David Beckham divatkorszakot teremtett

Egy spanyol újságíró lekritizálta David Beckhamet, a Real Madrid új szerzeményét, mondván: a madridi focicsapat machókat tömörít, David pedig kilóg a sorból, hiszen úgy viselkedik, mint egy gay. Ha olykor úgy tűnik is, David nem homoszexuális. Ha azonban valaki egyenesen nekiszegezné a kérdést: „mondd, te metroszexuális vagy?”, igennel kellene válaszolnia. Testét szőrteleníti és olajozza, hogy szép csillogós legyen a fotókon, mint maga is bevallotta, szívesen viseli felesége tangabugyiját, szemfestéket, arcszínezőt használ és állítólag még a lábujjain is rózsaszínűre lakkozza a körmét. David divatot teremtett, ő a mai modern férfi, a metroszexuális férfi modellje.

AZ ISMERTETŐJELEK

A metroszexuális férfi fiatal, művelt, előkelő, udvarias, mindig tipptop és elég gazdag ahhoz, hogy hóbortjainak hódolhasson. Általában a nagyvárosok forgatagában fordul elő, luxus fodrászszalonokban tengeti idejét, divatlapokat olvas. Imád bevásárolni, csak a legújabb modellek keltik fel érdeklődését, szekrénye tele van Armani- és Versace-modellel. Ékszereket is visel – nyakláncot, gyűrűt, olykor fülbevalót. Rengeteg időt tölt a pomádékkal üvegecskékkel, tégelyekkel telerakott fürdőszobában. Órákig piper-kőcködik a tükör előtt és hisztis rohamokat kap, ha antennaként áll fel a haja, noha már tenyérnyi zselét kent rá... Mielőtt elindulna – üzletbe, kozmetikushoz, fitnessközpontba vagy a munkahelyre, amely általában szintén összefügg az irányultságával, – még egy utolsó pillantást vet a tükörbe, hogy ellenőrizze, tökéletes-e. Ezek az emberek általában sportolók vagy művészek; színészek, énekesek, modellek és pincérek. Tetszeni akarnak elsősorban önmaguknak, de másoknak is, mindegy, hogy nőknek vagy férfiaknak.

Ha valaki metroszexuális, az nem jelenti azt, hogy homoszexuális, bár lehet az is. Ám lehet heteroszexuális és biszexuális is – ez az irányultság nem túl fontos, mert a metroszexuális férfi magát szereti csodálja a legjobban

MIÉRT HÓDĺT E DIVAT?

De miért hódít e divat? – tette fel a kérdést a Corriere della Sera című olasz lap. Stefano Bettarini, a Sampdoria futballistája szerint azért, mert az utóbbi években a férfiak egy kicsit narcisztikusak lettek. „A krémekről sem én, sem a társaim nem mondunk le. De a smink? Rendben van egy estére a kifutóra, ezt én is megtettem. Ám a mindennapokban... nem tudom“.

A divatteremtő Christian Saint Laurent is úgy látja, hogy a férfiak világában vége a macho korszaknak. „A férfinak most tetszik, ha önmagával foglalkozhat“.

Meglepő indoklást adott a divat másik guruja, Jean-Paul Gaultier, aki kezdeményezője volt a „férficicomának“. A smink arra szolgál – jelentette ki, hogy „erősítse a férfias jelleget“.

CASANOVA ÉS A TÖBBIEK

Kisminkelt férfit látva ma még sokan csodálkoznak vagy meg is botránkoznak. Pedig a jelenség a nem új keletű. Elég, ha csak Casanova vagy a csodás Napkirály, XIV. Lajos francia király példáját említjük. Rengeteg időt töltöttek a tükör előtt, púderezték parókáikat, igazgatták ruhafodraikat, literszámra öntötték magukra a parfümöt. A piperkőcködés, parádézás hajdanában is csak a gazdagabbak kiváltsága volt, a szegény ember nem ért rá arra, hogy reggelente cicomázza magát, s fodros ruhákba bújva induljon a földekre, műhelybe, istállóba, piacra. A „modern korban” Carl Gustav Mannerheim finn tábornokról írta 1954-ben Indro Montanelli, hogy „csizmája mindig kifogástalanul fényes volt és körmei gondosan lakkozottak“. A lap felidézi azt is, hogy Bobby Solo milyen megrökönyödést váltott ki az 1964-es San Remo-i fesztiválon, amikor kifestett szemmel és alapozóval alaposan bekenve énekelte a szívhez szóló slágert, az Una lacrima sul visót. (Egy könnycsepp az arcon).

A hetvenes-nyolcvanas években kinevették a túl nőies, finom lelkű férfiakat, akkoriban az igazi izmos pasasok és a durva machók voltak divatban, akik nem sokat törődtek öltözékükkel, vagy azzal, borostás-e az arcuk. Divatos volt az erőfitogtatás, divatosak voltak a túlélőtáborok, férfias kalandtúrák, fiatalabbaknak az extrém sportok. Az akkori amerikai típusú filmekben vagy magazinokban az „igazi“ férfit fizikai erő és bátorság jellemzi, kizárólagosan heteroszexuális, sebezhetőséget jelentő érzelmeit, mint pl. bizonytalanság, gyöngéd igények stb. elnyomja, gazdaságilag független, kapcsolataiban nők és férfiak felett egyaránt fölényre törekszik, és igen fontos számára a szexuális „hódítás“.

De ezek az idők már elmúltak és ki tudja, a férfi tetszetősebb és szelídebb változatban talán hódítóbb is lesz.

KI PROFITÁL?

A kozmetikaipar mindenesetre már most is sokat profitál a terjedő divatból. A 280 millió eurós üzlet nem csekélység, és a lehetőségek messze nincsenek kimerítve. A plasztikai sebészetnek is vannak perspektívái, hiszen a férfiakat egyre jobban nyugtalanítják a ráncok, a táskás szemek, az arcizmok ernyedése. (ug, idnes.cz, no, pan)

A legnagyobb kereslet Olaszországban van

Olaszországban közölt adatok szerint a férfiaknak szánt kozmetikumok forgalma egy év alatt 11 százalékkal nőtt, a 14 és 64 közötti olasz férfiak 51 százaléka ápolja a bőrét. A legtöbbet használt kozmetikumok az arctisztítók, alapozók, arcfestékek, körömlakkok és szőrtelenítő krémek. Az európai országok közül Olaszországban van a legnagyobb kereslet irántuk. Ebbe az irányba mutat, hogy az olaszországi Riccionéban elkezdte működését az első, csak férfiak számára fenntartott „beautyfarm“. (mti)