Császárnőként sikeresen

Mária Terézia trónralépése 1740-ben tulajdonképpen kedvezőtlen véletlenek összejátszásának következménye a Habsburgok számára, hiszen nem volt fiú örökös, a koronát pedig meg akarták tartani. Ezért apja, VI. Károly több politikai és területi engedményt tett szomszédaival szemben, csakhogy elismertesse a legidősebb lány örökösödési jogát. Halála után azonban a szomszédok többsége a megállapodást nem tartotta be, s elkezdődött az ún. örökösödési háború.

Mária Terézia nagy politikai határozottságról és bátorságról tett tanúbizonyságot. A magyar főrendektől szerzett segítséget, akiktől senki sem várta volna, hogy mellé állnak, s Anglia anyagi támogatását is elnyerte. Bár a háborúban a monarchia területének egy részét elvesztette, mégis sikernek könyvelhető el, hogy végül minden ellensége elismerte örökösödési jogát.

A szenvedések és a vérontás iránti női ellenérzéseknek köszönhetően a békepolitika híve lett. A fiatal királynőnek azonban saját országában sem volt erős támasza, virágzott a korrupció, az ország gazdaságilag elmaradott volt, a nép tudatlanságban és nyomorban élt. A matuzsálemi korú tanácsadókat ezért fiatal, politikailag és gazdaságilag hozzáértőkre cserélte, s a monarchia életének csaknem minden területét megreformálta. Átszervezte a hadsereget, katonai akadémiát alapított, s békeidőben a hadseregnek részt kellett vennie a közmunkákban. Megreformálta az adórendszert, új utakat építtetett, s Közép-Európában ő vezette be elsőként a papírpénzt.

Változtatott a falvak, városok igazgatásán, az igazságszolgáltatást államosította és új büntetőtörvénykönyvet adott ki. Úttörő jellegűek voltak az egészségügyben bevezetett reformjai, orvosi fakultásokat alapított, s egészségügyi felvilágosító tevékenységet folytatott.

Az iskolaügyben bevezette a tankötelezettséget, a modern természettudomány és társadalomtudomány oktatását, új iskolákat alapított.

Látta a fényűzést és pazarlást, amellyel az egyház körülvette magát, ezért megszüntette a felesleges egyházi ünnepeket, valamint a jezsuiták rendjét is, s vagyonukat az állami iskolaügy támogatására használta fel.

A mezőgazdaságban új termények termesztése kezdődött el, mint például a burgonya, a kukorica, a dohány.

Ennyi alapvető változás bevezetéséhez nem elég az erős akarat, szükség van a viszonyok alapos ismeretére, jó tájékozottságra és megfontoltságra is, s mindez csak alapos műveltségből eredhet. Mária Terézia olyan nevelést kapott,amely jelentősen eltért az akkori szokásoktól. Történelmet, idegen nyelveket, matematikát tanult, annak ellenére, hogy abban az időben a lányok általában csak tánc- és zeneoktatásban részesültek. Neveltetése azért tért el a hagyományoktól, mert már születésekor létezett az új örökösödési törvény, s a császár jövendő császárnőként kezelte lányát.

Férje Lotharingiai Ferenc volt, akit ugyan természetesen a császár apa választott ki számára, de a fiatalok tizenötéves koruktól ismerték és kedvelték egymást. Házasságuk egyike volt azoknak, melyek nem csak államérdekből, hanem szerelemből is köttettek. Ferenc idejében felismerte, hogy nincs politikai, diplomáciai érzéke, viszont nagyon tehetséges gazdasági szakemberré vált. Hihetetlenül sikeres vállakozásokat vezetett, manufaktúrákat alapított, feltételezések szerint bevételei messze meghaladták az államkassza bevételeit.

Mária Teréziával való házasságkötésük után teljesen természetesen elfogadta az uralkodónő férjének szerepét, és örült is, hogy nem kell a politikában tevékenykednie. Személyes jövedelméből viszont segítette feleségét, ha az államkassza kiürült.

Tizenhat gyermekük született, de hatuk nem élte meg a felnőttkort. Mária Terézia nagy gondot fordított gyermekei nevelésére.

Negyvenéves uralkodása alatt nemcsak politikai és reformtevékenységet folytatott, hanem ellenfelei tiszteletét is kivívta. Ez hatalmas tett volt, ha figyelembe veszszük, hogy hatalmas birodalma számtalan kérdését oldotta meg, miközben vagy gyermeket várt vagy éppen szülés után volt. Termékenysége különféle értelmetlen szóbeszédre adott okot házasságon kívüli kapcsolatairól. A hasonló ötletek azon férfiak beteljesültelen ambícióinak termékei, akik nem tudtak mellette érvényesülni, komplexusaikat a sikeres nő befeketítésével próbálták gyógyítani.

A korabeli tanúk, elsősorban külföldi követek jelentéseibők kitűnik, hogy Mária Terézia boldog házasságban élt Lotharingiai Ferenccel és férje korai halála mély nyomot hagyott benne. Még tizenöt évig uralkodott, de már sosem vette le a gyászruhát, a vidám, boldog nőből megöregedett, szomorú özvegy királynő lett. 1780-ban halt meg Bécsben. Követője fia, József lett, aki rengeteg reform bevezetését tervezte, de nem tudta őket megvalósítani. Hiányzott belőle a türelem és megfontoltság, mellyel anyja rendelkezett. Hiányzott belőle Mária Terézia emberi tartása, diplomáciai érzéke és értelemgazdagsága. (b-l)