Családegyesítő ünnep

A változó holdnaptár szerint idén november 6-án este kezdődött a ramadan, az iszlám szent hónapja. Nem lehetünk közömbösek iránta, hiszen a világ második legtöbb hívet számláló vallásának szent ünnepe. A világon talán alig akad ország, ahol ne élnének mozlimok – arabok, vagy egyéb nyelveket beszélő hívek. Mohamed próféta születésnapja és a zarándoklat hónapja mellett a ramadan a legfontosabb időszak. A Korán – Isten szavának érkezését ünneplik az egész hónapon át hajnaltól naplementéig tartó böjttel. Hogy pontosan mikor kezdődik ramadan, az csak az előző hónap utolsó estéjén, shaabán 29-én derül ki. Ha tisztán látható a hold, akkor a következő nap ramadan elseje. Ha nem, akkor csak egy nappal később kezdődhet. Olykor az is előfordul, hogy két különböző iszlám országban egy nap eltéréssel ünneplik kezdetét.

A hívők számára ramadan Allah jótékony áldása, amellyel megerősíti hitüket és odaadásukat. A böjtnek az is célja, hogy a hívőket megtanítsa a türelemre, megszilárdítsa akaraterejüket, hogy ellenőrzésük alatt tartsák lelkük vágyait és önzését. Ebben a hónapban a gazdagnak is át kell élnie a szegények mindennapjait.

Az európaiaknak, ha egyáltalán ismerős a hónap neve, semmi mást nem jelent, mint a böjtöt. Itt azonban egy hónapra teljesen megváltozik az élet, mindennapi feladatainkat máshogy, máskor, leginkább pedig sokkal nagyobb gonddal kell elvégeznünk, mint általában. Ramadan hónapban rendkívül fontos az éjjeli ima (qiyamu-llayl), a Korán olvasása többször a nap folyamán, tartózkodni kell a hazugságtól, a felesleges, semmitmondó vagy durva beszédtől, sem rosszat szólni, sem rosszat hallgatni nem szabad. Mivel a ramadan szerénységre int, óvakodni kell a túlzott költekezéstől is, a torkosságtól, a túl sok alvástól főként a nappali órákban. Fontos a jótékonyság, amelynek egyik formája az iftár felajánlása, a délutáni, naplemente utáni étkezés, valamint a zakát, a szegényadó.

Ha átél az ember néhány ramadant a Közel-Keleten, akkor megtanulja tisztelni a böjtölőket Allah iránti odaadásuk, és egyáltalán, önfegyelmük miatt. Rendkívül bosszantó, ha olykor azt hallja az ember, na, persze, könnyű lehet a böjt, ha naplemente után mindenki annyit ehet, amennyit akar. Egyáltalán nem az. A napfelkeltét megelőző ima elhangzása előtt kezdődik a böjt, s naplemente után ér véget. Ez az időpont országonként változó, itt, Szíriában körülbelül háromnegyed ötkor van maghreb (naplemente), s elkezdődhet az iftár, a böjt utáni étkezés. A változó holdnaptár szerint ramadan minden évben kicsivel korábban kezdődik, így néhány év múlva már a nyári hónapokra esik majd. Ilyenkor, télen is rendkívül nehéz elviselni a hosszú órákat egyetlen korty ital nélkül, nyáron pedig, a 35-40 fokos hőségben még elképzelni is az, ráadásul naplemente a nyári időszakban olykor este hét, fél nyolc körül lehet. A szervezet a hirtelen étel- és italhiány miatt annyira legyöngül, hogy nem érez mást, csak iszonyatos fáradtságot, és a böjtölő állandóan aludni kíván. A vízhiány kiszárítja a torkot, úgy érzi az ember, hogy a nyelőcsöve feldagadt, és minden kiejtett szó fájdalmat okoz. A szervezetnek legalább egy hétig tart, amíg úgy-ahogy hozzászokik ehhez, a második héten már egy kissé könnyebb elviselni.

Ramadan érkezését a hajnali órákban még napfelkelte előtt a müezzin hosszú percekig tartó imával üdvözli. Aznap reggeltől a legtöbb étterem, kávézó zárva tart, az intézmények pedig hamarabb engedik haza az alkalmazottakat, hogy naplementekor mindenki a családja körében lehessen. Már egy-két órával iftár előtt óriási a káosz a városban, mindenki hazafelé siet, a buszokra képtelenség feljutni, közvetlenül iftár előtt pedig megszűnik a forgalom. Ha járt már valaki több milliós közel-keleti városban, az tudja, mennyire szürrealisztikus lehet a város képe forgalom és tömegek nélkül, délután öt óra körül. Váratlanul minden teljesen elcsendesedik, csak itt-ott szűrődnek ki hangok a lakások ablakain.

Itteni barátaink közül is a legtöbben böjtölnek, mégpedig meggyőződésből, teljesen természetesnek tartva ezt. Délelőtt az egyetemen vagy munkában vannak, aztán hazasietnek, hogy elkészüljenek a vacsorával. A családoknál odahaza az egész délután takarítással, főzéssel telik, hogy maghrebig, naplementéig minden elkészüljön.

Palesztin barátaink elmondása szerint régebben a városban egy idős férfi járta az utcákat, hangszerén dobolt, és énekelt, hogy jelezze a napfelkelte érkezését. Az idős damaszkusziak még talán emlékeznek is a bácsira, persze, akkor még Damaszkusz sem volt több milliós világváros. A belvárosiak szerint azonban a muszahhir még mindig előfordul a régi városnegyedekben, hogy dobjával jelezze a hajnali órákban a szuhúr elfogyasztásának idejét, amely a legutolsó étkezést jelenti aznap, még napfelkelte előtt.

Ramadan ideje alatt a családok a szokásosnál is sokkal több ételt főznek, az ételekből kóstolót küldenek a szomszédoknak, ismerősöknek. Fontos, hogy együtt legyen az egész család a maghreb utáni ünnepi étkezéskor. A nagyon vallásos mozlimok a főételek előtt pár szem datolyát esznek, követve ezzel Mohamed próféta szokását, aki naplemente után csak egy pohár vizet és pár szem datolyát fogyasztott, a többi ételre pedig csak az ima után kerített sort. A család tagjai aztán a vacsora után együtt mennek el a mecsetbe az esti imára. Miután hazaérkeznek, édességeket és gyümölcsöt fogyasztanak, nyolc óra körül pedig újabb ima következik. Ez az úgynevezett tarawih, amelyet csakis ramadan hónapban végeznek, s a szokásos négyszeri földre boruláshoz (ruqaa) képest húsz ruqaából áll. A hónap legfontosabb estéje a 26-a és 27-e közötti éjjel, a laylatu-l-qadar, hiszen ezen az éjszakán érkezett az első isteni kinyilatkoztatás. Ilyenkor a hívők közül sokan a nyolcórai imától egészen a hajnali szuhúrig a mecsetben maradnak, s ez éjszakán annak, aki imája közben fényességet lát, Allah teljesíti bármilyen kívánságát.

Bár ramadan erős önfegyelemre kötelez, mégsem követeli meg a betegektől vagy az idősektől, hogy böjtöléssel tovább gyengítsék szervezetüket. A gyerekeket is csak fokozatosan kell hozzászoktatni a hosszú böjtöléshez.

Ramadan harmincadikával véget ér a böjt, és megkezdődik a háromnapos ünnep, az eid. Az első nap reggelén a család tagjai kimennek a temetőbe, hogy hozzátartozóik sírja felett imádkozzanak, s részleteket olvassanak a Koránból. Míg a nők hazamennek, a férfiak folytatják az imát. A temetőbe menet – és természetesen hazafelé is – édességeket osztogatnak a gyerekeknek és azoknak, akikkel az útjukon találkoznak.

Otthon rendbe teszik a házat, minden szobába édesség és sütemény kerül. Az ünnepnapra felöltöznek azokba az új ruhákba, amelyeket böjthónap végén vásárolnak meg. A délután a szórakozásé, este pedig mindenki meglátogatja a család legidősebb tagját.

Másnap és harmadnap viszonozzák a látogatásokat a családtagoknak, barátoknak, ismerősöknek.

Bármilyen megosztott is az iszlám világ, bármilyen nagy különbségeket mutasson is gazdaságilag és politikailag, több száz millió hívét mégis összeköti és egyesíti ramadan hónapja. A mostani modernizálódó arab világban a vallás és a kultúra a nyugati hatások veszélyeivel kell, hogy szembenézzen, ezért az iszlám vallástudósok közül egyre többen hívják fel a figyelmet ramadan jelentésére és jelentőségére. Idén december 5-én ér véget a böjthónap, majd három héttel karácsony előtt. Két évvel ezelőtt a böjthónap vége és a karácsonyi ünnepek egybeestek, most viszont elkezdtek távolodni egymástól. Jó lenne azt hinni, hogy csak az ünnepek, és nem az emberek. Két évvel ezelőtt egy időben ünnepelt keresztény és mozlim, ha nem is együtt, de legalább itt békében. Harminc év múlva, amikor majd újra egyszerre ünneplik a karácsonyt és ramadant szerte a világon, talán mindenki többet fog tudni a másikról, megtanuljuk tisztelni és elfogadni egymást. Akkor talán majd megvalósulnak a ramadan és a karácsony közös és egyaránt nélkülözhetetlen eszméi: a türelem, a szerénység és a szeretet.

A szerző nyelvtanár, jelenleg a damaszkuszi egyetem hallgatója