Család vagy karrier, esetleg kettős szerep

Az első témakör a család és az iskola által közvetített értékrend volt. A legfontosabb értékek, amelyek felé gyermekkorukban e két meghatározó környezet irányította őket, a hagyományos női szerep volt, s az ehhez kapcsolódó tulajdonságok fejlesztése, melyeket a lányok a következőképpen állítottak sorrendbe: szorgalom (40%), őszinteség, igazmondás (37%), becsületesség (34%), felelősségtudat (27%), szeretet (15%).

Sokkal kisebb mértékben jelölték meg azokat a tulajdonságokat, amelyek az önmegvalósítással függenek össze (asszertivitás 3%, ambíció 3%).

A megkérdezett fiatal nők 39%-a egyértelműen kijelentette, hogy a szülői nevelés egyik célja a jövendő anyai-női feladatokra való felkészítés volt. Ez konkrétan abban nyilvánult meg, hogy sokkal nagyobb részt kellett vállalniuk a házimunkák végzéséből, mint fivéreiknek, esetleg a fivér egyáltalán nem végzett házimunkát.

S még ha nem is érzékelték egyértelműen ezt az anyai szerepre felkészítő nevelést, 48%-uk leszögezte, hogy fivérétől eltérően nevelték.

AZ ANYÁHOZ VALÓ VISZONY

Ennek a témakörnek a válaszai az anyához való ambivalens viszonyt tükrözik. Egyrészt pozitívumként értékelik az önfeláldozást (49%), a gyermekhez való viszonyt, a családi élethez való pozitív viszonyulást: (39%), szorgalom, ügyesség (21%), készségeszség, segítő szándék (17%). Ennek a viselkedési módnak a következményeit azonban (állandó sietség, fáradtság, kimerültség), gyakran felróják az anyának, s kritizálják: túlzott gondoskodás, önfeláldozás (14%), döntésképtelenség (8%), önfejűség (7%).

Míg az anyára vonatkozó vélemények a családi kapcsolatokra összpontosultak, az apát a külvilágban való érvényesülés mértéke alapján értékelték, a leggyakrabban értékelt tulajdonságok a szorgalom, ügyesség (29%), a bölcsesség, intellektuális képességek, racionalitás, szakértelem (25%), és a humorérzék (15%).

A válaszadók 65%-a nem szeretne azonosulni az anya szerepével jövőbeni családjában, 62%-a pedig az apáéval. Ebből nyilvánvaló, hogy a válaszadók többsége nem szeretné a szülei családjában meglévő szerepmegosztást vállalni.

AZ IDEÁLIS NŐ

Az ideális nőről való elképzelés legfontosabb összetevői az önmegvalósításhoz szükséges tulajdonságok. Az ideális nő iránti elvárások az intelligenciára, a műveltségre, a munkahelyi sikerekre irányulnak.

A leggyakrabban említett tulajdonságok sorrendben: 1. intelligens, okos, művelt, tájékozott – 55%, 2. szakmájában sikeres, munkája érdekes, igényes, veszélyes – 27%, 3. önbizalom, ismeri saját értékét – 20%, 4. megértő, érzékeny, empatikus, diplomatikus – 18%, 5. nyugodt, kiegyensúlyozott – 17%.

Az ideális nő képe jelentősen eltér azoktól a tulajdonságoktól, amelyeket a válaszadók felé közvetített a család és az iskola.

A megkérdezett diáklányok 36% elmondta, hogy az ideális nőről alkotott elképzelésük eltérő attól, amit a környezetükben látnak, mert az általában csak egy dimenzióra összpontosul (csak a háztartás vagy a szép külső, csak a karrier, a férjnek való alárendeltség, csak az anyaság).

JÖVŐKÉP

A válaszadók többsége (96%) nem fogad el más alternatívát, mint a feleség/anya és hivatásbeli szakember két szerepét együtt. Külső és otthoni önmegvalósítását nem tartja problematikusnak 75%-uk. Készek az anyai minta szerint vállalni a kettős szerep nehézségeit, egyúttal 24%-uk szeretne 2-4 gyereket.

Jövőbeni családjukban nagy szerepet szánnak azoknak az értékeknek, amelyek megvalósítása a jól működő családi kapcsolatok alapja (szeretet, harmónia, tolerancia, nyitottság, összetartás).

AZ EGYENJOGÚSÁG

Az egyenjogúság pozitív felfogása (57%-a az összes válaszadónak így értékelte ezt a kérdést) a válaszokban a következőképpen nyilvánult meg: a nők egyenjogúsága a családban és a társadalomban, esetleg a nő szabad választási lehetősége, vagy szabadság, jó munkahely választása, az önmegvalósítás egyenlő esélye, anyagi függetlenség, a konvenciók és a sztereotípiák felszámolása.

Aki negatívan fogta fel az egyenjogúságot (11%), a következő választ adta: az emancipáció segítségével a nőkkel azt akarják elhitetni, hogy egyenlőek lehetnek a férfiakkal).

Abban az esetben, amikor a diáklányok egyszerre pozitívan és negatívan is értékelték az egyenjogúságot (24%-uk), a következő válaszokat adták: legyen egyenjogúság, de csak bizonyos mértékig, nem kell túlzásba vinni. A nő legyen emancipált a közéletben, de a magánéletben nem történhetnek nagy változások. Egy másféle válasz szerint az egyenjogúság olyan mértékben valósuljon meg, hogy ne törlődjenek el a nemek közötti biológiai és lélektani különbségek, vagyis a nő ne adja fel nőiségét, s az emancipáció ne legyen kényszer.

Az egyenjogúsággal kapcsolatos válaszokban eltérések mutatkoztak attól függően, mely egyetem hallgatói adták meg őket. A társadalomtudományi szakok hallgatóinak 68%-a adott pozitív, 12%-a negatív, 15%-a egyszerre pozitív és negatív választ, s 5%-uk nem válaszolt. A természettudományi szakon belül az arány a következő volt: 50% pozitív, 5% negatív, 41% pozitív és negatív válasz, és 4%-uk nem tudta kifejteni véleményét. A műszaki egyetem hallgatói adták a legkisebb százalékú pozitív választ (30%), s a legtöbb volt a negatív válaszok száma (21%). Egyszerre pozitívan és negatívan 19%-uk értékelte a helyzetet, s 30%-uk nem tudommal válaszolt.

A válaszok szerint az egyenjogúság fogalma elsősorban a műszaki egyetemek diáklányainak körében kelt negatív érzéseket. Ennek oka a lányok aránylag kis esélye arra, hogy tanulmányaik befejezése után megfelelő és jól fizetett munkahelyet kapjanak, de szerintük az is, hogy többen azért kerültek a műszaki egyetemre, mert máshová nem sikerült bejutniuk, s ezt személyes csalódásként élik meg.

A felmérés eredményeként leszögezhetjük, hogy a mai egyetemista lányok különleges helyzetben vannak, hiszen az ún. szocialista emnacipáció (helytállás a munkahelyen és a családban is) eredményei és a fordulat utáni új lehetőségek egyaránt éreztetik hatásukat. ĺgy a nőknek maguknak kell eldönteniük a különféle nehézségekkel szembenézve, hogy a családot, a karriert választja-e, vagy a két szerep összeegyeztetésére vállalkozik-e a mindennapi életben. (man)