Csodák, mesék, legendák – Mariazell

A telihold sápadt, kékes fénnyel világította meg a kétoldalt fölém magasodó sziklafalakat. Mintha megnyílt volna a hegy. Kettéhasadt, mint sok évszázaddal azelőtt a bencés szerzetes, Magnus előtt. Borzongatóan szép látvány volt, de semmi pénzért nem szálltam volna ki az autóból. Tökéletes előjáték volt a legendák és mesék városkájához.

Mariazell megszületése is karácsonyi csoda. Valamikor a 12. században Magnus, a szépséges Sankt Lambrecht-i bencés kolostor szerzetese hittérítő útra indult Felső-Stájerországba. Útitársul egy fából faragott, mindössze 48 centis Mária-szobrot vitt magával. Nehéz léptekkel járta a hegyvidéket. Karácsony előtt három nappal aztán úgy tűnt, nincs tovább. Egy hatalmas szikla gördült elé. Magnus beletörődött, hogy „újratervezést” írtak elő számára a magasabb hatalmak. Hogy megpihenjen, mielőtt nekivág az útnak visszafelé, Madonnáját a szikla tetejére állította. Akkor az óriási kő hirtelen kettéhasadt és utat nyitott a szerzetesnek. Az ösvény egy domboldalra vezetett. Magnus itt, hogy a csodatévő Máriát megvédje esőtől, hótól, egy kis kápolnát, azaz „cellát” ácsolt számára. A hagyomány szerint innen ered a település neve.  

A magyarok utcája

Az autó szinte lábujjhegyen járt a puha, friss hóban a karácsonyi díszbe öltözött városban. Eltévedni nem lehet, minden út a háromtornyú templomhoz vezet.

Kettő helyett három? Különleges a látvány. 1370-ben Nagy Lajos, magyar király a törökök felett aratott győzelemet köszönte meg a Madonnának azzal, hogy háromhajós templomot építtetett számára. A 17. században a barokk jegyében átépítették, Lajos király gótikus templomának égbe törő, fehér tornyát azonban – egyedülálló módon – megőrizték. Olyan, mint egy pompás cukorsüveg két tömzsi társa ölelésében. A magyar főurak a templom 17. századi bővítésekor négy kápolnát építtettek a bazilikában. Szent Katalin kápolnája például Esterházy Pál címerét viseli. A Herceg 58-szor járt Mariazellben. A törökök felett aratott győzelem után 11 ezres búcsúmenetet vezetett ide.

A bazilikát ölelő kőfal keleti kapujánál Szent István és Szent Imre szobra, a főkapunál pedig Nagy Lajos király fogadja honfitársait. Míg a magyarok nála, a cseh turisták a szomszédjánál vizitálnak. Ő Henrik morva őrgróf, aki – egy csodás gyógyulás után – az első kőtemplomot építtette a zarándokcella fölé, az 1200-as években.

Sok itt a számunkra különösen fontos történelmi léptékű vagy személyes emlék. Festmények, szobrok, kápolnák, freskók, csodás gyógyulásokról, jóra fordult sorsokról szóló személyes ajándékok. A templom „főszereplője” a csodatévő Madonna-szobor, karján a kisdeddel díszes „cellát”, arany-ezüst barokk oltárt kapott. A szobor ruháját gyakran cserélik. Több mint 100 ruhácskája közül számos magyar kegyajándék.

Lehet, hogy sosem jártunk Mariazellben, mégis ismerjük. A kép, ahogy szinte elvész pompás, palástszerű ruháiban, ott van a tudatunkban. Talán egy zarándokútról visszatérő rokonnál láttuk, aki hazahozta Madonnát szentképeken. Nagyanyám sublótján is ott állt egy kicsi fakorongra festve a jól ismert portré.

A település több mint 850 éve Közép-Európa egyik leghíresebb zarándokhelye.

Alig kétezren lakják, de májustól októberig másfél millió zarándokot fogadnak. 60 százalékuk magyar anyanyelvű. A bevezető utat, amelyen a gyalogos zarándokok keletről a templomhoz érkeznek, a mai napig Ungarnstraßé-nak hívják.

Télen is soknyelvű Mariazell. Megérkeznek a síelők. A városka körüli hegyvidéken, a Bürgeralpe pályáiról nagyszerű a kilátás. Ha jó tempóval jövünk lefelé, mintha egyenesen a bazilika tornyai felé repülnénk.

Kegyhely, vitamininjekcióval

A nagyszüleink, szüleink nem olyannak látták a templomot, amilyen ma, amikor már bent is a hófehér uralkodik. Mintha valaki véletlenül nyitva felejtette volna a hatalmas ajtót, és egy fürge szélroham beterített volna mindent a frissen esett hó tisztaságával. Többéves rekonstrukcióval, a 850. születésnapjára, 2007-ben nemcsak megszépült, hanem, mintha kapott volna egy jó adag vitamininjekciót, meg is fiatalodott a templom. Tele erővel, ötletességgel, merész építészeti elgondolásokkal, a régmúlt és a 21. század formáinak szellemes kombinációjával. Restaurálták a freskókat, a vöröses műmárvány oszlopok visszanyerték eredeti fehérségüket. Lehámozták a barokk köntöst a régi gótikus katedrális tetejéről. Rácsos járdákon, üvegfalak között mászkálhatunk Nagy Lajos templomának „padlásán”, és bámulhatjuk a 14. századi boltozatot. Úgy, ahogy az emberek korábban sosem láthatták: felülről. Hihetetlen látvány. Miként az is, hogy a korábban elhanyagolt vagy raktárnak használt tornyokban, tetőkön új terek nyíltak. Szinte minden ajtó mögött valami különlegesség vár a látogatóra, ha elég szerencsés ahhoz, hogy részt vehet egy vezetéses bejáráson. Az egyik hófehérre meszelt toronyszobában, a rendfőnök elképzeléseinek megfelelően összegyűjtötték a templom minden ereklyéjét. Így aki nem nyitott szent ujjpercek, aranyba foglalt koponyadarabok, legendás lábszárcsontok látványára, nem botlik egyikbe sem a templomtérben. Külön kiállításon lehet tiszteletet tenni, vagy borzongani. A tetőtérben megnézhetjük az ingás toronyóra mechanikáját. Láthatjuk a több száz éves betlehem számtalan fából faragott figuráját.

A felújítás 15 évig tartott. A legjobb építészek, restaurátorok, művészettörténészek dolgoztak Mariazellben. És a rendfőnök, aki nem sok időt fecsérel alvásra. Éjszaka is ég a lámpa az irodájában, és nem is nagyon érti, mások miért alszanak, amikor éjjel annyi mindent el lehetne intézni. Karl Schauer superior, bencés szerzetes ugyanonnan indult, mint 850 évvel korábban rendtársa, Magnus, a Sankt Lambrecht-i kolostorból. Ha a templomban vagy környékén látunk egy gyors mozgású, nagyon határozott, polár felsőt és sínadrágot viselő, inas férfit, nyugodtan megtippelhetjük, hogy ő az. Nemcsak önmagának diktált kíméletlen tempót, hanem mindenkinek, akinek dolga akad vele. Az eredmény, a minden porcikájában megújult kegytemplom végül is őt igazolja.

Sárga ház és mézeskalácsillat

Ha friss hó esik, olyan Mariazell, mint egy régi mesekönyv illusztrációja. Az utcai lámpák barátságos, sárga fényfoltokat festenek a hóra. A karácsonyi vásár apró fényei hókristályként ragyogtak. Giccses? Persze, ettől olyan vonzó.

A főtér legszebb épületében, a sárga házban az Arzberger család kicsi – ámde évi ezer palackot produkáló – gyomorkeserű üzeme működik. Walter, a családfő rendre a csigalépcső korlátján leszánkázva érkezik meg a földszinti csomagolóba. Nem azért, mert az ajánlottnál többet kóstol a finom likőrből. Így gyorsabb – ennyi a magyarázat a vásárlókat is szórakoztató mutatványra. A sikeres manufaktúrát a dédapja alapította, aki azért érkezett az 1800-as évek közepén a városba, hogy beálljon szerzetesnek. Csakhogy Mariazellben nem működött kolostor. Ő is „újratervezett”, a nagyanyja gyógynövény főzeteit fejlesztette tovább, és a Magenlikör megszületett. Arzbergerék 33 gyógynövényből 3 féle itókát készítenek, titkos recept szerint. Hogyan másképp?

A város csupa illat. A templomban a füstölők, a likőrösnél a száradó füvek, a főtéren mézeskalácsillat vezet az orruknál fogva, Pinkerék kávéházába. A mézes puszedlit, ami nemcsak a karácsony elengedhetetlen kelléke Ausztriában, hanem a város hírnevéhez is „passzol”. Miért? Mert tápláló, sokáig friss marad, kitűnő elemózsia a hosszú zarándokútra indulóknak – mondják a cukrászatban. A Pirker család 1860 óta készít mézeskalácsot, sikerük titka a kivételesen nagy méztartalom és a különleges ízvilág. Hatvanféle mézest készítenek. Házi múzeumukban pedig felépítették Mariazell főterét, mézeskalácsból és marcipánból. Így tart az utazás Máriazellben mesétől, meséig.

Völgyi Vera