Csoki, narancs, vérfürdő

A skandináv ország különös hagyományaihoz tartozik, hogy a húsvéti szünet egyben „a bűn szezonja”: hazai és külföldi ponyvák, detektívtörténetek, rémregények lepik el a könyvesboltokat, a rádióban és a tévében vérfagyasztó históriákat adnak, a lapok külön krimimellékleteket jelentetnek meg – még a tejesdobozokon is megoldandó rejtélyek láthatók.

„A csokoládé és a narancs mellett a húsvéti vakációra induló norvégek magukkal viszik a krimit is a hátizsákban” – mondja Nils Nordberg, a téma szakértője. A „húsvéti krimit” lehetőleg egy csak sítalpon megközelíthető, spártai berendezésű hegyi faház kandallójának fel-fellobbanó fényében illendő olvasni.

„A körülmények eszményiek. A hegyen vagyunk, mindentől távol. Odakint havazik és süvölt a szél. Mi lehetne jobb ilyenkor, mint egy kis borzongás?” – mondja Nils Nordberg.

De miért éppen ebben a békés országban vált a rémtörténetek évadjává a húsvét? A közkeletű magyarázat szerint mindez egy 1923-as reklámkampánnyal kezdődött: ekkor a Gyldendal könyvkiadó, szakítva azzal a hagyománnyal, hogy az új regények csak ősszel jelentek meg, húsvétkor adta ki két fiatal szerző „A bergeni vonatot ma éjjel kirabolták” című, ráadásul húsvétkor játszódó krimijét. A feltűnést növelte, hogy a cím több újságban is megjelent, mintha nem egy regényről, hanem valódi eseményről lett volna szó. Akkoriban az ünnep idején minden zárva volt, rádió és tévé nem létezett még, olvasni viszont mindenki tudott. A bergeni kriminek sikere lett, s ettől fogva mind több kiadó jelentetett meg különböző rémtörténeteket húsvétra. A szokás él ma is, amikor húsvétkor sok norvég már jóval messzebb megy, napos déli tengerpartokra, de oda is magával viszi a kötelező krimit.