg, mindig kefirt iszunk utána.

Hogy hátul az a csúcsíves épület? Eccerű, gótikus családi kápolna. Valami koronázási templom volt, vagy mi, elhoztuk, mert olyan szép színesek az üvegek rajta. Hogy miért átlátszó a kutyaház? Ja, a havernak volt egy darab hegyikristálya. Abból faragta unalmában. Nem, nem kutya. Masztodon. Klónozta egy barátom a névnapomra. Kihaltak? Látja, ezt nem is tudtam. Szegények. Hát tudja, masztodonnak lenni se lehetett fenékig tejfel.

Végül be kell vallanom, hogy bármennyire visszafogtuk is magunkat, kicsit mégis többe került az átlagosnál. De aki nem szégyelli a becsületes kétkezi munkát, igen jelentékeny összeget takaríthat meg. Talán nem hiszik el, de ezzel a két kezemmel mutattam meg, hová építsék a helikopterleszálló helyet. Eccerű embereknél ez már csak így van...